A nemzetközi szakácsversenyek körül mindig izzik a levegő, ég a ház. A haute cuisine művészet és mint ilyen, eredményei és alkotásai nagyon nehezen rangsorolhatóak. A nagy versenyek parázs viták és valódi élet-halál harcok színterei. Típusait tekintve jellemzően adott alapanyagok kreatív elkészítését értékelik, szoros időkeretek között. De vér és könnyek nem csak a versenyen vannak: rendkívül megosztó számos verseny létjogosultsága és értékelési rendszerei. Listánkban azokra - a Bocuse d’Or melletti - francia megmérettetésekre koncentráltunk, amelyeken nem találunk margarinból faragott szobrokat, vagy aszpikkal jégpályává változtatott tálakat, hanem a főzés legmagasabb szintjén rangsorolnak. Nyertesei a világ legjobb séfjei? Nem tudhatjuk, de ők biztosan közel állnak hozzá.
Prix Taittinger
Franciaország nagyhatalom, ahol nem csak a Bocuse d’Or-on szerezhet életre szóló dicsőséget egy séf: a Grand Prix Culinaire de Auguste Escoffier, illetve a Prix Culinaire Prosper Montagné hasonlóan magas szintű, éttermi stílusú főzést várnak el a jelentkezőktől. Azonban a világ egyik legkiválóbb pezsgőháza a Reims-i székhelyű Taittinger is indít saját gasztronómiai versenyt, amely a gyár alapítójára emlékezik és egyben a lista legexkluzívabb rendezvénye – a szervezők mindössze nyolc versenyzőt választanak ki a világ elitjéből. A verseny kifejezetten a klasszikus francia konyhára koncentrál, ezért jellemzően francia nyelvű régiókba címezik a meghívókat – bár az elmúlt években állandó meghívottként japán séfek is harcba szállnak a halhatatlan dicsőségért. Itt is étteremszerűen a helyszínen kell csodát tenni: az utolsó döntő fordulóban egy álmatlan éjszaka után, hiszen a gall humor jegyében csak a döntő előtti este tájékoztatják a versenyzőket az alapanyagokról. A zsűri nem pusztán kiváló, a francia konyhában a legmagasabb szinten alkotó szakemberekből áll: Franciaország legjelentősebb gasztronómiai szervezeteinek vezetői is vesét aprító tekintettel és örök traumát kiváltó szájbiggyesztéssel hoznak ítéletet. Bárki, aki életét a klasszikus francia konyhára tette fel, esténként egy üres üveg Taittinger pezsgőt szorongat álmában, kispárna helyett.
[tw-divider][/tw-divider]Eközben Magyarországon
Hagyomány és Evolúció
A verseny az egyetlen magyar professzionális melegkonyhás verseny, amelyet a Molnár B. Tamás vezette Magyar Gasztronómiai Egyesület hívott életre többek között azzal a céllal, hogy reális lehetőség nyíljon magyar séfeknek a Bocuse d’Or-on részt venni. A magyar gasztronómiai élet sem mentes a súlyos törésvonalaktól, ezért a verseny először 2013-ban tudja betölteni eredeti célkitűzését: a Hagyomány és Evolúció legjobbjai mérkőznek meg itthon a Bocuse d’Or európai selejtezőjébe való kijutásért. Addig is a Hagyomány és Evolúció a nagy nemzetközi versenyekhez hasonló feladatokat ír ki és ennek megfelelő megvalósítást vár el a legjobb magyar séfektől.
Czifray versenysorozat
Az először 2008-ban megrendezett kétéves versenysorozat lehetőséget ad a tizenkét résztvevőnek a továbbképzésre és a verseny feladatain és könnyfakasztó témáin („téli kertek”, „tokány és tejberizs”) keresztül ismereteik aprólékos bővítésére. A magyar gasztronómiai élet hiánypótló kezdeményezése, professzionális séfek és kitartó amatőrök számára egyaránt nyitva áll. [tw-divider][/tw-divider]
Jeunes Commis Rotisseurs
A Chaine de Rotisseurs 1950-ben, Párizsban alakult nemzetközi gasztronómiai társaság, amely szellemiségét a középkori francia libasütő – és később minden típusú hús sütését átfogó – céhből eredezteti. A társaság minden évben a 27 alatti fiatal séfeknek ír ki versenyt, amelyen a regionális és nemzeti fordulókon való győzelem után vehetnek részt. Bár ebben a versenyben valóban egzotikus fordulat lenne, ha a zsákbamacska kifejezés szó szerinti értelmet nyerne, mégis egy titkos bevásárlókosarat kapnak a versenyzők a megmérettetés kezdetén, ezt követően fél órájuk van egy háromfogásos, négyfős vacsoramenü összeállítására, majd három és fél órájuk az ételek elkészítésére.
Masterchef
A televíziós gasztroverseny-műfaj matuzsáleme – a műsor eredetije 1990-ben nyitott – a világ 27 országában szült klónokat. Az adott évadok első részei depressziós üzemi konyha benyomását keltik, ahol futószalagon váltják egymást az alapvető konyhai segédmunkák – hagymaaprítás – és valódi kihívást jelentő – a tökéletes bárányvacsora, egy óra alatt – feladatok. Az egyik amerikai verzióban Gordon Ramsay aláz hivatásszerűen, a versenyzők, pedig a reality-k kőbe vésett törvényeinek megfelelően saját sikereiket és kudarcaikat narrálják egy jobb élet reményében. A bírák mögött azonban itt is nézettségi adatokkal ébredő producerek és stúdióvezetők állnak, akik szeretnek enni, de csak étteremben: az ételek helyett a karakterek és egyéni sorsok – gyakran személyes tragédiák – kerülnek a tányérra, zavaró őszinteséggel.
Top Chef
Az Egyesült Államok leghíresebb főzőműsora már kilencedik évadában jár, alkotói nevéhez fűződik a Project Runway divattervező reality-je. A producerek számára a ruhák és divattervezők tökéletesen helyettesíthetőek voltak ételekkel és szakácsokkal – nyertes stratégián ne változtass –, ezért itt is adott alapokból kell jellemzően nevetségesen rövid idő alatt főzni. Némileg lehangoló teljesen más műfajban ugyanazt látni, de mégis a műsor az összes klasszikus izgalmat fokozó dramaturgiai kulcspontot alkalmazza, amiért milliók immár egy évtizede látni akarják. Az elmúlt években már megjelent csak desszertekről szóló, illetve ismert szakácsokat a fazék mellett futtató verziója is.
[tw-divider][/tw-divider]Eközben Magyarországon
Mesterszakács
Itthon a gasztronómiához talán legközelebb álló tévés reality a Mesterszakács című műsor volt a Viasaton, melyet Gianni Annoni és Bíró Lajos vezettek és zsűriztek. A koncepció a külföldi példák szorgalmas interpretációján alapult, de feszes tempója nem engedett elkapcsolni és időnként egész ígéretes gasztro-dokumentum elemeket is mutatott a műsor. Őszintén bízunk abban, hogy nem az utolsó szakácsversenyt láttuk magyarul, hiszen a Barátok köztben sosem főznek. [tw-divider][/tw-divider]
Iron Chef
A műsor eredetije Japánban futott, amit a nagy sikerre való tekintettel az amerikai kontextusba is interpretálták: az Iron Chef America az egyik legnépszerűbb két-séf-leszámol-egymással típusú párbaj, a csata egy titkos alapanyag köré összpontosul. Az eredeti koncepció erős, olyan B-kategóriás filmes kliséket láthatunk, mint az önmagát parodizáló akcióhős (a műsorvezető), a nevetséges karate-hangeffektusok, a gyors közelítések és vágások. A műsorban három állandó séf és egy kihívó – illetve segítőik – néznek szembe egymással az arénában és készítenek előételeket, leveseket, tésztákat és főételeket a visszafogottan szakértő zsűrinek. Jamie Oliver, Wolfgang Puck, Mario Batali és számos más, valóban tehetséges séf mutatta már meg, mire képes egy összeszokott csapat egy óra alatt.
Chopped
Négy séf, három fogás, minden körben valaki kiesik és vége a random tripnek – a kötelező alapanyagok pedig minden fogáshoz a titkos kosárból kerülnek elő. Öröm látni, hogy a különböző hátterű, felkészültségű és idegzetű versenyzők hogyan alkalmazzák ugyanazokat a néha viccnek is rossz alapany
fotó: Flickr/Bocuse d'Or
agokat. Egyszerű, pörgős és valódi izgalmakkal, váratlan fordulatokkal teli műsor. A zsűri szakmai tanácsai és értékelése során klisék helyett a részletekre koncentrál; ez a műsor a gerillafőzés klasszikusa.
Hell’s Kitchen
Gordon Ramsay dühös ember, illetve ha nem is az, ezt már sosem mossa le magáról. A főzés és konyhai munka inherens része a káromkodás, azonban Gordonnál jobban senki nem tud blaszfémiát a serpenyőbe dobni. A Hell’s Kitchen a gyilkos ösztönt és drámai elemet hangsúlyozza, a kreált konfliktusok és színészkedés mellett a főzés itt is sokadik szereplő a produkciós listán. Amerika viszont imádja a szigetország akcentusát és szófordulatait: a műsor kilenc évad óta nyújt látszólag botrányosabb alternatívát a Top Chef-nél.