Szicília alapjában véve pisztácia termelő sziget. Minden adottsága meg is van hozzá, hiszen jó a talaja és elegendő a napsütéses órák száma. Nemrég, amikor ott jártam, volt szerencsém megnézni a brontei pisztácia, vagy más néven a „zöld arany” termőterületét.
Ahogy az Etnától keletre, a hatalmas vulkanikus kövek között megbújnak ezek az alacsony növésű, a gyantától ragacsossá vált különleges fák (a szicíliai dialektusban csak scornabecco-nak, vagy spaccasassinak és fastuca-nak becézik ezeket a növényeket), szinte nehéz elhinni, hogy már 200-300 éve itt élnek, élve is maradnak, és mindig van, aki időben leszedi a terméseket.
Pedig minden második év augusztusában és szeptemberében emberek vidám kis hada akasztja a nyakába a pisztácia gyűjtő kis zsákját, és szinte halált megvető bátorsággal halad előre a nagy, vulkanikus kövek között azért, hogy egyesével leszedje ezeket a hosszúkás, mélyzöld (smeraldo) színű magokat. Aztán a pisztáciaszedők elviszik a házaik udvarára, és ott 3-4 nap alatt a borzasztó meleg szicíliai napsugarak elintézik a szárítási folyamatokat.
Ha meg akarjuk különböztetni a brontei pisztáciát a többi szicíliai testvérétől, ebben az egyik legalapvetőbb tényező a szín. A klorofiltartalomnak köszönhetően soha nem lehet sárga, sárgás vagy sárgába hajló színű, csakis mélyzöld. A következő ilyen tényező pedig az íze. A brontei pisztácia mindig édes. Ezért nem is készítenek belőle sós változatot, mert elveszítené az egyediségét.
De ha már a felhasználásnál tartunk, érdemes megemlíteni Szicília világhírű desszertjét, a cannolit, ami természetesen csakis ebből a pisztáciából készült krémmel lehet töltve. De ne feledkezzünk meg a közkedvelt pisztácia fagyiról sem, a konyhában pedig a pisztácia pesto-ról, vagy a felvágottakban található kis, zöld pisztácia darabokról.
2009-ig egyáltalán nem volt szabályozva a brontei pisztáciának sem a szedése, sem pedig az azt követő eljárások, de az egyedülálló élettani hatásainak is köszönhetően az Európai Unió OEM minősítés alá vette, így ma már a termesztés, a betakarítás és az értékesítés is szabályozva van. Talán ezért lehet az is, hogy kb. 10 évvel ezelőttig az ára a búzáéval volt egy szinten, mára pedig látványosan túlszárnyalta azt.
Az eredeti brontei pisztácia csomagjára az alábbi felirat kerül: Pistachio Verde di Bronte DOP. Persze, ahogy minden mást is, ezt a terméket is azonnal hamisítani próbálták és próbálják a mai napig. Ha a csomagolásra az van írva, Pistachio Siciliano vagy csak annyi, hogy Bronte, nagy valószínűséggel valami egészen más szicíliai pisztáciával van dolgunk. Mivel az eredeti pisztáciának 100 euró felett van a kilónkénti súlya, érdemes eredetit vennünk, hiszen ennyi pénzt nem éri meg kiadni valami olyanért, ami csak árnyéka lehet a Pistachio Verde di Bronde DOP-nak.
Természetesen, ha már DOP minősítésű termékről beszélünk, Szicíliában nem múlhat el év a Sagra del Pistachio nélkül, vagyis a pisztáciát éltető ünnepségről, fesztiválról, mert mi, olaszok mindent megünneplünk, ami igazán közel áll a szívünkhöz…vagy a gyomrunkhoz.
