A fenti sorok Mario Puzo regényéből, a A keresztapából származnak, Vándor Vera fordításában. A szicíliai maffia és a Corleone család történetét bemutató könyv világhírű, ahogyan mindenki ismeri a belőle készített zseniális filmtrilógiát is.
Halhatatlanná váltak a szereplők, a családfő, Don Corleone karaktere olyan népszerű lett, hogy egyes szicíliai maffiózók a való életben is másolni kezdték gesztusait és manierizmusait, és Keresztapa szerepben tetszelegtek a bíróság előtt.
Ismert a történet is, örök tanítási a hatvanas évek óta szolgálnak örök tanulságul a könyvet olvasó, filmet néző nemzedékeknek, és egy egész csomó új szó és fogalom érkezett a köztudatba a regény segítségével, a világ megismerte az omertá, a caporegime, a Cosa Nostra fogalmakat.
Kevesen tudják azonban, hogy a cikk bevezetőjében vastaggal kiemelt Strega szó mit is takarhat. Pedig a regényben kétszer is szereplő olasz likőrkülönlegesség megérdemli a figyelmet, hiszen az itáliai italkultúra egyik régi és ikonikus szereplőjéről van szó.
Ahhoz, hogy az aranysárga ital történetét megismerhessük, az Appenninek csúcsai közé kell látogatnunk. Nápolytól mintegy ötven kilométerre, kimondottan festői környezetben terül el Benevento városkája. A hegyvidéki körülmények között virágzó kultúrájú, ősi települést találunk, ami magában hordozza azt a tipikus dél-olaszországi hangulatot, ami évről-évre vonzza az idelátogató turistákat.
A Strega gyökerei ide nyúlnak vissza.
Egy helyi legenda szerint a város egy időben komoly boszorkánypopulációnak adott otthont. A helyi, mágiával foglalkozó hölgyek egy hatalmas diófa körül gyűltek össze, és az éjszakát tánccal, és bájitalok készítésével töltötték. A legenda szerint, aki ivott az italból, örök szerelemre ébredt a készítője iránt.
A Strega nevében és címkéjén is tiszteleg a mítosz előtt, hiszen a név olaszul boszorkányt jelent, a címkén pedig ott olvasható a legenda teljes szövege. Hogy a ma is kapható likőr receptje mennyiben tükrözi a legendás bájitalét, nem tudni. Az azonban tény, hogy 1860-ban egy Giuseppe Alberti nevű borkereskedő közös üzletbe kezdett édesapjával, aki patikusként dolgozott.
Ketten, közösen elővettek és felújítottak egy régi, hagyományos likőrreceptet. A gyógynövényekkel dúsan ízesített italt nagy tételben kezdték el gyártani üzemükben, melynek helyét gondosan választották ki. A likőrgyár ugyanis közvetlenül a beneventói vasútállomás mellett nyitotta meg kapuit, és természetesen nem csak a gyártásnak, de egy boltnak is helyet adott.
A városba érkező turisták, átutazók így egyből a helyi italkülönlegességgel találták szembe magukat. A reklám működött, a Strega híre csakhamar elterjedt, és az ital hamarosan már nemzetközi ismertségnek örvendhetett.
A teljes receptúrát soha nem hozták nyilvánosságra, de azt tudni lehet, hogy a Strega elkészítéséhez mintegy hetvenféle gyógynövényre van szükség. Ezek között találunk borókát, mentát, csillagánizst, szerecsendiót és sáfrányt, de méz és fahéj is szerepel az összetevők között. A párlat, melyben az összetevők áznak és oldódnak negyven százalékos, és hosszú hónapokon keresztül érlelődik különleges, tölgyfa hordókban.
A recept titkos, és ez nem csak a fűszerlistára vonatkozik, de pontos arányokat, a megfelelő érlelési időt sem ismeri a nyilvánosság. Napjainkban az Alberti család ötödik generációja tölti a palackokat aranysárgára, és az egész családban, cégben összesen csak ketten ismerik a pontos receptet.
A Strega-gyártás mellett készül limoncello és sambucca is az üzemben, de az Alberti-család legfőbb terméke a klasszikus Strega, melyet immár ötven országban forgalmaznak. Az italt reklámozó vintage plakátok is rendkívül népszerűek, egy-egy ritkább darabért a gyűjtők valóságos licitháborúkba bonyolódnak.
A keresztapa lapjain túl is találkozhatunk az ikonikus itallal. Nincs jobb lezárása egy kiadós délolasz étkezésnek, mint egy megfelelő digestivo. Benevento büszkesége pedig immár százhatvan éve koronázza meg az olasz ízek és tradíciók kedvelőinek étkezéseit.
Forrás: mercato.com | strega.it
Tovább olvasok: