Hirdetés
Hirdetés

Street arcok kedvenc utcai ételei

SZERZŐ: csp
2013. június 7.
Egy jó pacalos szendvics vagy egy húsz évvel ezelőtt kóstolt gofri, esetleg egy út szélén sülő malac, tücsök és bogár - mind-mind meghatározó kaják. Azok is az itthoni street food szekértolóinak. Mi még és mi maradt eddig ki? Elmondják.
Hirdetés

Egy jó pacalos szendvics vagy egy húsz évvel ezelőtt kóstolt gofri, esetleg egy út szélén sülő malac, tücsök és bogár - mind-mind meghatározó kaják. Azok is az itthoni street food szekértolóinak. Mi még és mi maradt eddig ki? Elmondják.
A napokban boltokba került a legújabb (sorban a negyedik) Toplista Gasztronómia kiadványunk, mely ezúttal a street food-ra fókuszál, körbejárja az itthoni lehetőségeket, külföld felé is nyit és nem maradhattak ki a csúcséttermek sem. Ugyan 144 oldal nem kevés, de mi persze, annak éreztük, hiszen láttuk, hogy mennyi minden kerülhetett volna még a lapba és mik maradtak ki. Miben másban, ha nem ebben tud segíteni az online felület, így szépen sorjában érkeznek majd a kimaradók és a kiegészítések.
A magazinban általunk fontosnak tartott street arcokat is bemutatunk, akiktől kérdeztünk ezt-azt, olykor komolyabbat, olykor picit bulvárosabbat, mint például, hogy mik voltak a legemlékezetesebb utcai kaja élményeik és mi az az ország és/vagy étterem, ahol még nem jártak, de mindenképpen ki szeretnék próbálni egyszer a helyi konyhát/konyhákat.

[tw-divider][/tw-divider]A válaszoló hamburger különítmény tagjai: Susánszky Ádám (Ring, Zing Burger), Sándor Iván és Schile Péter (Manga Cowboy), Berke Ákos (Bodega), Tóth József (Black Cab Burger). Szóra bírtuk még a Bors-fiúkat, Lipher Tamást és Rethling Györgyöt, Ghavrilos Arghyropoulost, a Gyradiko tulajdonosát, a Hummus fejét, Uri Gotlibovitchot, a LEVES. és PASTA. skacokat, Gögge Ádámot és Horváth Zolit, a Montenegrói Gurmanos Mitar Stankovicot és a Pig 37-es György Gábort és Deme Dávidot.[tw-divider][/tw-divider]

És akkor újra a két kérdés:
1. Mi volt a legemlékezetesebb utcai kaja élményed?
2. Milyen ország és/vagy étterem maradt eddig ki és ez kibírhatatlan?

Susánszky Ádám | fotó: Nagy Balázs

Susánszky Ádám
Pacalos szendvics Firenzében valami híres ember szülőházának oldalában.
Egész Ázsia kimaradt, pedig imádom.

Sándor Iván

Itthon gyermekkorom óta a kedvencem a szentendrei lángosozó a sikátorban. Külhonban például tavaly Rómában ettünk nagyon finom, péknél dekára kapható pizzacsíkot, illetve feledhetetlenek a jeruzsálemi arab piacon evett édességek, amiket biztos nem kóstoltunk volna meg, ha nincs velünk egy helyi ember.
Japánba már nagyon régóta tervezek egy hosszabb utat. Különösen az ottani street food és halárverés érdekel.

Sándor Iván és Schile Péter | fotó: Nagy Balázs

Sándor Iván és Schile Péter | fotó: Nagy Balázs

Schile Péter
Imádtam a Tel Aviv-i bazár hangulatát és ízeit, az ott sült húsokat és a libanoni kenyeret.
Kimaradt még Spanyolország, és az elBullit is elbuliztam, ami fél évig volt nyitva és a személyzet fél évig készült a következő évadra, de sajnos több éve bezárt.

Berke Ákos | fotó: Nagy Balázs

Berke Ákos | fotó: Nagy Balázs

Berke Ákos
Külföldit talán könnyebb mondani. Pár éve Hollandiában voltunk egy hetet és hát mivel Hollandia egy nagy olvasztótégely, remek volt, minden nap más helyen, másfajta ételt enni. Megesett, hogy nem is tudtuk mit rendelünk, mert még angolul is csak annyit tudott mondani a pincér hogy „csike”, meg „böf”, de persze ebben sem voltunk biztosak.
Kubát nagyon szívesen megnézném. Érdekes lehet, hogy mennyire maradt elszigetelt, bár a halak és mindenféle soklábúak barátja nem vagyok, de úgy gondolom, izgalmas lehetőségeket rejt magában. És hát azért sok rum van arrafelé, ami biztosan segítene legyőzni a kételyeimet.

