Idén lett a Rókusfalvy Etyek 25 éves, ami különösen hosszú időnek tűnik akkor, ha egy vendéglátó egységről beszélünk. Meséljetek arról, hogy honnan indultatok két és fél évtizeddel ezelőtt.
Rókusfalvy Pál: Az egész egy one-man-show-nak indult. Azt is mondhatnám, hogy véletlenül keveredtem ide, de lényegében az unokatestvéremnek, Alkonyi Lászlónak köszönhetően, aki a Borbarát magazin alapító, főszerkesztője volt. 1997-ben jártam ezen a környéken először és 1999-ben beszélt rá néhány etyeki borász, hogy kezdjek el én is borral foglalkozni. A feleségem, Ildi 20 évvel ezelőtt kapcsolódott be ebbe a történetbe, amikor megismerkedtünk. Mindketten nagy családból jövünk, és négygyermekes édesapaként büszkeséggel tölt el, hogy gyakorlatilag ugyanúgy, ahogy a mi generációnk, úgy a következő is már bekapcsolódik valahogy a munkafolyamatokba.
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Ahogyan a családból is egyre többen csatlakoztak a vállalkozásba, úgy formálódtak folyamatosan az egységeink is. Bár a bor akár önmagában is megállja a helyét, mégis szorosan kötődik hozzá a gasztronómia – és ha már az adott, akkor ebből következik a szálláshely is. Így jött létre 2002-ben a Rókusfalvy Fogadó, majd tavaly a Rókusfalvy Borhotel is megnyitotta a kapuit.
Mennyire tudatos döntések eredménye, és mennyire az organikus fejlődésé, hogy ma már borászatról, rendezvény helyszínről, fogadóról és egy butik hotelről is beszélünk?
Rókusfalvy Pál: Összességében nem egy előre tudatosan felépített üzleti vállalkozásról van szó. Sokkal inkább egy budapesti ember vidék felé érzett romantikája kezdett megvalósulni ilyenféle kicsapongások formájában. Bíró Lajost idézném, aki azt mondja: „egy rossz ételt ugyanannyi idő elkészíteni, mint egy jót” – én ugyanígy gondolkodom a vállalkozásaimról. Ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen, adjuk bele a tudásunkat, keressük meg a legjobb szakembereket!
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Palinak tanítói végzettsége van és kommunikációval foglalkozott, én pedig jogász és marketinges vagyok, tehát mondhatni, hogy mi autodidakta módon tanultuk meg a vendéglátást. Mindazt, amit itt csinálunk, azt lélekből, érzéssel, szívvel tesszük. Azt, amit a világban láttunk, haza akartuk hozni, illetve egy olyan helyet kívántunk teremteni, ahol mindenki jól érzi magát. Talán éppen ettől különlegesek a családi vállalkozások: hogy sokkal több érzelem van bennük.
Rókusfalvy Pál: Bár emellett nagyon fontos, hogy amit szívvel készítünk, azt a nap végén ésszel kell eladni, hiszen mégiscsak egy üzleti vállalkozásról beszélünk. Erről a mai napig igyekszem a borászokat is meggyőzni.
A családi vállalkozásoknak van egy sajátos dinamikája. Hogyan tudjátok a közös munkát menedzselni? Hogyan veszi ki belőle a részét a családotok többi tagja és mennyire vagytok hajlandóak kívülállóknak teret adni?
Rókusfalvy Pál: Mindig is annak voltam a híve, hogy saját magunk építsünk fel valamit, lehetőleg együtt. Így bár a Roxer is egyszemélyes projektként indult, de nagyon hamar, előbb a bátyám, majd az öcsém is csatlakozott a vállalkozáshoz, amelyet közös erővel fejlesztettünk azzá a komplex kommunikációs cégcsoporttá, amelynek a nevéhez olyan jelentős, országos hírű események is köthetők, mint az Etyek Pincefesztivál, az Etyeki Kezes-Lábos Fesztivál és az Etyeki Piknik. Mindaz, amit most etyeki bornak nevezünk, ebből nőtte ki magát.
Palkó fiam ötéves korától járt ki velem a szőlőbe, beleszeretett, majd ezt is választotta hivatásul, borász lett. Éppen most tervez hátrébb lépni a mindennapos feladatoktól, de azért továbbra is felügyelni fogja a folyamatokat. Ő az, aki igazán ért hozzá és aki meghatározza, hogy milyen a jó bor.
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Ha a kettőnk közös munkakapcsolatát kellene leírnom, akkor azt mondanám, hogy igazán dinamikus. Egyikünk sem egy visszafogott személyiség, mindkettőnknek megvan mindenről a véleménye, gyakran kell az álláspontjainkat ütköztetni. Bár mind-mind a vendéglátáshoz kapcsolódik, a borászat, a rendezvények, esküvők, az étterem, a fogadó, a hotel mind különböző dolog, sok terület van, amivel folyamatosan kell foglalkozni, így felosztjuk egymás között a feladatokat.
Rókusfalvy Pál: Természetesen ehhez be kell vonni külsős szakembereket, nem lehet több tucat pozíciót Rókusfalvyval betölteni (nevet). Az Ildikó által felsorolt területek mindegyikét felkészült, profi csapat irányítja, ami sokat segít a napi működésben és abban, hogy olajozottan menjenek a dolgok.
A vendéglátásban az átlagosnál is magasabb a fluktuáció, de gyakran a családi kézben működtetett éttermeknél jellemző, hogy a munkatársak is családtaggá válnak. Ez mennyire érhető tetten nálatok?
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Nem állítom, hogy nálunk nem jellemző a fluktuáció, viszont nagyon büszkék vagyunk rá, hogy vannak kollégáink, akikkel már tíz-tizenöt éve együtt dolgozunk. Véleményem szerint a hangulat, az egész hely miliője az, ami nagyban meghatározza a munkatársak lojalitását. Én személy szerint munkakezdés előtt ugyanúgy odamegyek a fiúkhoz, és meghúzogatom az ingüket, mintha csak a saját fiaim lennének. Bizonyos szempontból olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család. Van sok visszatérő kollégánk, akik egy ideig szerencsét próbálnak máshol, majd visszajönnek hozzánk, de akik elmennek tőlünk, általában velük is jó marad a kapcsolatunk.
Az említett miliő az, ami miatt a vendégeitek is rendre visszatérnek?
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Nagyon szeretjük Toszkánát, ez az az életérzés, amiből mindenképpen szerettünk volna elhozni ide is, valamint elérni azt, hogy mindenből a családias, otthonos érzés sugározzon. Aki visszajár hozzánk, az a nagymama vasárnapi ebédjének az élményét, a teraszról látható templomtornyot, a muskátlit, az ételekben fellelhető szezonalitást, a házias ízeket keresi. Persze mindez követi az idő múlását, mégis ott van benne valamilyen ismerős elem, amihez minduntalan ragaszkodik az ember.
Etyek jelenlegi ismertsége és népszerűsége nagyban köszönhető nektek. A település és a környék fejlesztése is egy organikus folyamat volt?
Rókusfalvy Pál: Amikor megnyitottuk az éttermet, én azt kívántam, bárcsak lenne a településnek még legalább három-négy olyan egysége, ami miatt érdemes ide ellátogatni. Persze a laikusok azt kérdezték, hogy miért szeretnék magamnak konkurenciát. Én viszont sokkal inkább az együttműködést látom ebben, hiszen közös érdekünk, hogy minél többen keressék fel a környéket. Amikor már harmadik alkalommal érkezik hozzánk egy vendég, akkor megkérdezi, hogy milyen egyéb látnivaló van még itt, hova érdemes betérni, mi pedig ebben örömmel segítünk. Nagyon tudatosak vagyunk abban, hogy a jelen lévő kisvállalkozásokat, kézműveseket, termelőket megismertessük az erre járókkal, ha pedig mód van rá, akkor kollaboráljunk is velük.
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Korábban volt itt egy csokiműhely, az együttműködésünknek köszönhetően volt Rókusfalvy Bor-bon, ami a szálláshelyünk szobáiba is be volt készítve, illetve meg lehetett vásárolni a csokoládékat. Szívesen küldjük a vendégeinket sajtműhelyt, cider- vagy pálinkafőzőt látogatni, bérelhetnek nálunk e-bike-ot vagy elektromos busszal is körbe tudják utazni a környéket. Azt szeretnénk, hogy aki ellátogat hozzánk, az egy komplex élmény csomaggal gazdagodjon.
Hogyan kapcsolódnak össze az egységeitek? Van közöttük zászlóshajó vagy kialakul versenyhelyzet?
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Kiegészítik egymást, és úgy gondolom, hogy ettől vagyunk igazán egyediek. A vendégeink eljönnek Etyekre, mert szeretnék jól érezni magukat, ehhez hozzátartozik a bor, a gasztronómia, az, hogy ezeket követően jót aludjon, és másnap még pihenhessen az ember. Úgy gondolom, hogy célcsoportfüggő, hogy kinek mi a hívószó, viszont mindenki megtalálhatja a számításait attól függően, hogy számára mi a hangsúlyosabb. Mi azonban minden rendezvényünket, minden egységünket ugyanazzal a lelkesedéssel vezetjük, mindegyiknek ugyanolyan jelentősége van számunkra.
Rókusfalvy Pál: A cél az, hogy a már említett élmények mellett mindig ugyanazt a magas minőséget tudjuk prezentálni. Természetesen hálásak vagyunk, ha ezzel kapcsolatban kapunk visszacsatolást, mint például a Michelin-ajánlás vagy a 2024-es Dining Guide Étteremkalauz Vasárnapi ebéd kategóriájának első helye. Viszont számomra és az éttermünk számára a legnagyobb elismerést mégis az jelenti, ha a Michelin-csillagos éttermek tulajdonosai és vezetői járnak hozzánk ebédelni vagy vacsorázni, mert úgy érzik, nálunk kikapcsolódhatnak.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre vagy akár a következő 25 évre nézve?
Rókusfalvy-Kun Ildikó: Igazából mindig folyamatban van valamilyen fejlesztés vagy az arculattal vagy a programkínálattal kapcsolatban, vagy éppen aktuális a szállásbővítés is. Az étteremnek is van egy természetesen fejlődő íve, maradva az alapvető elgondolásnál, de folyamatosan próbálunk a korral haladni, korszerűbb technológiát használva, ugyanakkor mégis megtartva a házias ízeket. Ha valamire igény van és látjuk benne a fantáziát, akkor elindulunk abba az irányba.
Rókusfalvy Pál: A fejlesztések és a terveink sok esetben a saját igényeinkből fakadnak, hiszen az utazásaink során rengeteg tapasztalatot szerzünk, és próbáljuk a jól működő gyakorlatokat átültetni a mi egységeinkbe. De hogy konkrétumot is mondjak: vásároltunk egy új házat, amiből apartmanokat fogunk kialakítani, de ha egy séfben partnerséget találunk erre, akkor örömmel elindítunk egy séfasztal programot is. Tudatosan olyan szempontból fejlesztünk, hogy nagyon szeretnénk a mi filozófiánkat, egy életérzést átadni, és erre minél több különböző lehetőséget keresünk. Végeredményben az a lényeg, hogy szeressük, amit csinálunk, és mindezt megoszthassuk a vendégeinkkel is.
Borítókép: Rókusfalvy Gábor, Rókusfalvy Pál, Rókusfalvy-Kun Ildikó, Rókusfalvy Palkó