Most Marumba néven érkezik a Rumba-projektek harmadik egysége, így eljött az alkalom, hogy felkeressük az ötletgazdákat. Laki Eszter és Manek Gábor alapító-tulajdonos-házaspárral kezdetekről, utazásban gyökerező önazonosságról, Tbiliszi piacon vásárolt réztálakról, kihívásokról és a jövőről beszélgettünk.
Hogyan indult a Dobrumba története?
Manek Gábor: A Dobrumba ötlete a feleségem, Eszter, és négy barátunk fejéből pattant ki még annak idején. Velük összeállva közösen alkottuk meg végül a koncepciót, ami mögött az utazásaink álltak. Rengeteget kalandoztunk a mediterrán régióban, a Közel-Keleten, Grúziában, Örményországban, Libanon és Izrael is sorra került. Mindenhol láttunk valamit, ami mindenkinek nagyon tetszett. Valami olyan lazaság, tisztaság, őszinte vendéglátás, olyan ízek és kultúra voltak jelen minden asztalnál, ami iszonyúan inspirálóan hatott ránk. Sokkolóan pozitív volt ahhoz képest, amit előtte itthon tapasztaltunk.
Laki Eszter: Ezek olyan élmények voltak, amiket szerettünk volna hazahozni. Ez a fajta sallangmentes, emberközeli vendéglátása korábbi projektjeinkre is jellemző volt, nem volt kérdéses, hogy itt is ez lesz az irány. Számomra nagyon fontos volt még az arculat kérdése. Grafikus vagyok, a Dobrumbával csöppentem bele a vendéglátásba, de korábban is foglalkoztam vendéglátóhelyek arculataival. Azt láttam, hogy a helyek kilencvenöt százaléka olyan atmoszférát mutat, ami alapján én nem szívesen ültem volna be hozzájuk. Hiányzott belőlük az a bensőséges hangulat, ami miatt otthon érzem magam egy helyen. A Dobrumbában pedig pont ez lett a lényeg. Ezen a projekten egyszerre dolgozhattam tervezői és tulajdonosi szemmel, ez pedig segített abban, hogy olyan dolgokat is meglássak, amit csak az egyik nézőpontból esetleg nem vennék észre. Ezek a tapasztalatok kellettek ahhoz, hogy egy laza, pózmentes vizuális összkép álljon össze, olyan, amilyet szerettünk volna.
Gábor: Akkoriban még újdonság volt például, hogy egy étteremnek kopottak a falai, és tele van növényekkel. Örültünk, hogy ezt a hangulatot mi hozhatjuk be.
Mi változott azóta? Milyen új kihívásokkal kellett szembenézni az elmúlt időszakban?
Gábor: Mindketten szeretjük Budapestet, azon belül is Buda áll közelebb hozzánk. Mi - és az üzlettársaink is - itt élünk, nagyon régóta szerettünk volna valami különleges, jó helyet csinálni itt. Ezért lett a Pingrumba, ami az ott élő, hozzánk hasonló, családos budai közönségnek szól. Épült benne gyereksarok is, hiszen nekünk is akkor érkezetek a gyerekeink. 2020-ban elkészült a Pingrumba, készen álltunk a megnyitóra, és abban a pillanatban beütött a Covid. Áprilisra terveztük a nyitást, de el kellett tolnunk. A nyáron végül kinyitottunk, de jött a hideg, az újabb bezárások, nehéz időszak volt üzletileg. Családilag persze nem volt rossz, sok időt tudtunk együtt tölteni. Én csak drága nyaralásnak szoktam hívni.
Eszter: A Covid alatt kikristályosodott, hogy mennyien szeretnek és támogatnak minket. A vendégeink átérezték a helyzetünket, és ahogyan lehetett, jöttek és segítettek. Mindent megtettek azért, hogy fennmaradhassunk.
Gábor: Mi ezeket a helyeket elsősorban magunknak és a barátainknak hoztuk létre. Megtehettük volna, hogy a Dobrumba jó lokációja miatt sokkal drágábban adunk mindent, úgyis elviszik a külföldiek, de nem ezt csináltuk. Ez pedig a Covid alatt meghálálta magát, hiszen sokan jöttek a zűrösebb időszakokban is, megmaradt a magyar törzsvendégek magja, a csapatunk is kitartott velünk. Végül egészen szerencsésen alakult a helyzet. A Covid olyan valami volt, amivel az ember nem igazán tudott mit kezdeni. Ami utána jött, meg ami most is tart, egész más.
A gazdasági összeomlás, a magyar vendégek elmaradása sokkal fejtörősebb probléma, nehéz megfogni a kiváltó okot, megoldást keresni rá. Adaptív, alkalmazkodó, üzletfejlesztő hozzáállás kell, és nem szabad félni a hosszútávú koncepciók megváltoztatásától sem. Drámai a helyzet, ezt csak az nem látja, aki esetleg most kezdett vendéglátásba. Nagy változások zajlanak, és emiatt nagyon izgalmasnak látjuk ezt az időszakot.
Milyen példát tudnátok mondani, amiben ez a változás tetten érhető? Mi jelent ma nagy kihívást?
Eszter: Ha csak a közösségi médiát vizsgáljuk, már látható, hogy mennyi minden változott. Elképesztő a digitális zaj, sokkal nehezebb eljutni azokhoz az emberekhez, akikhez szeretnénk, hiszen mindenkit olyan mennyiségű inger ér, amin nehéz átjutni.
Gábor: Annak idején, amikor indult a Dobrumba, Eszter rengeteg energiát tett bele, hogy a fotók, a megjelenés olyan legyen, amilyennek elképzeltük. Ehhez az autentikus, Tbilisziben és Jerevánban a piacon vásárolt réztálcák, textilek, a tökéletesen vágott gránátalma, a profi fotózás mind kellettek. Ma, ha beírod az internetre, hogy hogyan kell mezzét fotózni, pár perc alatt kézhez kapsz olyan anyagokat, amiket egy csomó hely elég jónak ítél ahhoz, hogy használjon. De ezek a változások elkerülhetetlenül a folyamat részei, és nem is baj, hogy zajlanak, hiszen én mindig azt mondom, súrlódásból lesz az energia.
Kihívások után térjünk rá a sikerekre. Mire vagytok a legbüszkébbek, amit az elmúlt hét évben elértetek?
Gábor: Szerintem az egyik legnagyobb sikerünk az, hogy ezek a helyek ma is léteznek, és olyanok, mint amilyennek kitaláltuk őket. Büszkék lehetünk arra, hogy ebben a hatalmas zajban a mi hangunkat még mindig egyre többen hallják meg. Szeretnek minket, finom, és becsülettel elkészített ételeket tudunk adni.
Eszter: Bármikor, amikor bemegyek a Dobrumbába, olyan hangulat fogad, olyan a vibe, amit érzek, amilyennek elképzeltük. Jó megérkezni, szeretetreméltó, családias, de közben hiperlaza, nemzetközi és befogadó a közeg. Ez a sokszínűség lenyűgöző, és nagyon büszke vagyok rá.
Gábor: Én nagyon büszke vagyok még a zenékre, amik nálunk szólnak, mert nincs nap, hogy valaki ne érdeklődne a felszolgálóknál valamelyik dal után. Sok munkám van ezekben a lejátszási listákban, és azok is elég sokszínűre sikerültek!
Július elején új taggal bővül a Rumba-hálózat. Mi hívta életre az új egységet, mire számíthatunk itt?
Gábor: Ezt a koncepciót egy évtizedek óta érzett hiány hívta életre. Lassan eltűnnek a Kádárhoz, Csalogányhoz, Olimpiához hasonló étkezdék, ahol olyan a konyha, ahonnan becsületes, ár-érték arányban is erős, hazai, kárpát-medencei fogások érkeznek. Nagyon sok külföldi ismerősünk, barátunk van, és egy olyan helyet szerettünk volna, ahol megmutathatjuk nekik a mi konyhánkat. Ezért az új egységben, amit Marumbának hívnak, ilyen konyha lesz. A hazai vendéglátás ízeit kortárs köntösben tálaljuk itt. Benne van a magyar ugar sorsfájdalma, de az urbánus dekadencia is, kortárs jazz és Seress Rezső, klasszikus paprika és régebbi fűszerhasználat, zöldségalapúság és húshangsúly is. Nem csak a mai Magyarország, de az egész környék gasztronómiai hangulatát megidézzük, ami a Monarchia területén jó, és izgalmas, az itt lesz. Ez kiegészül jó zenével, és olyan arcokkal, akik ezt át tudják adni. A soft opening harmadikán elindult, és egészen július 17-ig tart. Várunk mindenkit szeretettel!
Eszter: Nagyon fontosnak tartom kiemelni még azt is, hogy a borkoncepcióban mennyi munkánk van. Fontos számunkra az organikusság, a természetközeli földművelés, és így természetesen a natúr borkészítés is. Itt is úgy állítottuk össze a borlapot, hogy a Monarchia területén belül dolgozó borászokkal működtünk együtt, az ő termékeikből épül fel a kínálat. Elképesztően személyes, szinte baráti hangulatban zajlott ez a munka, látogatásokkal, kóstolásokkal kiegészítve, így valami egészen különleges eredmény állt össze. Amit pedig még megemlítenék a Marumbával kapcsolatban, a hely atmoszférájában mindenképpen benne lesz a humor is. A magyar humor a maga sajátos, száraz szarkazmusával nem egy egyszerű műfaj, de éppen annyira hozzátartozik a hazai életérzéshez, mint néhány ismerős ízű fűszer.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.