Persze maradibb tésztakészítők ide vagy oda, színes, akár csíkos pasták is kaphatók, sőt a szivárványszín-őrület sem kerülte el a pastabizniszt, de ezek természetesen csak egy egészen picike hányadát jelentik az olasz tésztapiacnak. Mi ezt úgy fogjuk fel, hogy mindennél fontosabb a tészta minősége és az íze, mi elsősorban ezzel szeretnénk lenyűgözni a vendégeket, nem pedig a színpompás látványossággal.
pixabay.com
Az évszázadok során viszont bizonyos alapanyagok Olaszországban is elfogadottá váltak a tészták megszínezéséhez. Ezt talán külön elmondananom sem kell, mert annyira egyértelmű, de azért nem árt leszögezni: szó sem lehet ételszínezékről. A színek a tésztába belekevert zöldségeknek, ritkábban fűszereknek köszönhető. Ha zöldséggel színeznek, akkor előbb megfőzik a zöldséget, majd pürésítik, és átpasszírozzák – ezt keverik hozzá a nyers tésztához.
A három legnagyobb klasszikus a sárga, a piros és a zöld tészta. A tészta alapvetően halványsárgás árnyalatát szépen lehet élénkíteni tojássárgája hozzáadásával.
A paradicsommal viszont nem pirosra, hanem narancssárgásra lehet festeni,
a zöld titka pedig a spenót (vagy a mángold). És hogy mit is látunk szívesen színesben? Hagyományosan leginkább a metélt tésztákat, ritkábban raviolit vagy gnocchit színeznek.
Fontos tudni, hogy csak enyhén (vagy semennyire nem) befolyásolják a hozzáadott színes alapanyagok a tészták ízét. Erőteljesebb ízzel jelentkező összetevő lehet a sárgarépa és a cékla, amelyekből érdemes csak olyan mennyiségben hozzáadni, hogy ne vigye el túlságosan édes és/vagy földes irányba a tészta ízét (hacsak nem éppen ez volt a tervünk vele!).
Narancs, bordó, lila
Ha narancsszínű tésztára vágyunk, ahogy mondtam is, a paradicsom lehet az eszközünk, jó minőségű paradicsompürével (nem szósszal, hanem pürével). A boltban kapható halvány piros színű tészták viszont szárított paradicsomporral készülnek. Segítségünkre lehet még a jó öreg a sáfrány, minden fűszerek legdrágábbika. Sáfránnyal egészen élénk narancssárga színt alkothatunk, az ízét pedig nemigen fogja befolyásolni. Az egyik legizgalmasabb színező pedig cékla, amellyel a hozzáadott mennyiségtől függetlenül egészen lilás színű tésztát is elérhetünk. És ne feledkezzünk el a cékla karakteres ízéről! Lilás színt érdekes módon egy salátfélével, az éppen a múlt héten ajánlott radicchio rosso, vagyis vörös cikória hozzáadásával is elérhetünk.
Alex Loup / Unsplash
Egyre gyakrabban találkozhatunk sütőtökkel vagy édesburgonyával is, többek között gonocchikban.
Zöld, barna és a titokzatos fekete
Ahogy az említettem is, a zöldért leginkább a spenót felel, de egy érdekes megoldás, ha szárított vagy friss bazsalikom kerül a tésztába: ekkor zöld pöttyös lesz. Barna tészta is előfordulhat, ezeket gombákkal varázsolják barnára. A legőrületesebb pedig a tintahal tintája, amely fantasztikusan erős festék, és nagyon jól áll páldául a spagettinek, rizottónak – de leginkább bárminek.
Spagettitésztába gyúrva – lidiabastianich / Instagram
Olvasta már korábbi cikkünket a témában? Drámai hatás a tányéron, és még csak nem is luxus
A színes pillangók: farfalle
Itthon elsőre a legtöbbeknek ezek a kis masnik ugranak be, mert velük lehet a leggyakrabban találkozni a boltok polcain. Ez a fajta tészta nem csak masnira és pillangóra emlékeztet, hanem egy helyes kis csokornyakkendőre is, ezért Olaszországban cravattine néven is fellelhető. A bolti tésztákat mindig porokkal színesítik, ezért nem olyan intenzív az ízük, mintha mi magunk főznénk meg és adnánk hozzá frissen a zöldségpürét.
Én sem vagyok a híve annak, hogy a tészta ízének kárára menjen a színesség, de néha jól tud jönni egy kis játékosság!