Sütés közben kiélhetjük a kreativitásunkat – mondja Donna Pincus a Bostoni Egyetem pszichológia karának egyik kutatója – az önkifejezés pedig egyenes út ahhoz, hogy általában jól érezzük magunkat az életünkben. Mindegy, hogy festeni, zenélni vagy cukrászkodni szeretünk: a stresszűzés és önmegvalósítás szempontjából ezekkel a hobbikkal ugyanazt a hatást érjük el.
A stressz mentális és fizikai problémákhoz vezethet, általában mindenkit érint valamilyen mértékben. Előbb-utóbb mindenkinek meg kell találnia valamilyen megküzdési stratégiát a stresszel szemben.
Amikor másoknak sütünk, érzelmeinket is kifejezzük. Susan Whitbourne, a massachusetts-i egyetem pszichológia-professzora a halotti tor szokására hívja fel a figyelmet.
Vannak helyzetek, amikor a szavak elfogynak,
s ilyenkor „helyettünk beszél” az étel. Ha nem is csak ilyen szélsőséges esetekben, de a professzorasszony szerint sok ember van, akinek amúgy nehezére esik mások előtt érzelmileg megnyílni – ezért lehet, hogy
ők éppen egy almás pite vagy brownie formájában tudják elmondani, mennyire szeretnek valakit, hogy bocsánatot kérnek valamiért, vagy hogy egyszerűen csak fontos nekik az illető.
A világ összes kultúrájában az étel a szeretet egyik legfontosabb kifejezőeszköze. Mindenki érti, bárhol is járjunk a világban. Ugyanakkor nem jó, ha kommunikáció helyett használjuk, viszont üdvös és építő jellegű, ha kommunikáció mellett tesszük.
A magunk örömére sütni: a tudatosabb élet jele
Meditáció, tudatosság, és a sort nyugodtan folytathatjuk a sütéssel is, hiszen ugyanúgy benne van a stresszűző faktor, boldoggá és elégedetté tesz, mint az első kettő. Sok figyelmet igényel, fókuszálni kell, és létrejön egyfajta „flow” a tevékenység közben. Ilyenkor jelen vagyunk, a jelenben vagyunk, mindegy, hogy éppen kóstolunk, vagy a tésztát dagasztjuk: az adott pillanatban élünk. Ez ugyanaz a hatás, amit jógázással és meditációval is elérhetünk.
Nem véletlen, hogy a pszichoterápia manapság egyre gyakrabban nyúl ehhez az aktív terápiás módszerhez – ugyanolyan jól bevált segítő eszköz, mint a művészetterápia.
A sütés során lépésről-lépésre kell gondolkodnunk, de akkor is ugyanez a helyzet, amikor leírunk egy receptet vagy kitalálunk egy új fogást. Látjuk az egészet, a célt, de ha nem tervezzük meg tudatosan mi után mi fog következni, mennyi időt szánunk rá, mi kell ahhoz, hogy „a célunkat” elérjük, akkor nem leszünk benne sikeresek. Ilyen értelemben a sütés segít egyensúlyt teremteni a pillanat és életidőnk között.
Elsajátítani valamilyen speciális tudást, s az adott területen egyre jobbnak lenni nemcsak a flow-élmény és a stressz csökkentése miatt hasznos, hanem azért is, mert egyfajta eszköz, ami elűzi a rossz gondolatokat – ezt már John Whaite, a The Great British Bake Off 2012-es győztese mondta, aki maga évekig küzdött mániás depresszióval. Minden olyan tevékenység közben, amikor koncentráltan dolgozunk, figyelünk – ilyen a sütés is –
nem a saját gondolatainkat pörgetjük, nem „gondolunk túl” semmit.
Tudjuk, milyen veszélyes, ha egyfolytában a saját fejünkben élünk: egyenes út a depresszió felé. A sütéssel ráadásul nemcsak a rossz gondolatainkat kapcsoljuk ki, de végül másoknak is örömet szerzünk.
Egy önző önzetlenség
Ha sütünk, nemcsak magunkkal teszünk jót, hanem másokkal is, hiszen az eredménye kézzel fogható, megosztható, körbekínálható. Önzetlenül adni tulajdonképpen nem más, mint színtiszta szeretet, s ennek megélése emeli az életminőségünket, egészen biztosan pozitív irányba befolyásolja az élethez való hozzáállásunkat. Olyasfajta „áldozat”, amivel mindenki jól jár: az is, aki adja, és az is, aki kapja. A legtisztább helyzet az lenne, ha azért a tál süteményért még elismerést, gratulációt sem várnánk viszonzásul, egyszerűen csak azért csinálnánk, mert jólesik.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.