Nyitókép: Marhapofa meggymártássál dödöllèvel / Fotó: Rosenstein Vendéglő
Mert tartalommal töltötték meg a családi vendéglő fogalmát
Fájóan kevés itthon az olyan családi vendéglő, cukrászda vagy akár büfé, amelyet egy szerető, összetartó és szorgalmas család üzemeltet – egymás munkáját kiegészítve, összefogásban. Rosenstein Tibor és Róbert séf-tulajdonosok jelenlétét a háttérből támogatja hosszú évtizedek óta Tibor felesége. Robi felesége, Rosenstein Timi pedig miközben bedolgozik az étterembe, cukrászként önállóan is nevet, ismertséget szerzett, sőt saját online piteboltot is visz.
A Rosenstein pasta kínálatot elnézve pedig várható a következő generáció bejelentkezése is a konyhába.
Mert nem egyedieskednek – tényleg egyediek
Jócskán megugrott a száma a budapesti éttermeknek, és érthető is a logika, hogy sokan közülük az egyedi, netán kimódolt megjelenéssel, extra dizájnnal is szeretnének vendégcsalogatóak lenni. Ez sem elmarasztalható törekvés, a szemnek is kellemetes környezet hozzáadhat a kulináris élményhez. A budapesti tömegturizmus berobbanásával azonban ellepték a várost a trendi bisztrók teljesen felejthető konyhával. Míg ezek küzdenek a vendégekért – a vendégeknek hétvégente gyakran küzdeni kell azért, hogy a Rosensteinben asztalhoz jussanak.
És míg komoly tőkét fektettek az utóbbi időszakban is a konyha modernizálására, a vendégtér maradt ugyanabban, mára ugyanabban a vendéglős stílusban, ahogyan megismerhette a közönség.
Mert soha nem feledkeztek meg a visszajáró vendégeikről
A 2010-es éveket jellemző, fent említett (és visszavárt) turistaőrület idején rendszerint beteltek a foglalások a vendéglőben. Pontosabban beteltek volna, Rosensteinék ugyanis ekkor is gondoltak azokra a magyar vendégekre, akik hűségesek voltak hozzájuk, és fenntartottak asztalokat a magyar közönségnek is.
Mert a Rosenstein többet tud, mint gondolnánk
A vendégtéren kívül valójában még hat teremmel várnak. Legyen az egy bensőségesebb, hatfős vacsora elszeparálva a nyüzsgő vendéglőtől, vagy 55 fős rendezvény nagy társaságok számára a galérián – hatféle különhelyiséget is kínálnak a hagyományos vendégfogadáson kívül. Ilyetén kérés esetén pedig házhoz is megy a Rosenstein a szükséges kiszolgáló személyzettel, és ez nem a pandémia vívmánya esetükben.
Mert ők már akkor sem pazaroltak, amikor ez még nem volt központi téma
Néhány éve sokat hallunk az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemről, a nose-to-tail mozgalomról vagy épp a komposztálásról, akár városi környezetben is. Egyre többen hallják meg az idők szavát, Rosensteinék viszont már e közkeletű hívószavak előtt is vallották, hogy lehetőleg az állat minél több részét feldolgozzák, akár többféle ételben is – a sóletbe például a libarészek mellett füstölt marhanyelvet is főznek, a hihetetlenül gazdag leveseikről nem is beszélve –, hiszen a pazarlás nagy luxus.
Egy kevéssé ismert tény pedig, hogy a vendéglő mellett működő Kürtös Ételbárban is Rosenstein-konyha vár. Ez egy vérbeli kifőzde, még inkább sallangmentes, mint a nagyétterem, egyben kiváló lehetőség a konyhai logisztikára. Ha egy-egy étel, aktuális ajánlat nem fogy olyan mennyiségben, ahogyan azt várták, azonnal mehet is át az ételbárba. Így az étel frissen és nem utolsósorban kedvezőbb áron lehet a vendégeké. A Kürtöst jól ismerik a helyben élők, tanulók és dolgozók, amely tisztességes kifőzde lévén hétköznapokon tart nyitva ebédidőben (11 és 16 óra között, de érdemes mielőbb érkezni). Szerencsésebb napokon a becsületes levesek, főzelékek, tészták és masszív húsételek mellett a legnagyobb Rosenstein-klasszikusok is felbukkannak, ilyen például a tárkonyos őzraguleves, a szalontüdő vagy a vörösboros vaddisznóragu.
Mert Rosenstein Tibor immár 64 éve dolgozik szeretettel és szenvedéllyel a szakmája iránt
Ismeretes mentalitás: sokaknak fáj a munka, és azok vannak kevesebben, akinek örömet, energiát ad. Rosenstein Tibort egyszer 77 éves korában, a pandémia első hulláma idején kerestük fel interjúra, ő éppen beszerzőkörúton volt a Nagycsarnokban, és olyan lelkesedéssel beszélt a friss tavaszi zöldségek vásárlásáról az étterembe, mintha legalábbis nem egy évtizedes rutinról volna szó. Egy életen át tartó virágzó kapcsolat Rosenstein Tiboré és a vendéglőé, amit fia, Robi után minden remény szerint az unokák visznek tovább.

Rosenstein Róbert és Tibor a 2021-es Dining Guide Év Étterme Gálán a kiérdemelt két díjjal a kezükben
Rosenstein Tibor a 78. születésnapján így mesélt a korához fűződő viszonyáról:
„Nekem az a taktikám, hogy naponta csak egyszer nézek bele a tükörbe. Egy öreg ürgét látok benne, de belül teljesen más van. Szoktam mondani, hogy a csomagolás gyűrődik, de az a kérdés, hogy mi van az emberben belül? Én mindig talpon vagyok, ma, a születésnapomon is, amit annyira széppé tett a családom. Szándékosan nem kértem semmilyen ajándékot, de végül bedobtam egyet: legóhajót kértem... Ez volt ugyanis Ármin unokám vágya. Én megkaptam, együtt megépítjük! De mindenkitől kaptam valami szépet. Az egyik unokám rajzolt, a másik legóból épített konyhát. Ilyen család mellett lehet is bírni a nagy melót, semmi okom a panaszra. Nyilván nem vagyok olyan gyors, mint valaha, egy picit néha sántikálok is, de ezt elég, ha én érzem."
Mert számukra egyszerre természetes a tradíció és az újítás
Lehetetlen, hogy a Rosensteinben ne legyen az étlapon a már említett tárkonyos őzraguleves, csontvelő pirítóssal, csigából készült ételek vagy halászlé, ahogyan számos libamájas fogás, a vörösboros-gombás vadragu krokettel és a vörösboros vadpörkölt juhtúrós galuskával sem hiányozhat a sokoldalas menüről. A saját tradícióik nélkül nem lenne a Rosenstein a Rosenstein, mégsem unalmasak. Ezt részben Rosenstein Robinak köszönhetjük, akinek újító, kísérletező ételeit a konyhafőnök ajánlatában és a napi-heti kínálatban találjuk, vagy éppen a Gourmet Fesztivál határfeszegető ételei között azon boldog esztendőkben, amikor van Gourmet Fesztivál.
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2023-ban.