Hirdetés
Hirdetés

Sztárséf ír könyvében nyíltan a depressziójáról – David Chang: Eat a peach

SZERZŐ: Méhész Zsuzsa
2019. november 14.
Ha valaki nem rendelkezne saját depresszióval, olvasgasson a híres, gazdag és sikeres emberek legrosszabb napjairól. Bár fenti soraink ironikusak, David Chang könyve közel sem annak ígérkezik.
Hirdetés

David Chang, a Momofuku-birodalom (momofuku = barack)  alapítója, éttermes, séf és televíziós személyiség Eat a peach (Egyél egy barackot – magyar fordítása egyelőre nem ismert) című memoárja tavasszal jelenik meg. 

Könyvében Chang nyíltan beszél saját démonairól. Hallottuk már a hangját Bourdain halála után is, akkor a terápiás esélyekről, a depressziós állapotból fakadó munka- és pénzügyi nehézségeiről, a fel-felbukkanó üldözési mániájáról és a minden siker ellenére nihilistán, üresen tátongó jövőképéről volt szó. Most megjelenő könyvében ennek a folytatására lehet számítani. 

Hirdetés

Receptek nem lesznek benne: most, hogy már a séfek elfoglalták a rocksztárok helyét, új területeken hódítanak. Filozofikus gondolatok, az élet komoly kérdéseit érintő tézisek szerepelnek majd a könyvben, gondoljon erről bármit is Wittgenstein. 

A szomorú esetek óta felerősödtek a világban azok a hangok, melyek a vendéglátós szektorban dolgozók lelki egészségének fontosságát hangsúlyozzák. Nemn, nem szükséges belenyugodni, hogy „ez egy ilyen szakma”, mert a munkakörülmények kialakításáért és a belső szabályok elfogadásáért minden egyes szereplő felelős. Nyilvánvaló, hogy kiszabadult a szellem a palackból, és egyre több az olyan törekvés, amely valamiféle egészséges egyensúlyt és normalitást jelenthet az egyébként valóban stresszesnek minősülő, a dolgozóit korai kiégéssel fenyegető szektorban. Egyre több szakács és konyhai dolgozó mer megszólalni, és párhuzamot vonni a lelki egészség(telenség) és a túlmunka, a családtól távol töltött idő, a drogokba és az alkoholba való kapaszkodás és a durva beszéd, rossz emberi bánásmód között.

Woody Allen filmjei óta tudjuk, hogy az Egyesült Államok a pszichológusok országa, de még ott is megbélyegzőnek érzik időnként, ha a szektor legjobbjai, a gasztrocelebek terápiára szorulnak. A fényes látszatot tartani kell!

Nem segítik Changot ázsiai gyökerei sem, kultúrájukban az érzelmek ilyen módon való kimutatása nem szokás, mint ahogy a nagyközönséget sem engedik be életük rejtett titkai közé. 

Kíváncsiak leszünk rá, hogy abban az országban, ahol a siker és a problémamentesség az egyetlen elfogadott létforma, hogyan fogadják a valóságot. Az őszinteség kétélű fegyver, de ebből is egyre kevesebbel találkozunk, úgyhogy van esélye a felértékelődésének.

Olvasson az előzményekről is!

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram