Hirdetés
Hirdetés

Szerelmes levél a ramenhez | Tampopo

2025. január 19.
Western, romantika, társadalmi szatíra, ramen és még több ramen – 1985-ben készült Juzo Itami Tampopo című filmje, amit ‘ramen western’-nek is szoktak nevezni. A történet középpontjában a tökéletes ramen elkészítése áll, azonban Itami ennél sokkal mélyebbre megy: azokat az emberi kapcsolatokat, társadalmi berögződéseket, kulturális hatásokat vizsgálja, melyek egy adott pillanatban mind egyszerre voltak jelen a nyolcvanas évek rohamosan változó, a nyugat felé nyitó Japánjában. A Tampopo iskolapéldája annak, hogy az étkezésen és a gasztronómián keresztül lényegében mindent el lehet mesélni.
Hirdetés

A Tampopo a felszínen egy egyszerű történetnek tűnik: két teherautó sofőr a tökéletes ramenről ábrándozik, majd éhesen lesznek, és megállnak egy útszéli levesező előtt. Az éttermet egy fiatal özvegy, Tampopo vezeti, akire rámaradt a ramenező vezetése és a fia nevelése a férj halála után. Tampopo azonban nem igazán tud főzni, a ramene közel sem tökéletes, ami komoly gondot jelent. Az egyik sofőr, Goro, megsajnálja a nőt és lát benne potenciált, így úgy dönt, hogy minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy Tampopo elkészíthesse a tökéletes rament, és az üzlete jövedelmező legyen. 

A Tampopo egy egész társadalmat és az ételhez való különleges, szenvedélyes, olykor erotikus viszonyát képezi le, a fő történetszál mellett számos apró történettel kiegészítve. A japán filmrendező, Juzo Itami szerelmes levele a ramenhez és a japán kultúrához talán negyven évvel az elkészülte után ma még aktuálisabb, mint valaha. A film egy pillanatfelvétel abból az időszakból, amikor Japán a nyugatiasodás hatására jelentős mértékben elkezdett átalakulni, és arra vágyott, hogy egy ételben meghatározza az identitását. 

Történetvezetés

A távol-keleti, különösen a japán filmek markáns stílusát talán teljesen felesleges is összevetni a nyugati filmes kultúra megszokott eszköztárával. Heves gesztusok, merész történetvezetés, látszólag egymástól teljesen független történetszálak sora, a hollywoodi és európai filmeken civilizálódott néző számára elsőnek meglepőnek tűnhet. A kaleidoszkóp szerű szerkezet fel-fel villantja a japán kultúra különböző szegmenseit, érintve a nők helyzetét, a nyugatiasodást, vagy a szexualitás és a halál tematikáit, miközben az étel, és az evés élvezete mindent áthat és összeköt. 

Itami Jūzō alkotása fontos kulturális kaput nyitott meg, amely segített a japán gasztronómiát globális színtéren is népszerűsíteni. A film korát megelőző módon mutatja be az étkezés körüli rituálékat, a szenvedélyt és az étellel való személyes kapcsolatot, amely azóta számos hasonló témájú film inspirációjául szolgált. Egyszerre gasztronómiai odüsszeia, szatíra és életigenlő filozófiai mese. A film nemcsak a japán kultúra mélyreható bemutatására vállalkozik, hanem univerzális igazságokat tár fel az étel, az élet és az emberi kapcsolatok közötti összefüggésekről.

A japán kultúra és az étel szoros kapcsolata

Japánban az étel nemcsak az éhség csillapításáról szól, hanem egy komplex szimbolikus és spirituális jelentéssel bíró művészet. A Tampopo jelenetről jelenetre hangsúlyozza az étel készítésének precizitását és azt az alázatot, amellyel a mesterséget megközelítik. Legyen szó akár japán palacsintákról, tésztákról, szójaszószos bordákról, vagy a vaddisznó beleinek grillezéséről, minden a művészetről, illetve a közösség és az egyén identitásának, érzelmeinek és hagyományainak kifejeződéséről szól. 

A 80-as évek Japánja és a nyugati kultúra hatásai

1980-as évek Japánja egyszerre volt a gazdasági fejlődés és a kulturális átalakulás színtere, ahol a hagyomány és a modernitás egymással való összefonódása révén egy összetett társadalmi helyzet alakult ki. Az ország globális gazdasági nagyhatalommá vált, különösen a technológia és az autóipar területén. Japán cégek, mint a Sony, Toyota, és Panasonic, világszinten uralkodó szerepet töltöttek be. Az ingatlanpiac és a tőzsde rendkívüli növekedést mutatott, amely az emberek gazdasági optimizmusát és a luxus iránti keresletet is növelte. A japán kultúrában egyre nagyobb teret kapott a nyugati hatás, például a divat, a zene és az étkezési szokások terén. A fiatalok körében népszerűek lettek a nyugati trendek, mint például az amerikai gyorséttermek, a popzene és a hollywoodi filmek.

A japán konyha továbbra is mélyen gyökerezett a hagyományokban, de egyre népszerűbbé váltak a nyugati ételek, például a hamburgerek, pizzák és kávézók. Az ország reagált a változásokra, a ramen ekkor kezdett az egyszerű utcai ételből nemzeti szimbólummá válni.

