Hirdetés
Hirdetés

Tabasco: a legendás ecetes-csípős szósz, ami még egy elkaszált sorozatot is felélesztett

SZERZŐ: Noszvai Anna
2021. augusztus 18.
Mindenkinek van valamiféle viszonya a pikáns, csípős ételekkel. Van, aki rajong értük, van, aki pedig egy kicsit erősebb fűszerezéstől is viszolyog. A kisüzemi csípős szószok nagyon népszerűek most, de a nagy klasszikusokról sem feledkezhetünk el. A Tabasco például egészen kiemelkedő helyet foglal el ebben a kategóriában már 1868 óta.
Hirdetés

A csípős szósz legendája Edmund McIlhenny-vel kezdődik, aki 1840-ben New Orleans-ba költözött, hogy a banki szférában dolgozhasson. A polgárháború hatásai lerombolták a szakmai eredményeit, így került feleségével Avery Island-re. Edmund a pénzügyi tevékenységei mellett szívesen lazított a természetben, szerette a déli konyhát és a kertészkedést. Egyszer egy különleges paprika típus, a Capsicum frutescens került a hozzá, ami a hagyományos csípős paprikához - a Capsicum annuum-hoz - képest nedves, húsos belsővel rendelkezik. A magvak elvetése után meglepve tapasztalta a paprikák gazdag aromáját, így 1867 környékén elkezdett kísérletezni a paprikából készített csípős szósszal.

Az így született keverékből két év múlva több mint hatszáz üvegnyit állított elő, amit egy dolláros darabárért adott el a környékbeli zöldségeseknek. Az apró üveg alakja azóta is változatlan, és bár eleinte dugóval és zöld színű viasszal fedték le a nyílásokat, a modern technikai vívmányoknak köszönhetően manapság erre már nincs szükség. McIlhenny a termékét "Tabasco”-nak nevezte, ami a paprikái nevére utalt. 1870-ben levédette készítményét, ami még abban az évben az eladások elképesztő növekedésével Európában is felbukkant. Edmund halála után a legidősebb fia vette át a céget, ami azóta is kizárólag családi kézben van, és - a tervek szerint - a továbbiakban is így lesz.

Hirdetés


A szósz előállítása a 19. század óta nem különbözik sokban az eredeti eljárástól. A régi időkben a felhasznált paprikák kizárólag Avery Island-en nevelkedtek, míg ma ez a terület a magok termesztéséért felel, amit Közép- és Dél-Amerika városaiba szállítanak, ahol a sokkal kiszámíthatóbb időjárásnak köszönhetően egész évben stabil a termesztés. Ez a kis trükk biztosítja az egész éves ellátást. A tradícióknak megfelelően továbbra is kézzel szedik a terméseket, amik megfelelő érettségének megállapításához egy apró piros rudacskát - le petit bâton rouge - használnak. A recept szerint először az aratás napján összetörik a paprikákat, majd alaposan besózzák őket az Avery Island-en természetesen is fellelhető, ásványi anyagokban gazdag sóval. Ezt három évig tartó, fa hordókban történő érlelés követi.

A paprikák húsos belseje sokkal több levet ereszt, mint egy átlagos paprika esetében történne, így sokkal zamatosabb, különleges ízvilág jöhet létre a hosszú érlelési idő alatt. A tökéletes állag elérése és a keverék leszűrése után fehérborecetet adnak a kinyert nedvhez, amit majd még legalább egy hónapon át, időnként átkeverve tovább fermentálnak. A szósz felhasználásásra szinte végtelen a lehetőség: levesek, főételek, snackek és italok ízesítésén keresztül minden formában találkozhatunk vele. A cég megtiltotta a co-brandinget, azaz kizárólag ők forgalmazhatnak “tabasco ízesítésű” termékeket. Azaz ha tabasco ízesítésű majonézre vagy popcornra vágynánk, vagy közvetlenül a cégtől kell megvásárolnunk, vagy otthon kell elkészítenünk.


Természetesen mint minden ikonikus terméknél, itt is akad néhány pletyka. Sokan úgy vélik, Edmund még annak idején egy másik vállalkozótól, Maunsel White-tól szerezte az egyedi paprika magokat és az eljárást is. Egy 1850-ben megjelent helyi újságcikk szerint Maunsel már korábban foglalkozott ecet alapú, tabasco paprikás csípős szósz értékesítésével a környéken. Függetlenül attól, hogy személyesen sosem hirdette a paprikáit vagy az általa készített ízesítőt, egy évvel halála után utódai "Maunsel White’s Concentrated Essence of Tobasco Pepper" néven árulták keverékét, viszont szabadalmat ők sem indítványoztak, és az összetevők között nem szerepelt fehérborecet. A családi vállalkozás - egyetlen egyéb, más jellegű terméken kívül - a század végére teljesen elsorvadt. A McIlhenny vállalat tagadja a rágalmakat, és ragaszkodnak a történetük és termékük eredetiségéhez. A Tabasco azóta rengeteg különféle variációt készít az eredeti receptúrájukon kívül, olívaolajos változattól kezdve buffalo stílusú szószokig. A cégnek két extra hosszú érlelésű szósza is van: az egyik nyolc, a másik verzió tizenöt évnyi munka után kerül csak az üvegekbe. Az utóbbi verziót a márka fennállásnak százötvenedik évfordulójára készítették, és habzó fehérborecetet használnak hozzá.

A klasszikus Tabasco rengeteg filmben és rajzfilmben tűnt fel az elmúlt évek során. A listán olyan impozáns cameók is szerepelnek, mint két James Bond film a hetvenes években, - Az aranypisztolyos férfi, A kém aki szeretett engem - és Sidney Lumet Gyilkosság az Orient Expresszen című 1974-es alkotása is. A Vissza a Jövőbe III-ban egyik jelenetében egy bartender még egy másnaposság elleni “wake-up juice”-hoz alapanyagként is használja a csípős szószt. A Tabasco fontos eleme volt a kilencvenes évek végén éppen induló sorozatnak, a Roswell-nek is. A történet részeként ufó-ember hibrid tinédzserek egyszerre édes és csípős ételeket kívántak, ami miatt gyakran tartották maguknál kedvenc csípős szószukat. Amikor a csatorna megpróbálta lemondani a bemutató után érkező esetleges folytatást és következő részeket, a rajongók tiltakozásképpen Tabasco üvegeket küldtek a szerkesztőségbe, hogy kifejezzék ellenállásukat. A sorozat ennek köszönhetően még három évadon át folytatódhatott.

Források: 1, 2

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram