Alig vártuk már, hogy eljöjjön a kedd este és végre egyszer ne csak arról kelljen beszámolnunk nagy csinnadratta közepette, hogy és az „Év étterme díjat kapja”, a best of, meg a legjobb teljesítmény, satöbbi, satöbbi. Fontosak ezek, hát, hogyne lennének, hiszen nekünk is van egy ilyenünk, amire kellően büszkék is vagyunk, nemrég 11. alkalommal adtuk át. De hát azért egy étterem nemcsak séf, szakácsok, ételek, italkínálat, hanem mosdó is. Csöppent sem mellékes.
Nem tudjuk, hogy mik a jó mellékhelyiség ismérvei. A valóban illusztris zsűri persze mondott olyanokat, amiket elhiszünk neki, de lehet, hogy majd leakasztunk valaki nagy wc szakértőt is, egy dizájnert vagy egy belsőépítészt és tudományosan beleszagolunk a kérdésbe. Mondjuk, olyanokra magunktól is rájövünk, hogy nem szerencsétlen, ha kényelmesen tudunk bent ülni, meg állni, lehetőség szerint intim is legyen, de innentől talán szubjektív. Jó legyen ránézni, ok, ez is igaz? Meg legyen benne valami plusz, valami csavar, csavaros ötlet. Gondolat. Az mindig lényeges. De ha tovább fűzzük ezt a gondolatot, akkor önkéntelenül is eljutunk odáig (ahova egyébként nem szeretnénk, tényleg nem), hogy kinek a minél extrább alapanyagok a szépek és jók, valaki ezt erőltetettnek tartja, megint más a műromosra esküszik, ami olyan, mint a kert végi pottyantós, de mégsem olyan. Varietas dēlectat. Ez a cicerói igazság.
Lényeg a lényeg, ezt a helyet nézte ki magának a Malackaraj és hát a Malackarajjal mellékhelyiségbe nyitni, pikantériája van. Persze jártunk nélküle is többen, de tök jó volt vele (mégha virtuálisan is) újra alaposabban terepszemlézni. Nem sorolnánk fel, amiket egyszer itt már megmutattunk, inkább azt mondanánk, amire már mindenki úgyis vár.
Mericano Bar
Fanfárok a mosdóknak is járnak, pláne, ha a Babelről van szó, mely kiérdemelte az Ariston Év Éttermi Mosdója díját. Ez az a hely, ami mellékhelyiségek Versailles-i kastélya. Nincsenek ugyan nagy csillárok, de olyan, mint a Tükörgaléria. Sántít sántít, de itt is, ott is megsokszorozódunk. Ahogy a sajtóközlemény fogalmaz: Dékány Annamária belsőépítész munkája „egyszerre izgalmasan magamutogató és otthonos.” Hát így.
A közönség a Mericano Bar „hátsóját” szerette a legjobban. Egyrészt megy ilyen bazi nagy cső a plafonon, ezért egy halk szellentésnyit (áthúzva) hangyabokányit indusztriál, de alapvetően azért mediterrán feeling, a csempe, a faajtók, a mosdó miatt. Sokkal inkább Eros Ramazzotti, mint Einstürzende Neubauten.
Café Alibi
Még egy cukiság/cool elismerésre is gondoltak Malackarajék (amiért megint csak hála). Év Legjobb Pelenkázójának járó díj. Dénes Dóra, aki amellett, hogy újságíró, nagy pelenkázó vadász is, tudja, mit és hogyan kell nézni. Ő volt a válogató, kiszúrta a Café Alibit magának, ahol imádunk reggelizni, de már azt is tudjuk, hogy a babáknak is jó. Szűk a hely, így nem lehetett nagy fehér szekrényszerűséget bezsúfolni, valahogy meg kellett oldani azon a pár (konkrétan kettő) négyzetméteren. A képen jól látszódik, hogy oldotta meg hely tulajdonosa – saját ötletből, saját kézzel.
Ezek a díjak vannak. Fontosak. Legyen rendszeres, de ez is a terv.