A katalán és a spanyol konyha meglehetősen inkluzív – mivel sokféle ember megfordul ezen a területen, szívesen szippantja magába az ország a különböző kultúrák konyháinak ízeit, alapanyagait. Lényegében minden megterem, és a természeti adottságok is rendkívüliek, a szezonalitásról senkinek sem kell kiselőadást tartania. Nem kell a legdrágább éttermeket látogatni ahhoz, hogy az ember jót egyen – természetesen egy alkalommal ezeket is érdemes megnézni, de az olyan helyek, mint a Disfrutar és társai, egyelőre még mindig a bakancslistámon várakoznak.
Minden utazásra sokat készülök, több helyet lefoglalok előre, amiről biztosan nem akarok lemaradni, de hagyok napokat, amelyeket a spontán felfedezésnek szentelek. Ez alkalommal nagyon szerencsés voltam, mert a saját listám mellett többek között olyan emberek árasztottak el különböző javaslatokkal és ajánlásokkal, mint Akács István, a Pajta séfje, Szabó Máté, az Elysian bartendere és egyik tulajdonosa, vagy Beck Marci, a Padron és az Arquitecto Pitpit tulajdonosa, aki jobban ismeri Spanyolországot, mint a tenyerét. Nekik köszönhetően garantáltan nem érheti az embert csalódás. Ezúton is hálás vagyok a sok-sok ajánlásért!
Gràcia
Barcelona minden negyede más ízeket, kincseket és más típusú embereket rejt. A Gràcia az egyik legizgalmasabb környék, ugyanis egy köpésre van a turista látványosságoktól, mégis pont annyira esik kívül a Ramblán, hogy oda már csak azok mennek, akiket tényleg mélyebben érdekel a város és a helyi hétköznapok. Mindig itt lakom, amikor Barcelonában járok, könnyű felvenni a helyi élet ritmusát és jól lehet ismerkedni a helyi ízekkel. Lényegében bárhova ülünk be, jót fogunk enni.
A vermut fellegvára
A Gràcia arról is híres, hogy minden utcára rengeteg vermuteria esik – vagyis olyan bárok, amelyek saját, illetve különböző típusú vermutokat szolgálnak fel, bár apró falat, leginkább gilda (ecetes hal, olívabogyó, ecetes paprika, sajt stb.) kíséretében.
A Vermuteria del Tano-ba régóta el akartam látogatni, ez a negyed egyik legikonikusabb bárja. Az 1927-ben alapított hely eredetileg borként és élelmiszerboltként működött, majd az 1990-es évek végén Cayetano, közismert nevén "Tano", vette át az irányítást, akiről a bár a nevét kapta. A bár belső tere megőrizte a hagyományos spanyol bodega hangulatát: márványasztalok, régi fa székek, vintage poszterek és antik órák díszítik a falakat. A hely különlegessége a házi készítésű vermut, amelyet a Girona régióból származó Perucchi márkából kínálnak. A tévében általában valami helyi szappanopera megy, amit senki sem néz, a közönség kizárólag helyiekből, főleg idősekből áll – meg is lepődnek, amikor valaki Duolingos spanyollal rendel, de hálásak érte, ha az ember próbálkozik.
Helyi ízek
Ahogy fentebb is említettem, a konzerv termékek, amelyektől itthon az emberek valószínűleg viszolyognának, nagyon fontos részét képezik az étkezési kultúrának. Míg a katalánok nem esznek minden áldott nap tapasokat, a különböző kagylókat és halakat előszeretettel fogyasztja mindenki a délutáni caña, vagyis egy pohár sör mellé.
A Pepita a Gràcia szélén található, ez az első hely, ahol életemben ettem Barcelonában, és azóta is minden alkalommal ellátogatok oda. Nagyon tömött bárról van szó, ahol az egyik legfinomabb falat a torrezno, ami egy deep-fried bacon – húsos, ropogós, nehéz abbahagyni. Vannak éttermek, amelyek kifejezetten erre az egy ételre specializálódtak. A Pepita tipikusan egy olyan étterem, amit a legszemfülesebb utazók találnak csak meg, ezért a bár közönsége nagyon színes. Az étlap stabilan ugyanaz évek óta, hiszen minden alapanyaghoz hozzájutnak, de mindig van pár ajánlat, ezek pedig általában nagyon háziasan elkészített katalán ételek. A Pepita konyhája könnyed és adaptív, a technológiákon és a fűszerezésen érződik némi japán hatás is, előszeretettel használnak a tengeri ételekhez lime-ot és szójaszószt. A tatár bifsztek, a calamari és a kacsa carpaccio a legkülönlegesebbek.
Nem messze a Gràciától található az Ultramarinos Marín, amit Akács István ajánlott. Az ebéd- és vacsora időben is nyitva tartó étterem szinte kizárólag az aznap kifogott tengeri ételeket kínálja, rákokat, kagylókat, halakat – nyersen, illetve grillezve. Az étlap emiatt napszakonként változik, én este látogattam hozzájuk, de állítólag ebédidőben még jobb és tömve van helyiekkel. Mindenképp érdemes asztalt foglalni, de ha az ember elsétál előtte ebédidőben, nem kizárt, hogy kap helyet a pultnál, és ott a legjobb ülni.