Tóth József | fotó: Nagy Balázs

Tóth József | fotó: Nagy Balázs

Tóth József
A legemlékezetesebb street food élményem Bangkokból való, ahol minden utcasarkon finomabbnál finomabb tésztát, rizst, tenger gyümölcseit és még sorolhatnám , hogy milyen ételeket készítenek, melyek illata betölti az egész várost. Mondjuk egy isteni pad thai, utána egy csokis banános palacsinta leöblítve egy mangó juice-szal felejthetetlen élményt nyújtott, és hihetetlen az a gyorsaság, ahogy mindezt elkészítik és tálalják.
Heston Blumenthal vagy Gordon Ramsey Ultimate Burgerét szívesen megkóstolnám.

Lipher Tamás

Gyerekként a Balatonon sokszor ettünk lángost, ami forró volt, hólyagosra sütött és nagyon finom, arról már nem is beszélve, hogy mi mindennel lehetett kérni és turbózni. Tudom, hogy egy nagyon nehéz étel, de szerintem nevezhető hungarikumnak, mert így ebben a formában nem találkoztam máshol vele. A kedvencem a káposztás lángos fokhagymával, tejföllel és füstölt sajttal feltuningolva. Ezt a Fény utcai piacon szoktam fogyasztani, ahol egyébként a piac számomra nagyon kedves atmoszférája is hozzájárul az élményhez. Külföldi street food élményként a belgiumi Abattoir piacon megkóstolt apró csigát mondanám, amit egy fűszeres alaplében főztek meg és nagy élmény volt fogyasztani, bár biztos nem enném meg minden nap. Élmény volt még a Thaiföldön kipróbált pirított szöcske, bogárlárva és egyéb kisebb-nagyobb rovarok is. Nem gondoltam volna, hogy ezek ilyen jóízűek és finomak. Leginkább pirított dióra, vagy mandulára emlékeztető ízük volt. Ezt sűrűn fogyasztanám, ha valaki elkezdene Budapesten ilyet árulni.
A Fat Duck-ba mennék el legszívesebben Heston Blumenthal-hoz, mert nagyon vevő vagyok az extrém dolgaira. (Mondjuk a múltkor a sorozatos megbetegedések már kimerítették az extrémitás fogalmát.) Mindenesetre ő egy olyan filozófiát képvisel, amit mi a Borsban valamilyen szinten a magunkénak tudhatunk, mégpedig „Az a szabály, hogy nincs szabály !” tekintetében.

Lipher Tamás és Rethling György

Lipher Tamás és Rethling György

Rethling György
Itthoni: Bükszék húsz évvel ezelőtt gofris kocsi! Csodálatos, emlékezetes, finom és a poén, hogy apám azt mondta, fiam már csak egy forint ötven fillér apróm van, ha ezért kapsz gofrit, akkor hajrá! Két akkora gofrival mentem vissza, mint a fejem! (nevet) Külföldi: Hikkaduwa, helyi piac. Rotty névre hallgató, helyben készülő étel, ami lehet zöldséges, vagy húsos. Curryalappal készített ragut töltenek palacsintába és forró lapon pirítanak rá. Egy jellegzetes aromájú fűszernövény adja az étel lelkét, amit a helyiek karabunchanak hívnak.
Egyik legnagyobb vágyam Marokkó óvárosában, a Jemaa el-Fnaa tér. Ez egy este, naplemente után nyitó piac, ahol a legváltozatosabb fűszerek, teák, alapanyagok és persze kész ételek kaphatóak. Étterem: Pierre Gagnaire Gaya Étterem Párizs nagyon nagy vágyam!

Ghavrilos Arghyropoulos

Hmmm… Milánóban egy picike kis trattoria-szerű étkezdében frissen gyúrt tésztából készült spagetti carbonara, Athénben egy modern szuvlaki bárb
an grillezett gyümölcs-szuvlaki, Jerevánban igazi faszénen készült horovac… Jujj, azt hiszem lenne még rendesen, de szerintem ezek voltak a legek.
Argentína, egy igazi friss T-bone steak faszénen sütve!

Uri Gotlibovitch | fotó: Nagy Balázs

Uri Gotlibovitch | fotó: Nagy Balázs

Uri Gotlibovitch
Szerelmes vagyok az igazi shawarmába és a hummuszba. Ha már csak erre gondolok, megelevenedik bennem rengeteg emlék a helyről, ahol felnőttem. Hihetetlen, hogy mennyi mindent lehet egy szendvicsbe bezárni, és itt nem feltétlenül csak a konkrét összetevőkre gondolok. Számomra erről szól a street food.
Szívesen elmennék Jemenbe, és megkóstolnám, hogy ott milyen a hummusz, és mi mindent tesznek mellé. Ugyanez a helyzet az észak-afrikai arab országokkal, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ott milyenek a variációk erre a közös témára.

Gögge Ádám

Ausztriában, az Alpokban ettük a világ legjobb héjában sült krumpliját. Egy vasból készült szekrényt használtak sütőként, ami a teraszon állt az asztalok mellett. A semmi közepén volt a hely, de így is tele volt. Nem véletlen. (nevet)
Rengeteg. Azt se tudom, hol kezdjem. Momofuku (bármelyik), Blanca, Baohaus, Brooklyn Fare ... és ez csak néhány ... és csak Brooklyn. Tényleg végtelen a lista! Most épp a Taipei-i Night Marketekre vagyok rápörögve.
 

Gögge Ádám és Horváth Zoli | fotó: Nagy Balázs

Gögge Ádám és Horváth Zoli | fotó: Nagy Balázs


Horváth Zoli
Wangfujing - ízek utcája (Peking).
Bárhova utazom, mindig a helyi kimondhatatlan, elképzelhetetlen specialitásokat választom. Japánba szeretnék mindenképp szétnézni és a sushin és az itthoni ramenen túl feltérképezni a konyhájukat.

Mitar Stankovic

Dominikán nyaraltam, amikor találkoztam az út szélén malacot sütő férfival. Nagyon jól nézett ki, hát nagyon finom is volt. A malacból egy egészen vékony pengéjű késsel szeleteket vágott, beletette lepénybe, rakott hozzá papaya szószt és mindenféle egzotikus zöldségeket. Nagyon szeretem a street food-ot, mert ezáltal ismerhető meg a maga legtermészetesebb módján a helyi konyha. Ráadásul tudunk személyesen beszélni a szakáccsal, látjuk, hogyan készíti az ételt, mit használ fel hozzá.
Az eredeti flamand konyhára kíváncsi lennék, még nem volt szerencsém kipróbálni.

György Gábor

Tetszik a Bors profizmusa. A Bodega quesadillája és maga az egész hely volt egy nagyon kellemes meglepetés. Külföldön Berlin volt talán az első nagy élmény 2005-ben, ahol rendkívül finom ételeket lehet enni az utcán. Az ilyen szempontból nagyon fontos út volt. Legutoljára már szinte csak azért mentem, hogy egyek. Odesszában sörözés után hazafelé, az egyik helyi ismerős ajánlott egy kis bódét, ahol különböző kolbászokat lehetett enni vagy Bulgáriában egy kis büfé, ami a Fekete-tenger partján állt és a frissen fogott halat sütötték ki. Életem első igazi olasz pizzája is meghatározó volt vagy Szabadkán az első pljeskavica.
Spanyolország, Franciaország, de jó lenne végigkóstolni az arab országok és a kelet-ázsiai országok ételeit is. Persze Amerikába is elmennék. Igazából az egyik legizgalmasabb dolognak az utazásban a helyi ételek megismerését tartom. Magyarországon is van sok hely ahol még nem voltam és megnézném, a Culinaristól, a Wang mesteren, a Budaörsi halpiac át a Kádár étkezdéig.
 
György Gábor és Deme Dávid | fotó: Nagy Balázs

György Gábor és Deme Dávid | fotó: Nagy Balázs


Deme Dávid
Mindig a legutóbbi a legemlékezetesebb, de legtöbbször csak az az egyszerű tény vág a földhöz, hogy egy sarki bódéból nem a lehető legrosszabb hozzávalókból és hozzáállással adják az ételt. Sosem értettem, hogy itthon más nemzetek konyháját is magyarosítják csalamádéval, silány pékárúval vagy pörköltszaftal.
Földközi-tenger partján bármelyik ország. Van ahol voltam is, csak vagy túl fiatalon vagy teljesen más szemmel közlekedtem, mint ahogy ma tenném.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram