Hirdetés

Ha húznánk az orrunkat a közel-keleti sültkrumplis vagy a holland hagelslag szendvicsre, gondoljunk csak a cukros-borsos káposztás cvekedlire! Különös ízpárok következnek a világ körül.

Hirdetés

Az utazóknak két típusa van: aki szeret abszolút biztosra menni, és aki ki nem bírná meglepetések nélkül. Na jó, létezik egy harmadik típus is, ők az előbbi kettő között egyensúlyoznak, de az biztos, hogy egyes tájak bevett fogásaihoz olykor kell némi kurázsi.

Előbbiek igyekeznek a járt utakat követni, kevés kockázatot vállalni, és választásaikban is a megszokott jelenti nekik a jóleső komfortot. Nincs bajuk a hotelek egyenreggelijeivel, sohasem esznek mosatlan gyömölcsöt, kerülik a mediterrán és a közel-keleti térség esetleg-csapvízben-mosott salátáit, és a kisvendéglőben is olyasmit választanak, ami ismerősnek tűnik, mert a világ minden kincséért sem böknének rá az étlapon olyan ételre, amelynek a nevét sem értik. Bizonyos tekintetben igazuk van, kivonják a felesleges rizikót az egyenletből, és minden olyasmit, ami kizökkenthetné őket a kényelemérzetükből.

Ott integetnek pedig a skála másik végpontján a kalandorok, akik egyszerűen maguk keresik a minél különlegesebb élményeket (és a bajt!) – az ételekben éppúgy, mint az élményekben. Ha utaznak, igyekeznek elmenni a végletekig, és képesek olyan dolgokat is kipróbálni, amit akár a helyiek közül sem biztos, hogy mindenki megtesz.

Országonként eltérő, ki mit tart furcsának a tízóraik és nassolnivalók közül. Éppúgy, ahogy a “káposztás cvekedli borssal és kristálycukorral” kérdés is képes felkavarni egy Aral-tó méretű állóvizet egyetlen családi ebéd alkalmával, a kultúrák találkozása sok különös meglepetést tartogathat. Nem szükséges mindent megkóstolni, de érdemes az „ezek hogy képesek ezt megenni?” kérdés feltevése helyett elgondolkodni azon, hogy talán nekünk, magyaroknak is vannak különös ételkombinációink, amikért nem feltétlenül egyszerű a külső szemlélőnek egyértelműen rajongani.

Ha titkosügynöknek készülnénk, itt a lista, hogy melyik országban mit kell szemrebbenés nélkül, pókerarccal elfogyasztani!

Hirdetés

Előbbiek igyekeznek a járt utakat követni, kevés kockázatot vállalni, és választásaikban is a megszokott jelenti nekik a jóleső komfortot. Nincs bajuk a hotelek egyenreggelijeivel, sohasem esznek mosatlan gyömölcsöt, kerülik a mediterrán és a közel-keleti térség esetleg-csapvízben-mosott salátáit, és a kisvendéglőben is olyasmit választanak, ami ismerősnek tűnik, mert a világ minden kincséért sem böknének rá az étlapon olyan ételre, amelynek a nevét sem értik. Bizonyos tekintetben igazuk van, kivonják a felesleges rizikót az egyenletből, és minden olyasmit, ami kizökkenthetné őket a kényelemérzetükből.

Ott integetnek pedig a skála másik végpontján a kalandorok, akik egyszerűen maguk keresik a minél különlegesebb élményeket (és a bajt!) – az ételekben éppúgy, mint az élményekben. Ha utaznak, igyekeznek elmenni a végletekig, és képesek olyan dolgokat is kipróbálni, amit akár a helyiek közül sem biztos, hogy mindenki megtesz.

Országonként eltérő, ki mit tart furcsának a tízóraik és nassolnivalók közül. Éppúgy, ahogy a “káposztás cvekedli borssal és kristálycukorral” kérdés is képes felkavarni egy Aral-tó méretű állóvizet egyetlen családi ebéd alkalmával, a kultúrák találkozása sok különös meglepetést tartogathat. Nem szükséges mindent megkóstolni, de érdemes az „ezek hogy képesek ezt megenni?” kérdés feltevése helyett elgondolkodni azon, hogy talán nekünk, magyaroknak is vannak különös ételkombinációink, amikért nem feltétlenül egyszerű a külső szemlélőnek egyértelműen rajongani.

Ha titkosügynöknek készülnénk, itt a lista, hogy melyik országban mit kell szemrebbenés nélkül, pókerarccal elfogyasztani!

Patso és unokatestvérei

Anglia, Egyiptom és Törökország: sültkrumplis szendvics. Igen, vannak helyek, ahol a gyros/döner szendvicset gazdagítják egy kis sült krumplival is, ez azonban gyenge mása a vegytisztán sült krumplit tartalmazó szendvicsnek. Láttunk már kairói szálloda előtt, az utcán árulni egy jó üzleti érzékkel megáldott núbiai asszonyt: a krumplit az utca túloldalán lévő régiségüzletben pucolták és tárolták lavórokban a kisegítő családtagok, míg az asszonyság előtt minden nap már nyitás előtt nagy sor kanyargott.

A hosszan nyúló forró csoki… Santafereño csokoládé

Kolumbia: forró csoki beléolvadt sajttal. Nem, ez nem elírás. Sok furcsaság tapasztalható ebben a rendkívül színes országban, ami a közhiedelemmel ellentétben nem veszélyesebb, mint a Rambla Barcelonában. (Vagyis nagyjából ugyanaz történhet velünk mindkét helyen: ha elbambulunk, olyan tehetségesen rabolnak ki, hogy észre sem vesszük. Azaz mégsem igaz: Kolumbiában észrevesszük.)

Az édes-sós-zsíros, ragacsos tízórai az USA-ból

A mogyoróvajas-gyümölcszselés szendvics. Kevés esélyünk van rá, ezt nem fogják a szállodában felszolgálni. Mégis ez a legtöbbet csomagolt iskolai tízórai, amiből az érettségiig mindenki megeszik egy kazalnyit. A gyümölcszselé helyére szívesen írnánk lekvárt, de nem tehetjük: ez az édes feltét a legtöbb esetben bizony nem sok gyümölcsöt látott.

Cukros-margarinos kenyér a szomszédból

Érdemes idősebb, alföldi származású rokonoknál érdeklődni, nekik megvolt-e a cukros zsíroskenyér? A nem reprezentatív mintán mért eredményeim szerint bizonyos életkori sávban az alföldi származás körülbelül annyira kódolja a kristálycukorszórás iránti vonzalmat, ahogy a keleti népek lelkesednek a szirupos édességekért. Persze ahogyan a cukros zsíroskenyér az egész országban ismert és fogyasztott tízórai és uzsonna volt, úgy jelentek meg idővel az értékcsökkentett verziói, margarinnal. Keleti szomszédaink mind a mai napig eszik.

Minden gyerek álomreggelije (?): hagelslag

Hollandia: hagelslag szendvics. Képzeljünk el egy csodálatos világot, ahol csokival kezdődnek a napok! A hollandok minden zokszó nélkül szórnak csokireszeléket vagy cukorkát a vajaskenyerükre. Sőt, néha kekszet töltenek a szendvicsükbe. Ausztráliában is művelnek hasonlót.

No comment kategória a Fülöp-szigetekről: csokis rizskása szárított hallal

Az amerikai szendvics görög kuzinja

Görögországban a tahinis-lekváros kenyér dívik, az Egyesült Államok-beli mogyoróvajas-gyümölcszselés balkáni leágazása. A szezámmagból nyert, olajos tahinit leginkább a humusz alapanyagaként ismerhetjük, de a sós-zsíros szezámmagpaszta felbukkan mártásokban, salátákban, esetleg halak kísérőjeként is. A görögök valamilyen oknál fogva lekváros kenyérrel szeretik.

Norvég reggeli: karamellás ízű kecskesajtos szendvics

A brunost, avagy barnasajt leggyakrabban kenyérre vagy gofrira kerül, de kekszre is szívesen teszik. Kissé zavarbaejtő műfaj: ez a kecske- és tehéntejből, vagy pedig tisztán kecsketejből készült barna színű sajt édes, karamellás ízű – a külföldiek számára viszont kissé bizarr ízű, hiszen a kecskesajt jellegzetes illatához egy kissé émelyítő édesség társul. A mindennapok eledele Norvégiában, szinte minden háztartásban fellelhető.

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS