A Carpigiani márkanév mindenkinek ismerős lehet, hiszen az egész világot meghódította ez az olasz találmány. Manapság már hajlamosak lehetünk élből mindent visszautasítani, ami nem „kézműves”, de a világ ma már természetesen nem itt tart. Legyen szó szőlészetről-borászatról, kenyérsütésről vagy cukrászkodásról, gépek sora könnyíti meg az emberek dolgát.
A Carpigiani cég pedig igen drága, felsőkategóriás fagylaltgépeket gyárt 1946 óta, és fejleszti tovább őket folyamatosan. Ma már jó néhány olyan gyártó van a különböző országokban, amelyek ugyanazt az eljárást – vagy legalábbis annak utánzatát – alkalmazzák, amit a Bologna melletti gyártó fejlesztett tökélyre. A fogaskerekes gép egy speciális levegőbefújó szivattyúval működik, az általa készített fagylalt pedig ennek a technológiának köszönheti a hihetetlen lágyságát, könnyedségét, ami megkülönbözteti a többi fagylalttípustól a „Carpigiani-fagyikat”.
Azért is kell idézőjelbe tenni ezt a szót, mert „Carpigiani-fagyi” mint olyan, igazából nem létezik. Attól függően változik a fagylalt íze, minősége, hogy ki megvásárolja a gépet, milyen alapanyagot tölt bele, és milyen receptúra szerint készíti a fagylaltját.
Sokan Carpigianinak nevezik a gépi fagyikat, pont úgy, ahogyan Magyarországon a gyorsfagyasztott termékeket mirelitnek nevezzük a Mirelite cég innovációja nyomán,
de ugyanilyen példa a Xerox, amit sokan a fénymásológép szinonimájának tartanak. Külön kuriózum, hogy a fénymásoláshoz szükséges képrögzítési eljárást egy magyar fizikusprofesszor, Selényi Pál dolgozta ki, de ezzel egy kicsit elkalandoztunk a fagylaltok világából!
Új fogalom a XX. században: Autogelateria
A gépi fagylalt feltalálását egy Emilia-Romagna tartományban élt testvérpár, Bruto és Poerio Carlo köszönhető. 1944-re tehető, hogy megalkották az első „autogelateriát”, két évvel későbbre pedig a cég megalakulása. Igazán az 1960-as évekre robbant be a világpiacra, amikor a világháborúkat kihevert Európába beköszöntött a gazdasági fellendülés, és innen nem volt megállás, a Carpgiani gépek megkezdték világhódító útjukat.
A drága gépeket mind a mai napig folyamatosan fejlesztik, a legfrissebb törekvésük, hogy megfelelve korunk elvárásainak cukormentes fagylaltokat is tudjanak készíteni vele. Hiszen nem csak a tejszín vagy a tej használata lényeges a legendásan lágy és krémes állaghoz, hanem tetszik vagy sem, a cukor is.
Mára pedig a Carpigiani nem csak cég, hanem afféle intézmény lett. Múzeumot, sőt fagylaltakadémiát is alapítottak. Bologna belvárosától húsz kilométerre, egy 12 ezer főstelepülésen, Anzola dell’Emiliában találjuk a fagylaltmúzeumot, valamint a valamivel több, mint másfél évtizeddel ezelőtt alapított Carpigiani Gelato Universityt, azaz fagylaltakadémiát.
A múzeum nem csak a fagyigépek, hanem a fagylaltozás világtörténelmét mutatja be egy modern és interaktív kiállítótérben, ami naná, hogy fagyizóval, sőt fagylaltkészítési lehetősséggel van kiegészítve.
A „gelato university” elnevezés pedig nem túlzás, ez valóban egy felsőoktatási intézmény. Kis érdekesség, hogy a Magyarországon, azon belül is Budapest belvárosában, a Szent István téren nagy sikerrel működő a rózsa alakú fagyikat kínáló Gelarto Rosa tulajdonosa is itt tanulta ki a professzionális fagylaltkészítést.
Remélem, hogy érdekesnek találtátok ezt a rendhagyó témát is, és meghoztam a kedveteket a fagyizáshoz a vénasszonyok nyarán, pardon, az indián nyárban is!
Köszönöm, hogy elolvastátok, és ne feledjétek, hogy „Olaszul l’enni jó!”
Legyetek jók!
Gianni
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.