Még pár javaslat: Bar Cañete, Perikete, El Xampanyet, El Chigre, Bambarol, Quimet & Quimet, és ha tengerpart, akkor Xiringuito Escribà.
Koktélkultúra
Szabó Mátétól egy egész listát kaptam arról, hogy milyen koktélbárokat érdemes meglátogatni, ebből sikerült eljutni a Dr. Stravinsky-be. A minden este tömött bár íztérképen keresztül segít megtalálni, hogy milyen koktélt válasszunk – elindulunk a füstös ízektől, eljuthatunk a savasig, találkozhatunk útközben egy kis umamival, a skálán pedig sok-sok koktéllal, amelyek ezeket a karaktereket találkoztatják. A fenntarthatóság is egyre fontosabb a bárnak, így igyekeznek kizárólag helyi alapanyagból dolgozni. Az italok alapvetően nagyon finomak, az én ízlésemnek egy kicsit túlzsúfoltak – de a vendégek mennyisége azért arról tanúskodik, hogy megtalálják a közönségüket. A szerviz hagy némi kívánnivalót maga után, de még ezzel együtt is tagadhatatlanul egy nagyon izgalmas, dinamikusan fejlődő helyről van szó, akik úgy tűnik, látják maguk előtt, hogy hova szeretnének eljutni.
Pár hónappal ezelőtt Budapesten járt Federico Lombardi, a világ egyik legjobbjaként számon tartott Paradiso koktélbár head bartendere. Federico a fiatal kora ellenére hihetetlenül elismert a szakmájában, és abban a szerencsében volt részem, hogy nemcsak körbevezetett a Paradiso-ban, hanem megmutatta a laboratóriumukat is, ahol a fejlesztések zajlanak. A Paradiso értelemszerűen állandóan tele van, online állhatunk sorba, hogy bejussunk a helyre, de ha ez sikerült, a legkedvesebb fogadtatásban lesz részünk. A koktélok izgalmasak és látványosak, de nem állnak meg ezen a szinten – ízekben is megállják a helyüket. Ha látogatást tervezünk, tartsuk nyitva a szemünket, hogy van-e esetleg guest shift, mert így az ikonikus italok mellett más bárok kreációival is megismerkedhetünk. Ez alkalommal két new york-i, a Double Chicken Please és a díjnyertes japán koktélokat készítő Martiny’s, illetve egy tokiói bár, The SG Club vendégeskedtek.
Barcelona környéke
Ha belefér az időnkbe, mindig érdemes egy kis kitérőt is tenni a környékbeli városokba, Girona, Figueres vagy Sitges, illetve a Costa Brava bármelyik városkája megér egy egynapos látogatást. A cadaques-i Michelin-ajánlott Compartirban az egykori elBulli séfjei viszik tovább az ikonikus étterem szellemiségét, Gironát pedig lényegében bevették a Roca fivérek.
Joan, Josep és Jordi Roca nevéhez a három Michelin-csillagos El Celler de Can Roca mellett (ahova még sajnos nem sikerült eljutnom, de majd gyűjtök rá) számos más vendéglátóipari egység is kötődik. Találkozhatunk a Rocambolesc lélegzetelállítóan finom jégkrém kreálmányaival, a szomszédban pastrami bikini szendvicset ehetünk, több kisebb és nagyobb éttermük van a Normaltól kezdve a nagyon családias Can Rocáig, ahova az El Celler de Can Roca személyzete is feljár ebédelni. A Can Rocába érdemes asztalt foglalni, méghozzá ha meg tudjuk oldani, spanyol telefonszámról – de az az igazság, hogy a nagyon turbulens étteremben ez sem garantálja, hogy kapunk helyet, ahogy ez most is megtörtént. Célszerű előző nap személyesen bemenni foglalni, hogy garantáltan hozzájussunk a tipikus házias katalán fogásokhoz. A Casa Cacao, ami szálloda, kávézó és csokoládébolt is, szintén megér egy kitérőt – jobbnál jobb saját bonbonok, likőrök és egyéb finomságok között válogathatunk.
Bevásárlás, pékségek
Hazajönni Barcelonából, majd bemenni egy Aldiba azonnal lerántja az embert a valóságba. A kinti élelmiszerboltok felhozatalát valószínűleg még közelről sem fogjuk soha megközelíteni, és megismerkedni velük nem csak akkor célszerű, ha a tartózkodásunk alatt főznénk, hanem azért is, mert konkrétan egy élmény, ez pedig igazán sajátja ennek az országnak. Vásároljunk a katalán Ametller Origen üzletekben, ahol a saját márkás termékek mellett rendkívül magas minőségű zöldségekhez, gyümölcsökhöz, többek között pedig helyben készült friss sushihoz juthatunk. Egy Carrefour-ral sem lőhetünk mellé természetesen. A pékségek közül – a teljesség igénye nélkül – látogassuk meg a Baluard-ot, a Forno-t, és a portugál süteményeket árusító A Casa Portuguesa-t.
Borítókép: Croquetas és tintahal a Bar Cañete-ben
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.