Hirdetés

A spagetti western elvezetést bizonyára már sokan hallották. Egy olyan alműfajról van szó, mely azokat a filmeket foglalja össze, melyeket olasz rendezők készítettek az 1960-70-es években, az olasz filmgyártás szülöttei, de az amerikai vadnyugatot ábrázolják. 

Részben ez a műfaj ihlette a Tampopo kicsit westernre hajazóan kibontakozó szálait, ezért gyakran ‘noodle vagy ramen westernként’ is emlegetik a filmet. Számos jelenetben szerepelnek cowboy sapkák, (a Tampoponak segítő teherautó sofőr még abban is fürdik), a felnőttek és a gyerekek verekszenek, igazi western-es leszámolás történik az egyik szálon, emellett ruhákban, hanghatásokban, és zenében is képviselteti magát a műfaj. 

A filmen érzékelhető Jacques Tati abszurd stílusa is, az egymással lazán egybefonódó epizódok néha csak finom szálak kötik össze: például egy mozgó vonat háttérben látható képe vezet át abba a jelenetbe, ahol egy utas épp gombócokat próbál megenni egy fájdalmas fogprobléma ellenére. Az egyes történeteket azonban mindig az étel köti össze – de ezekbe azért sem feltétlen érdemes most belemennünk, hogy ne csökkentsünk a filmet megnézni vágyó olvasók élményét. 

A nők szerepe és társadalmi megítélése

Bár a gazdaság virágzott, a társadalomban még mindig erős volt a hagyományos nemi szerepek dominanciája. Ahogy  nyugati társadalmak is, Japán is lassan indult el a változás útján, a mai napig alig találni női séfeket. Számuk sajnos a mai napig sokkal alacsonyabb, mint nyugaton, megítélésük, elismertségük rendkívül lassan változik. Itami filmjének az egyik utolsó mondata egy idős ramen mester szájából hangzik: “nem gondoltam volna, hogy egy nő is képes arra, hogy jó ramen levest készítsen”. 

A Tampopo női karakterei vagy szenvedélyesen szerelmesek, vagy gyereket nevelnek, vagy gyereket szoptatnak,  vagy a halálos ágyukról is felállnak a férjük parancsára, hogy elkészítsenek egy tojásos rizs, vagy csak arra képesek, hogy a férfiak megtanítsák őket dolgokra. Pozíciójuk vitathatatlanul a háttérben marad, hiába visznek el a hátukon nem csak egy egész filmet, hanem egy egész társadalmat is. 

Mitől lesz tökéletes a ramen és hogyan kell fogyasztani?

A ramen nemcsak egy egyszerű étel, hanem egy spirituális utazás tárgya: a tökéletes tál ramen elkészítése során a szereplők a szakmai alázatról, az együttműködésről és a kitartásról tanulnak. A film képei tele vannak étvágygerjesztő, részletgazdag felvételekkel, amelyek egyaránt ünneplik az étkezés örömét és annak mélyebb jelentését.

Ahogy nemrég a korábban Japánban dolgozó Garai Ádám is mesélte nekünk, a jó ramen legfontosabb elemei az umami gazdag leves, a tare szósz, a jó tészta, a toppingok és egy jó chashu. A Tampopo mélyre megy a témában, részletesen mesél a tésztafőzés szabályairól, folyamatosan keresi a tökéletes alaplé kulcsát, az egy-egy apró ízelemet, ami még hiányzik ahhoz, hogy tökéletes legyen a topping, ami néha csak a zöldhagyma vágásától, és két csepp szezámolajon múlik.

Hirdetés

A film nyitójelenetében a két teherautósofőr a ramen szabályos fogyasztásáról is beszél, ami tulajdonképpen az étel, és az egyes hozzávalók tiszteletét hangsúlyozza. Először gyönyörködnünk kell az ételben, mintegy köszönteni a tésztát, a húst, a levest. Miközben esszük a tésztát, ‘szemeznünk’ kell a hússal, ne higgye, hogy megfeledkeztünk róla. Ne hagyjunk a tányérban semmit, főleg ne a levet, mert a készítő számára ezt azt jelenti, hogy az étel nem ízlett nekünk. 

A film egyik legjellegzetesebb hangja a szürcsölés. Ugyanis sem a tésztát, sem a levest nem lehet másképpen fogyasztani, nem csak képtelenség, hanem kifejezetten udvariatlanság is. A Tampopo egyik szegmensében egy idősebb japán nő a fiatal lányokat tanítja a tészta kanállal-villával történő fogyasztására, ami egyértelműen a francia éttermi etikett terjedésére utal. 

Míg mi úgy nőttünk fel, hogy anyukáink ránk szóltak, ha szürcsöltük a levest akár a vasárnapi asztalnál, akár egy étteremben, Japánban a mai napig kulturálisan elfogadott szokásról van szó, ami az étel élvezetét is jelenti. Ha valaki hangosan szürcsöli a levest, a tésztát, azzal tetszését és elégedettségét nyilvánítja ki készítője felé. 

A film nézéséhez meleg szívvel ajánlunk egy nagy tál forró rament, mielőtt elfogyasztjuk, ne felejtsünk el gyönyörködni benne, és bátorkodjunk szürcsölni!

Fotó: IMDB

Tovább olvasok:

Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram