A MOME előző félévében a hallgatók a tervezési képzés részeként a food design-nal és a fine dininggal kapcsolatos feladatot kaptak: séfekkel együtt terveztek különleges, kísérleti koncepcionális tárgyegyütteseket. Az egyetemen egyelőre ez egy fejlődő terület, amivel az átalakuló technológiákra és igényekre reflektálnak.
Fotó: Nagy Balázs
A bemutatón Barcza Dániel, az egyetem rektorhelyettese kiemelte, hogy a food design egyre komolyabb szerepet kap a MOME-n is: tavaly Marti Guixé food designer tartott előadást (vele készített interjúnkat itt olvashatja), valamint példának hozta Góg Angéla diplomamunkáját (bővebben itt), ami az emlékek, az élmény, az étel és a design kapcsolatát mutatta be.
Mert itt nem csak arról van szó, hogy tárgyakat készítettek a hallgatók: a séfekkel való közös munka alatt személyes, egyedi, mind a tervezőt, mind a séfet kifejező alkotások jöttek létre, amelyek nem csupán tárgyként funkcionálnak, hanem élményt is nyújtanak.
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Várvizi Péter tálal. Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
Néhány éve Takács Lajos (akkor Olimpia) és Néma Júlia keramikus közös munkája ikonikus volt a magyar gasztronómiában. Akkor a séf és a tervező együtt alakították ki az étteremhez és az ételekhez tökéletesen passzoló darabokat. Mindegyik más volt, hiszen kézzel készültek, de mindegyik felismerhetően “olimpiás”.
Huszár Krisztián szerint fontos ez az együttműködés. Eddig alapdarabokat, bázistányérokat használt, amit később bővített, de a jövőben szívesen dolgozna együtt több tervezővel, hogy egy eklektikus, de a konyháját kifejező tányérok szülessenek.
“Egyre fontosabbnak tartom ezt az irányt. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy egy tervezővel dolgozzak vagy csak tervezőkkel, mert lehet, hogy máshol fogom megtalálni azt, ami illeni fog az ételekhez. De az új helyen is fontos lesz, hogy mire tálalok.”
-
- Sárközi Ákos hallgatója munkája. Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Pesti István és hallgatója munkája. Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Pesti István és wow. Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
Pesti István ezelőtt egy konkrét kurzus vezető séfje volt, mesélte Várvizi Péter.
“Törte nekünk az utat. Egy ilyen munka nem csak a hallgatókat és a séfeket hozza össze a kerámiával, hanem mindenkit mindenkivel. Ez egy nagyon jó happening, elképesztő inspirációs csatornát nyit a séfek között is. Beszélünk róla, meghallgatjuk egymás gondolatait, ami csak előre viszi a munkánkat és a szakmát.”
Pesti szerint fontos, hogy minden étteremnek legyen egy saját képe, hogy megtalálja azt, amitől különleges - ennek az egyik része a tányér. A projekt és a bemutató lehetőséget adott arra, hogy ne csak egy kurzus keretében legyenek ezek az alkotások, hanem tudjanak nyitni a szakma felé is.
“Vannak erős dolgok Magyarországon, amiknek nem szabad, hogy elvesszenek, hanem meg kell ismerniük az embereknek. Esztétikailag, művészetileg is funkciójukban is egyediek. Ha van egy ilyen lehetőség, az nagyon pozitív. Ha van egy gondolat, ami analóg azzal, amit én is gondolok, az már nagyon jó. Ha az ember jobban bele tud szólni, tud színeket, formákat kérni, akkor annál hatékonyabban tudok én is dolgozni.”
-
- Várvizi tálal. Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Várvizi passiós desszertje. Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
-
- Várvizi panna cottája és az olvadás több fázisa. Fotó: Nagy Balázs
-
- Huszár tálal. Fotó: Nagy Balázs
-
- Fotó: Nagy Balázs
Nagyon szoros együttműködés volt a séfek és a hallgatók között. Oda-vissza nyújtottak inspirációt egymásnak a munka során, az egyik ötlet hozta magával a másikat. Ahány tányér, annyiféle hangulat jelenik meg, ettől tudnak önazonosak lenni.
“Ahogyan a tervezők, úgy a séfek is mindannyian mások. Máshogy tálalok én is, máshogy Péter, máshogy Krisztián. Ez a lényege, hogy minél több színt és egyéniséget tudjunk megjeleníteni, mert anélkül sem a gasztronómia sem a tervezés nem működik. Nagyon hasonló a két szakma, csak a miénk egy kicsit múlandóbb. Minél több ilyen jön létre, annál jobban erősödik mindkét szakma.“ - mondta Pesti.
A tervezők:
- Almássy Lili
- Fű Borbála
- Herter Katalin
- Kovács Máté
- Mezei Enikő
- Sáfrán Anett
- Simon Borbála
- Tengely Nóra
A programvezetők:
- Kondor Edit DLA
- Maurer Klimes Ákos