Hirdetés
Hirdetés

Szokatlan születésnapi kérdések Rosenstein Tiborhoz: „A csomagolás gyűrődik, de az a kérdés, mi van belül"

2021. április 11.
Rosenstein Tibor ma ünnepli a 78. születésnapját. 14 évesen már tudta, hogy mivel akar foglalkozni, idén pedig 64 éve aktív a pályán. Karrierje során gyakorlatilag minden kérdést megkapott már az újságíróktól (több tucatszor), és mivel ismerjük vagányságát és rugalmasságát, arra kértük, hadd tegyünk fel esetlegesen kellemetlen kérdéseket is. Ráismertünk azonnal rávágott válaszából is: a legnagyobb jókedvvel állt kötélnek.
Hirdetés

Tavaly májusban a Covid megjelenése és az első karantén idején kértük fel legutóbb interjúra Rosenstein Tibort, a Rosenstein Vendégló atyját, a Dining Guide első, 2018-as Életmű-díjazottját. Akkor, egy péntek délelőttön éppen a Nagycsarnokból érkezett, ahol több más termény mellett spárgát keresett, és szinte zavarbaejtő volt a lendülete, amit sok otthon szorongó, home office-oló megirigyelhetett. Ma a 78. születésnapján köszöntjük a magyar vendéglátás ikonikus alakját, akit csak akkor lehet rossz időpontban hívni, ha éppen a konyhában vagy beszerzőkörúton van.

Komoly tabuk övezik Magyarországon az idősödést. Ön egyelőre nem nyugdíjazta magát, és inkább csak viccel a korával. Ez lenne a titka a frissen maradásnak?

Rosenstein Tibor: Nekem az a taktikám, hogy naponta csak egyszer nézek bele a tükörbe. Egy öreg ürgét látok benne, de belül teljesen más van. Szoktam mondani, hogy a csomagolás gyűrődik, de az a kérdés, hogy mi van az emberben belül? Én mindig talpon vagyok, ma, a születésnapomon is, amit annyira széppé tett a családom. Szándékosan nem kértem semmilyen ajándékot, de végül bedobtam egyet: legóhajót kértem... Ez volt ugyanis Ármin unokám vágya. Én megkaptam, együtt megépítjük! De mindenkitől kaptam valami szépet. Az egyik unokám rajzolt, a másik legóból épített konyhát. Ilyen család mellett lehet is bírni a nagy melót, semmi okom a panaszra. Nyilván nem vagyok olyan gyors, mint valaha, egy picit néha sántikálok is, de ezt elég, ha én érzem.

2016-ból. Azóta már 8 fősek az ünnepek

Itthon az időseket, a nyugdíjasokat sokszor nem tisztelet övezi, ami elég szomorú látleletet nyújt egy társadalomról. Az Ön korosztályában sem jellemző az a pozitív attitűd, amit Ön képvisel. Hogyan látja ezt a kérdés?

Ez egy több összetevős kérdés, sok variációval. Sokan az én korosztályomból cél nélkül élnek, ami megkeserítheti az embert. Az anyagi helyzet is nagy befolyásoló, és öregségükre sokan magukra is vannak hagyva, ami tragikus. És ne felejtsük el, hogy sokan már egy éve egyedül vannak a járvány miatt, és alig mernek kimenni otthonról. Rendszeresen én vagyok a bevásárló a vendéglő számára, mert szeretem azt megvenni, amit a két szememmel látok, és amit meg tudok fogni. Nyilván én is látom, hogy mennyire morgolódósak itthon az öregek, tolakodnak, rászólnak az emberre, áthúzzák a kocsit az ember lábán. Amikor ilyet látok, mindig arra gondolok, hogy sokaknak nagyon nehezek a mindennapok, ezért tapasztalja ezt az ember. Mi házhoz is küldünk ételeket, és a munkatársaink egy éve bezárkózott emberekkel találkoznak. El lehet képzelni, hogy érzik magukat.

