„Tegyük a szívünkre a kezünket, mindenki szereti a somlóit” – Szulló Szabina a valódi somlóiról

A nyitóképen a Designfood / Fekete Antonio képe szerepel

A somlói galuska annyira közkedvelt, hogy nem csak a cukrászdák vitrinjeiben, de már a nagyobb áruházláncok polcain sem kihívás megtalálni. Épp ez a népszerűség okozza azonban a vesztét, az eredeti receptet kevesen ismerik, a kreatív cukrászok pedig a kísérletező szellem jegyében – sokszor úgy tűnik –, mintha megfeledkeznének az arányokról.

Sajnos az sem példa nélküli, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. A tömeggyártott, hűtőpultról beszerezhető somlóiktól nem várunk sokat, habár a színvonalat itt is könnyen javíthatná, ha a hozzávalókat minőség mustrának vetnék alá. Ennél kiábrándítóbb azonban, hogy a legtöbb étterem és cukrászda is kegyetlenül bánt ezzel a desszerttel, és így hiába szerepel rengetek hazai ízeket kínáló hely étlapján, nincs nagy bizodalmunk ezt választani. Leggyakrabban kockára vágott piskótát kapunk vaníliapudinggal, ipari csokiszósszal és flakonos tejszínhabbal, ennek a rémes ízvilágnak azonban köze sincs a valódi somlóihoz. Úgy tűnik, ha nem járunk céltudatosan a minőségi somlói nyomában, vagy nem készítjük el magunknak otthon, akkor szinte esélyünk sincs megérteni, hogyan válhatott ilyen népszerűvé ez az édesség.

Somlói / Fotó: Designfood/Fekete Antonio

Titokzatos receptúra

Az igazi somlói klasszikus desszert, amelyet csak az eredeti recept szerint lenne szabad elkészíteni. A legnagyobb problémát azonban talán éppen ez okozza, hogy ezt a receptúrát a somlói megalkotójának leszármazottai titokban tartják. Ez a titkolózás bár félreértésekhez vezet az elkészítést illetően, éppúgy misztikus aurát is kölcsönöz az édességnek, amit akár ügyes marketing fogásnak is tekinthetünk. A nagy szakácskönyvekben szereplő változat három, különböző piskótából áll (ebben a sorrendben: diós, kakaós, sima), az összeállításnál ezeket egyenként rumos sziruppal locsolják meg, amit mazsola tarkít, majd főzött vaníliakrémet kennek rájuk, és végül megszórják dióval. A legjobb, ha egy egész esetére állhat a hűtőben. Tálaláskor pedig csokoládészósszal és porcukorral felvert tejszínhabbal kínálják, miután kanállal egy-egy adagot szaggattak belőle.

Somlói / Fotó: Designfood/Fekete Antonio

A Gundel étteremtől egyenesen Brüsszelig

Ez a nagyszerű desszert, amit hivatalosan nem tekintünk süteménynek, vagy tortának, azon kevés máig trendi édességeink közé tartozik, melynek eredetéről pontos információnk vannak. Ahogy sok más hazai gasztronómiai legenda, úgy a somlói születése is a Gundel étterem nevéhez köthető. A sütemény megálmodója, Gollerits Károly a neves vendéglátóhelyen volt főpincér, amikor az 1950-es években ihletet kapott az édesség elkészítéséhez. A megvalósítás fáradalmait átvéve azonban részint a dicsőséget is elorozta előle kollégája, Szőcs József Béla cukrászmester, aki korábban inasként a Gerbeaud cukrászdában tevékenykedett több évet, így feltehetően jobban kézre állt számára egy desszert összerakása. A tejszínhabos, csokoládéöntetes piskóta, mely a két munkatárs kreativitásából született szinte azonnal hatalmas sikert aratott a vendégek körében. Így juthatott el végül az 1958-as brüsszeli világkiállításra is, ahol szakmai díjat kapott.

Nomen est omen

Mit is takar valójában a somlói galuska elnevezése? Az egyszerű nevet mind magabiztosan ejtjük ki, hiszen más (idegenkifejezéseket átvett) ételkreációkhoz viszonyítva elsőre nem rejt buktatót, már ha az ember magyar. Ahogyan azonban sokakat megviccel a cordon belu, a gnocchi vagy akár a Worcester-szósz kiejtése, úgy az eredetileg somlyói nevű édesség is nehézséget okozott a brüsszeli világkiállításon 1958-ban egy bírának, aki végül egy félreértés okán nem somlyói, hanem somlói galuska néven anyakönyvezte az étel kreációt „l”-é változtatva ezzel az „ly”-ét. A magyar földrajzban jártasabbak ebből már kitalálhatták, hogy kedvenc édességünknek ezek szerint semmi köze Veszprém megyei borvidékünkhöz. Annál inkább kapcsolható a Fót melletti Somlyó-hegyhez, amelynek közelében egyébként Szőcs József Béla évtizedeken át élt, és saját cukrászműhelyet üzemeltetett, így feltehetően a vidék előtti tiszteletből keresztelte el a desszertet is.