Turisták nincsenek, de egész nagy a forgalom a Nagy Vásárcsarnok alagsorában

Piacra járni életérzés: legyen az lakóhelyhez közeli, jól ismert és bejáratott, de kisebb, termelői piac, vagy bármelyik gyönyörű vásárcsarnok. Csukott szemmel is odatalálni a legmosolygósabb almákhoz, tudni, hogy hol a legédesebb a paradicsom, merre kapható az igazi tanyasi tojás, melyik tejespultban a legnagyobb a vajválaszték, hol árulnak különlegesebb zöldségeket, egzotikus gyümölcsöket.

Nagy fölény ez, hosszú évek alatt egészen bensőséges viszonyt lehet kialakítani a kedvenc kofákkal, hentesekkel, termelőkkel.

Különleges esetekben sokan elhagyják egy-egy alkalomra a megszokott piacukat: csak körülnézni, a hangulat, valami különlegesebb áru, nehezebben beszerezhető termék, vagy egyszerűen hagyomány miatt. Az Újpesti Piacról a Lehelre mennek, a Nagymarosi Termelői Piacról a Hunyadi térre, a Fény utcából a Fővám térre.

Az idei rendkívüli év jócskán megváltoztatta az utóbbi piac életét: a 123 éves, I. számú vásárcsarnok gyönyörű épületéből eltűntek azok a turisták, akik kifejezetten az épített örökség megcsodálása, vagy az útikönyvekből ismert lángosok-kolbászok kóstolása, netán kalocsai paprika és fokhagymafüzér beszerzése miatt érkeztek. Amikor október elején itt jártunk, meglehetősen kihalt csarnokkal találkoztunk, talán csak a szupermarket vonzotta a környéken lakókat, a pultokhoz leginkább birsalmáért, sütőtökért járultak, de szomorú képet festett a piac.

Kevesebb mint egy héttel karácsony előtt, a földszinten most sem volt tumultus, de láthatóan a szélső sorok legszebb diói, gesztenyéi jól fogytak, a kocsonyák disznóságaiért is sorban álltak. Kíváncsiak voltunk az alagsorra, ahol leginkább a savanyúságos pultoknál vártak a töltött káposzta alapanyagára, de öröm volt látni azt is, hogy a halaspultoknál is aránylag széles a választék, többen érkeznek élő halért, nem idegenkednek a fogastól, sügértől, lazctól, és még a tengeri sügértől (branzino) sem.

Sajnos halfogyasztásban nagyon el van maradva a magyar, az éves átlagfogyasztást leginkább az ünnepek dobják meg, mikor harcsából-pontyból készülő halászlét, rántott pontypatkókat fogyasztanak a családok, leginkább a tradíciók miatt.

Míg Európában egy fő átlagosan 20 kg halat is elfogyaszt egy évben, addig nálunk ez a szám 6,7 kg/fő/év. Nagyon karcsú.

A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet idén HalPéntek kampányt indított, a fogyasztás ösztönzése érdekében. Honlapjukon térképen tüntetik fel a halárusító helyeket, és azokat az éttermeket, ahol vannak halas fogások. A kezdeményezés jópofa és előremutató, ám a térképet átnézve... sokat kell fejlődnünk halárusítás szempontjából is. A listán láthatóan olyan üzleteket is felsoroltak, ahol a mélyhűtő halrudacskái és a vödrös ruszlik jelentik a halárusítást.

Van mit tanulnunk, és van mihez felzárkóznunk, de öröm volt látni, hogy célzottan többféle halért érkeztek az üzletekhez, és igaz, az ünnepek előtt járunk, de nem volt kihalt a Nagy Vásárcsarnok alagsora sem.