Hirdetés
Hirdetés

„Több tíz évre tervezem a Rumourt” – Interjú Rácz Jenővel

SZERZŐ: DiningGuide
2019. november 21.
Az Arcok rovat
támogatója a
Rácz Jenőt a televízióból ismerhette meg a magyar közönség. A Sanghajban Michelin-csillagos konyhát jegyző séf és Gerendai Károly étteremfejlesztő a közeljövőben nyitják meg Rumour by Rácz Jenő nevű éttermüket. Közös koncepciójuk, az étterem stílusa Budapesten újszerűnek számít, erről szerettünk volna többet megtudni a séftől.
Hirdetés

„Ha a Rácz Jenő-féle konyhát kellene besorolnom valahova, akkor azt mondanám, hogy az a szabály, hogy nincs semmiféle szabály. Teljes szabadkéz fogja jellemezni a Rumour by Rácz Jenőt, nagyon színesen fogom ötvözni az elmúlt tíz évben külföldön megszerzett tapasztalataimat.”  (Rácz Jenő)

Jól tudjuk, hogy a Costes-csoport kínai étteremnyitásában is szerepet vállalsz? 

Rácz Jenő: Közel három évet töltöttem Sanghajban. Kína egy nagyon különleges hely, ott innen, Európából nézve minden fejjel lefelé történik. Általánosságban elmondható, hogy mindent másképpen csinálnak, mint mi. Három év alatt elég tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy tanácsadóként segíteni tudjam az új Costes-nyitást. Kínában az étteremnyitás területén rendelkezem azzal a know-how-val, amivel itthon szerintem senki sem, így amikor a projekt élesedni kezd, megpróbálom megkönnyíteni az ottani teendőket, hogy minél gördülékenyebben menjen a beruházás.

Valamilyen értelemben te fogod jegyezni a kínai Costes étterem konyháját?

Nem, ilyen szempontból semmi közöm sincsen hozzá, csupán az étterem megnyitását segítem. A magyarországi televíziós szerepléseim miatt hazaköltöztem, már újra itthon élek, nem beszélve arról, hogy elég sok dolgom van az új éttermemmel, a Rumourral kapcsolatban is. Teljes erőmmel arra kell koncentrálnom a kínai Costes mellett.

Mikorra várhatjuk a Rumour by Rácz Jenő megnyitását?

A magyar építőipar közismert helyzete miatt idén ez már biztosan nem fog megtörténni. Ha minden jól megy, jövő tavasszal fogunk megnyitni.

Milyen lesz a Rácz Jenő-féle étterem konyhája, hová lesz majd sorolható?

A Michelin-kalauz Sanghajban az innovatív éttermek közé sorolta a konyhámat. Nem tudom azt mondani, hogy a Rumourt magyaros, kínai, japán vagy akár a mediterrán vonal fogja jellemezni, az én koncepciómat nehéz bekategorizálni. Az nagyon fontos, hogy az étterem körém, illetve a konyhám köré épül, a vendégek tulajdonképpen

a konyhapultot körbeülve fognak minden konyhai mozzanat részesévé válni.

Az ételek tekintetében elsődlegesen az motivál, hogy éppen milyen alapanyag „forró” a piacon, de keresem az egzotikus dolgokat is. Ha a Rácz Jenő-féle konyhát kellene besorolnom valahová, azt mondanám, hogy az a szabály, hogy nincs semmiféle szabály. Teljes szabadkéz fogja jellemezni a Rumour by Rácz Jenőt, nagyon színesen fogom ötvözni az elmúlt tíz évben külföldön megszerzett tapasztalataimat. 

Menüsor vagy étlap?

Csakis menüsor! És mindenféleképpen degusztációs menü. Nyilván, ha egy egyszerűbb bisztrót nyitnék, akkor adnék választási lehetőségeket, de mivel egy topéttermet fogok nyitni, oda a reményeim szerint a vendégek bizalommal, nyitottan és a konyhámra kíváncsian érkeznek majd. Ha én például elmegyek egy New York-i 3 Michelin-csillagos étterembe, és olyan alapanyagot tesznek elém, amit nem igazán ismerek, vagy esetleg nem szeretek, akkor is megkóstolom, mert kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen színvonalú helyen mit hoznak ki belőle. Azt gondolom, hogy nálam is érdemes lesz mindent megkóstolni, mert biztosan fogok tudni meglepetéseket okozni.

Fördős Zével a 2019-es Volkswagen-Dining Guide Év Étterme Gálán

Mi volt az utolsó meghatározó éttermi élményed?

Van egy pár, de az utolsó itt történt a szomszédban, a bécsi Steirereckben. Az az étterem például nagyon egyben van, igazán szépen fel van építve a története. Már a kenyérrel elkezdődik, ugyanis annyiféle kenyeret hoznak, hogy megjegyezni is lehetetlen. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy ki akar egyáltalán 30-féle kenyeret enni? Esélyed sincs, hogy végigkóstold őket, de én ilyenkor azt látom, mennyi munka van abban, hogy a vendégek minden igényét kiszolgálják. Ha ezt a Rumourban nekem kellene megcsinálnom, meg kellene törölgetnem a homlokomat, hogyan is fogjak neki, és ez még csak a kenyér...

Hány fogásos menüsort tervezel?

Sanghajban 14-16 fogást csináltam két óra alatt. Három-négy falatot eszel, és ötpercenként cserélődnek a tányérok, így sohasem unatkozol. Itthon sokszor azt tapasztalom, hogy hat-nyolc fogást adnak, és az három óra alatt érkezik meg. Szerintem ez nagyon fárasztó tud lenni, sőt mondjuk ki, dögunalom. Valójában, ha az étel sem olyan kiemelkedő, akkor azt érzem, hogy nem is nagyon akarok visszamenni… Mert drága is, sok ideig is tart, unom magam, és összeségében nem is annyira jó… Az én éttermemben a vendégek egy utazásra indulnak, nálam a degusztációs menü

innovatív és show-szerű lesz,

és nagyon fontos, hogy mindig érezze a vendég, hogy a következőkben valami izgalmas és progresszív dolog fog történni. Azért is fontos a jó ritmus, mert a Rumour alapvetően egy kis étterem, csak 21 szék lesz, de vacsorára mindig két turnust szeretnénk, ami ugyanannyi vendéget jelent, mint amennyi egy 40 fős étteremben megfordul. A kisebb méret üzleti szempontból is jóval ideálisabb, mert így kisebb beruházás szükséges, és alacsonyabb a működés költsége is. Arról nem is beszélve, hogy a vendégek is azt érzik, hogy mindig tele van az étterem, hiszen senki sem szeret egy félig üres étteremben enni...

Ennyire fontos a show az éttermekben szerinted?

Nagyon! Én ebben hiszek, és ezzel kapcsolatban nagyon kritikus vagyok magammal szemben is. Csak az erős sztorikban hiszek. Az igazán jó éttermeknek mindig van egy komoly történetük. Ahol ezt megtapasztalom, ott egész este tátva marad a szám, hogy úristen, hova jöttem, és megmarad az emlékezetemben.

Ebéd és vacsora is lesz a Rumourban?

Az étteremet ötnapos nyitvatartással tervezzük működtetni, hétköznap csak vacsorára nyitunk ki, de a hétvégi napokon ebéd is lesz Ez nyilván gyorsan változhat. Ha azt látjuk, hogy a hétközbeni ebédre is van igény, természetesen ki fogunk nyitni. A hétvégi ebédekben viszont nagyon hiszek. Szeretek hétvégén, akár vasárnap is étterembe járni, ezt a világ minden nagyvárosában meg tudom oldani. Budapesten ez ma még nehézséget jelent, ezért a vasárnapot szeretném végigdolgozni,

hogy ott legyek azoknak a külföldieknek, akik itt töltik a hétvégét,

és nem tudnak hová beülni vasárnap... Azt látom, hogy a hazai fine dining-kedvelő réteg hétvégére sok esetben elutazik itthonról, őket szerdán-csütörtökön, esetenként pénteken lehet jobban elcsípni.

Egy séfközpontú étteremben a séf személyes jelenléte elengedhetetlen. Hogyan fognak beleférni a Rumour koncepciójába az egyéb elfoglaltságaid, gondolok ezalatt például a 30 napos forgatásokra?

Ami velem történt a médiában,

egy olyan hullám, amit most lovagolok meg, és nem fog örökké tartani.

A Rumourt több tíz évre tervezem, és ennek mindennel szemben prioritása van. Egyébként pedig nem félek a kemény munkától, én nem dolgoztam még olyan helyen, ahol csak napi 8-10 órát kellett dolgozni... Én a napi 15-16 órás munkaidőkben szocializálódtam. Ez persze itthon nem mindennapos, de ez sajnos más kérdés. Az étterem az első években biztosan rengeteg energiámat le fogja kötni, de ez már csak így működik.  Azt gondolom, hogy bármilyen is itthon most a munkaerőhelyzet, meg fognak találni azok az emberek, akik tanulni szeretnének, és ha látják az én ritmusomat, munkabírásomat, ha látják, hogy reggel én vagyok az első, és este az utolsó ember a konyhában, akkor reményeim szerint nem fognak beteget jelenteni, ha nincs kedvük dolgozni... Én olyan csapatot szeretnék építeni, ahol büszkeség tölti el a munkatársaimat is, hogy együtt csinálunk egy jó éttermet, persze ezt sokszor lehet hallani a séfektől, és többnyire azért nem működik, mert ezért tenni is kell. Nekem Kínában olyan munkatársaim voltak, hogy itthon fel sem vennék őket egy konyhába dolgozni, mégis Michelin-csillagot kaptunk. Én a jó hozzáállást keresem, és azt díjazom, ha én sok energiát fektetek a dolgozókba, és ők tényleg akarják ezt csinálni, akkor én a megoldást jelentem a számukra, ők pedig az én számomra, ez pedig egy egyszerű win-win helyzet.

Nem nagyon hiszek a túlterhelt és „elrontott” szakemberek átnevelésében,

szerintem az mindig sokkal nehezebb feladat, hiszen ott már sok a rossz beidegződés.

Nem félsz tehát a munkától. No és mi lesz a magánéleteddel?

Szerintem nem csak én vagyok ebben a helyzetben a világon, több ezer jó séf van, és mindenki megoldja. Törekedni kell az egyensúlyra, de a Rumour első évei nyilván nem erről fognak szólni, mert mi akkor dolgozunk, amikor mások pihennek!

Olvassa el interjúnkat Gerendai Károllyal, a Rumour befektetőjével is!

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram