Miként lehet egy étterem egyszerre fényűző, mégis otthonos? Kell hozzá mindenképpen egy kicsi a mama kedvencéből, egy kicsi az otthonról hozott testvéri szeretetből és egy álom, aminek a megvalósításában csak a fantázia szab határt.
A spanyol Roca-fivérek gironai éttermükkel az idén nem csak a világ harmadik legjobb éttermének díjat söpörték be a The World’s 50 Best Restaurants gálán. A The Ferrari Trento Art of Hospitality Award különdíját is nekik ítélték, amelyet a kiemelkedő vendéglátásért osztanak ki.
A The Ferrari Trento Art of Hospitality Award díjat először 2016-ban osztották ki a The World’s 50 Best Restaurants gálán. Akkor a New York-i Eleven Madison Park kapta – az idei első helyezett, azaz a világ legjobbjának szavazott étterem. A díj odaítélésének fókuszában a fogadó- és a szervizcsapat munkája áll.
Nézzük, a testvérek hogyan és mivel emelték művészi szintre az El Celler de Can Roca étteremben a vendégszeretetet! Tavaly a világ összes étterme közül a második helyen végzett a Roca-fivérek bázisa, ekkor már bemutattuk az éttermet, elsősorban a Roca-testvéreket, most pedig tegyünk egy képzeletbeli sétát a legendás katalán étteremben.
„Egy bárban felnőni”
Azt, hogy a katalán fivérek, Joan, Josep és Jordi nem csak kötelességüknek érzik a szívélyes vendéglátást, hanem szinte családtagnak tekintik a náluk étkezőket, mi sem bizonyítja jobban, mint azok a menü előtt felszolgált étvágygerjesztők, amelyek az „Egy bárban felnőni” gyűjtőnevet viselik. A harapásnyi falatkákat a család vendéglátóhelyének, a Can Roca papírból készített kis "pop-up verziójában" szolgálják fel. A játékos kis makettek családi életképeken keresztül engednek bepillantást a Rocák életébe, azon belül is a három fivér múltjába.
A formához illesztik a tartalmat is, hiszen az apró falatok mindegyike a családra jellemző ízlésvilágot hordozza. Ilyen például a fiúk édesanyjáról elnevezett Montserrat mama kedvenc tintahala, a sherryvel készült vese, a camparis bonbon, az escabeche kagyló, valamint a sózott tőkehal spenóttal és fenyőmaggal.
A vendéglátás a Rocák vérében van, olyan környezetben nőttek fel, ahol reggeltől estig azt látták, hogy másoknak főznek és felszolgálnak. A testvérek sorsa már a szülői házban, pontosabban a szülők éttermében megpecsételődött. A legidősebb fiú, Joan, a séf, itt vett fel először kötényt, hogy segítsen az édesanyjának a konyhában. Itt szerzett tapasztalatot a középső testvér, a sommelier Josep, aki még gyerekként végigkóstolgatta a különböző szeszesitalokat.
Velük ellentétben öccsüknek, Jordinak esze ágában sem volt vendéglátással foglalkozni, ám amikor végül a cukrászatban lelte meg örömét és kreativitását, ő is beállt a sorba, és visszatért a gyökerekhez. Ez az otthonról hozott örökség a biztosítéka annak, hogy világhír ide vagy oda, az El Celler de Can Roca vendégei még mindig otthonosan érezhetik magukat.
Attól a pillanattól, hogy a vendégek belépnek az étterem területére, a diszkrét bejáraton túl már a nyugalom szigetén érezhetik magukat. Mielőtt a vendégek bepillanthatnának Josep csodálatos, mintegy 60 ezer palackot számláló borospincéjébe, vagy (kísérettel) benéznének a konyhába, a vacsorára érkezők az étterem kertjében tölthetik az időt. A vendégek csak ezután mennek le a háromszög alakú, üvegfallal körülvett modernista étterembe, amelynek közepén egy kisebb erdő áll.
A kiszolgálás mindent felülmúlóan odafigyelő és személyes. Az asztalhoz ülve egy kivételes borjegyzéket vehetünk kézbe, az ételekben felhasznált fantáziadús és legjobb minőségű élelmiszereket pedig teljes pontossággal leírják, bemutatják a vendégeknek. Ami miatt viszont az egész utánozhatatlanná válik, az a Roca fivérek egymás iránti testvéri szeretete, amely igazán egyedivé teszi az étterem hangulatát.
Az éttermen kívül a családi vállalkozás otthont ad ünnepi rendezvényeknek is, de ami ennél sokkal érdekesebb: a La Masia névre keresztelt kutatóintézetnek és egy üveg-újrahasznosító központnak is.
Az otthonosság nem csak a vendégeknek jár ki, hanem az ott dolgozóknak is. A mai napig a Roca fiúk édesanyja főz a vállalkozás(oka)t működtető csapatnak, melyek tagjai hetente (!) vesznek részt csapatépítő tréningeken, úgynevezett lelki wellnesseken.
Nehéz lenne meghatározni, mi mindenben merül ki pontosan a vendégszeretet fogalma, egy azonban biztos, a Roca család művészi szintre emelte a vendéglátást.
Képek innen és innen.