Mindig fenntartásokkal kezelem az olyan helyeket, amiknél ugyan erős a háttérsztori, de jó eséllyel el is irányítja a reflektorfényt magáról a hangulatról és persze az ételekről. Fontos manapság az úgynevezett storytelling, a brandek sokat köszönhetnek a személyes történeteknek, a tulajok/séfek közelebb kerülnek a vendégekhez, hitelesebb lehet egy-egy koncepció. Sztereotípiák dőlnek meg és kiderül, hogy egy kocka gondolkodású matematikaprofesszorból is lehet szuper pék, minisztériumi dolgozóból odaadó cukrász.
Almás Edit és Albrecht Tamás balatoni fiatalok, de bejárták a fél világot. Dolgoztak Angliában, hátizsákkal nomádkodtak Ázsiában, végigették a legizgalmasabb országok piacait. Edit cukrász, Tamás szakács, komoly referenciával. Főzött Londonban a The Ivy-ban, Bathban a Same same but different-ben és az Alliumban, de tapasztalatott bővített Martin Blunos Michelin-csillagos séf mellett is, aki odakint ismert televíziós személyiség és főzött már II. Erzsébet brit királynőre is.
Ennél részletesebben nem mennék bele a szimpatikus pár karrierjébe és életébe, hiszen elsősorban a Mór24 ízeire fókuszálnék. A névválasztás egészen egyszerű: Balatonfüreden, a Jókai Mór utca 24 szám alatt találjuk a magát tapas és natúrbor bárnak aposztrofáló helyet. Örülök, hogy sem rövid hangzatos, skandináv mozaikszó felé, sem rusztikus magyar kifejezés felé nem vitték el az ügyet, tetszik a szerénység. Több mindenben ez a jellemző rájuk.
Maga az üzlet sem túl hivalkodó, nehéz észrevenni az úton haladva, de a karcsú, ízléses cégér azért jelzi, hogy valami más fogad odabent, mint amit a környéktől megszokhattunk. Amikor belépek, egyszerre jutnak eszembe London északnyugati, bohémabb részének hangulatos helyei és már ránézésre is el tudnám képzelni a Mór24-et a belvárosi Madách tér közelében.
Van benne valami hipszter, de cseppet sem pejoratív értelemben, hanem inkább az alternatívabb, kozmopolita, fiatalos megközelítésből.
El is gondolkodtat azonnal, hogy vajon Balatonfüreden van-e erre a stílusra fogékony közönség, de aztán ráeszmélek, hogy persze, hogy van. Elvégre sokan már babakocsira vagy SUP-ra cserélték a longboardot és itt nemcsak a pet nat csúszik, hanem vannak tapasok is, jól lehet lakni.
Végigolvasva az étlapot, a tapast én lehet inkább mezzeként értelmezem, az ízvilág miatt. Több benne a közel-kelet, mint a mediterráneum, de nem gondolom, hogy éles határokat húznának, és ez haladó megközelítés. Törődnek a vendégekkel, érdeklődnek és mesélnek is, ha valaki igényli. Tamás például a hátsóbb asztaloknál mesélt angliai karrierjéről, amikor megérkeztem. Sietnem kellett, mert vasárnap csak 15:00-ig van konyha, ami lehet, hogy öngól, hiszen a hét utolsó napján sokan úgy hagyják el a települést, hogy már nincs kedvük otthon főzni, egy későbbi ebéd belefér még Füreden. Többen érkeznek konyhazárás után, őket sajnos már nem tudják kiszolgálni.
A borozást most kihagyom, de végigpásztázva a választékon, a balatoni régió izgalmasabb tételein át a szomszédos országok és a mediterráneum natúr, biodinamikus, spontán boraival és habzóival találkozom. Túllépnek tehát az olaszrizlingen és bátor, kísérletező irányba terelik a választékot.
A kísérletező szó sokszor eszembe jut az ebéd során.
Kalamata olívabogyókat rendelek kezdetnek, de hamar érkezik is a kedvencem, a gömböc. Ő egy kirántott disznósajt, selymes almapürével tálalva. Egy húsban gazdag fogásra gondoljunk, ne a fenyegető, ipari változatra. Jól passzol hozzá az alma, nem zsíros, nagyon ízes, tetszik. Sajnálom, hogy csak egyet rendeltem belőle, de az asztalon várakozik az egyiptomi dukkah-val szórt hummusz is.
A pirított, aprított magvak és fűszerek feldobják a csicserikrémet, ami lehetne egyneműbb, krémesebb és kevésbé darabos. Nekem ez túl rusztikusra sikerült. Öblítek a kellemes szűretlen szőlőlével, a következő kis tányéron már a misoval, gránátalmával és szezámmal szórt sütőtök figyel. Kellemes, őszies ízvilág, jól áll a töknek a kis odakapatás és persze a savas gránátalma is. A szezám jobban érvényesülhetett volna lepirítva, de így is kedveltem ezt a tányért.
Nem bírtam volna kihagyni a konfitált csirkecombot, ami Erős Pistában, rózsás joghurtban és szőlőben fürdött, kis kuszkusszal együtt.
Figyelemre méltó kombináció, eléggé pikáns volt, ezért alapvetően én harissa pasztára gondoltam, nem a mi Erős Pistánkra. Tetszett, hogy az édeset-parfümöset-fűszereset-sósat és a zsírt egy platformra hozták, jól készült a csirke és sok a fantázia ebben a fogásban, de valamiért mégsem értek össze az ízek.
Az újburgonya saláta rukkolával és napraforgómaggal lett feldobva, ez inkább egy szerényebben a háttérben maradó köret és ekkor gondoltam rá, hogy klassz a vegán vonal és a választási lehetőség, de Tamásnak jobban állnak a húsok. Mint ahogy a bőrénél ropogósra sült, húsában omlós császárszalonna is, amihez klassz köret a lencsés-répás-kolbászos ragu — ez a legharmonikusabb tányér, tudnám még folytatni, akárcsak a gömböcöt. Itt már nagyon jól esett volna egy korty bor, de beértem a szőlőlével. És a tonkababos sajttortával, aminél ugyanazt a túl rusztikus megközelítést tapasztaltam, mint a hummusz esetében. A vörösboros szilva sem frissített rajta. Egy jó rajnai rizling tette volna, de még mindig csak 15:30 körül jártunk és őszi vasárnapokon nem olyan vakmerő az ember, mint egy augusztusi szombaton. Még a Balatonnál sem.
Bár semennyire nem volt Balaton-érzésem a Mór24-ben, Editnél és Tamásnál.
Tényleg lehetnének Berlin Neukölln negyedében, vagy a koppenhágai Nørrebroban is. Bátrak, kísérletező kedvűek és lendületesek.
Árak: A 3 legolcsóbb tapas összesen 2650 forint, a három legdrágább tapas összesen 6900 forintba kerül.
Mór 24
Cím: 8230 Balatonfüred, Jókai Mór utca 24.
Nyitvatartás: Hétfő-kedd ZÁRVA, szerdától csütörtökig 12:00-22:00 péntek-szombat 12:00-23:00 vasárap 12:00-17:00
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.