Sok vendéglátós nem szívesen nyilatkozik róla, de hadd kérdezzük meg: Ön átesett a víruson?

Át. Novemberben kaptuk el, a feleségem és én is. Karanténban voltunk két hétig, a nejem jobban megérezte, én csak nagyon fáradt voltam három napig, sokat aludtam. Nekem a szaglásom, ízlésem megmaradt, nem volt lázam sem, de azért kifektetett a vírus. Három nap után aztán már rettenetesen vágytam vissza az életbe. Én az első vakcinát már megkaptam, azután sem volt semmi bajom, és csak azt kívánhatom mindenkinek, hogy így essen túl a betegségen, mint én.

Köszönöm, hogy elmesélte. Visszatérve a vendéglátásra. A fiatalabb generációk tagjai gyakran panaszkodnak megcsömörlésre, kiégésre, célt vesztettségre. Időszakosan Ön is küzd ezzel?

64 éve vagyok a pályán. Ez olyan, mint az igaz szerelem. Egy nem múló érzés, szeretet és szenvedély, ami megfogta az embert a másik hibáival és problémáival együtt együtt. Én nem is tudnék mást csinálni, mint a vendéglátást. Én fiatalon elhatároztam, hogy meg akartam valósítani önmagam. Amit soha nem un meg az ember, mert azt csinálja, ami ő maga. Ehhez logikus lépés volt, hogy legyen egy saját üzletem. Engem sokáig a kutya nem ismert. Soha nem felejtem el, hogy megállított a rendőr, ránézett a papírjaimra, és azt mondta, hogy "Tibor úr, máskor vigyázzon". Én ekkor azt mondtam magamnak, hogy ha majd egyszer megállít a rendőr, úgy szólítson, hogy "Rosenstein úr".

Amikor végre lehetett egy saját éttermem, én nem akartam Kétfejű elefántnak vagy Három macskának nevezni, hanem szerettem volna, ha az én nevemet viseli, hiszen az enyém, amit teljesen a magaménak érzek.

Akkoriban, a '90-es évek legelején ez merész húzásnak is számított, bomberdzsekis gyerekek gyűltek a Keletinél, nem mindenkinek volt vonzó a Rosenstein. De nem bántam meg.

Soha nem érezte úgy immár sikeres éttermesként, hogy a mindennapi fizikai munka, a problémás, esetlegesen igazságtalanul értékelő vendég nem érdemli meg a tiszteletet?

Egy régi vendéglátós mondást tartottam mindig szem előtt.

Meghajolunk, de nem görnyedünk. A tartásunk megvan, ez az első – ezután pedig mindent, de mindent megteszünk a vendégért. Akik meg is hálálják ezt.

Akiket csak az anyagiak motiválnak, nem csinálják ezt egy életen át.

Ha már anyagiak. A Rosenstein soha nem volt széles kör számára megfizethető étterem, avagy mégiscsak számítanak az anyagiak, nem?

Sosem voltunk olcsók, ez tény, és most sem vagyunk. Mi nem adunk 1600 forintos napi menüt, nálunk ugyanis számít az alapanyag, amiből főzünk, és fillérekért sem akarunk embereket dolgoztatni. Mi nem kis rezsivel működünk, de nem is 5-6-szoros szorzókkal számolunk... Mára működik egy kiegyensúlyozott rendszerünk, és alig várjuk, hogy végre vendégekkel teljen meg az étterem. Van 25 éve nálunk dolgozó szakácsunk, évtizedek óta velünk dolgozó felszolgálóink. Aki olcsón adja az ételt, az garantáltan az alkalmazottait is olcsón tartja – és ki tudja, mit tesz az asztalra... De gondolunk azokra is, akik nem tehetik meg, hogy eljöjjenek a vendéglőbe. A Rosenstein-ételek kóstolhatók a közeli ételbárban is, ahová mindenkit várunk szeretettel.

Tovább olvasok:

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram