Hirdetés
Hirdetés

A romantika hullámhosszán - Teszt: Spoon

SZERZŐ: [sy]
2016. április 18.
a Tesztek rovat
támogatója a
Amikor a Spoon több mint tíz éve megnyitott, éttermektől szokatlan méretű reklámkampánnyal vezette be magát a Budapesti gasztropiacra. A város legszebb pontján lehorgonyzott hajó nagy szám akart lenni, és valamennyire sikerült is neki. A konyha is jónak számított, legalább is az akkori mezőny felső harmadába bőven befért. Aztán szárnyashajó módjára húzott el mellette a színtér, de az utóbbi időben azt hallottuk, hogy érdemes újra a Lánchíd mellé lecsatangolni. Egy napfényes tavaszi szombaton megtettük.
Hirdetés

Árak alapján a hely egyértelműen Budapest élmezőnyébe pozícionálja magát, abból is az exkluzívabb ligába. Ahol az előételek gond nélkül mennek négyezer fölé, a levesek is inkább kétezer fölött, mint alatt, a főételek között pedig egyedül egy radicchiós-gorgonzolás rizottó árválkodik a lélektani háromezres határ alatt. Van viszont báránygerinc kilencezerért, és angus tizenegyezerért (a 200 grammos). Persze értjük: lokáció, turisták, minőségi alapanyagok, melyek kiválasztásánál szemmel láthatóan azok a bibliai idők jártak a séf eszében, amikor az özönvíz előtt Noénak minden egyes állatfajból össze kellett gyűjtenie egy párt. Galamb, nyúl, tonhal, kacsa, marha (angus és szürke-), bárány, csirke, tonhal, lazac, sashal, szarvas, szent jakab kagyló, liba – tényleg minden van.

fotó: spoonrestaurants.hu

fotó: spoonrestaurants.hu


A terjedelmes és változatos rendes étlap mellett külön szekcióban szerepel pár magyaros fogás. Ennek az ételsornak a pozitívuma, hogy árban némileg mérsékeltebb, és túl tud lépni a gulyás-paprikás vonalon, noha persze gulyás is és paprikás is rendelhető. Ezzel semmi baj, sőt, az lenne a kínos, ha egy ilyen turista-hangsúlyos helyen ez nem lenne. Vagy ha rossz lenne. A kíváncsiság és az ereinkben zubogó turistavér hajt minket is, amikor javarészt a magyaros vonalra ülünk rá.
Egy kicsit a kötelező kör élményét kelti a paprikás is, és a kelkáposzta főzelék is. Az előbbiben a hús száraz és kemény, a szaft jó. Viszont ezekben a nagyon jól kitalált kis füles edényekből – melyek, feltételezzük, a rusztikus élményt hivatottak szolgálni - kínszenvedés volt minden egyes falatot kibányászni. A kelkáposzta főzelék (a napi főzelék) nincs agyonlisztezve és nagyon szép, üde zöld. Sajnos viszont a kellemesnél pont hárommal keserűbb. A fogás legerősebb pontja a marhakolbász. A két főétel már csak azért is csalódás, mert a levesek alapján okkal reménykedtünk egy kifogástalan ebédben. A kecskesajtos kápialeves is, és a raguleves is kiegyensúlyozott, szép tányérok voltak - ha nem is olyan szépek, mint amit az ár alapján várnánk. Az ételeket díszítő csírák használatát (amik több tányéron is előfordulnak) fölöslegesnek és idejét múltnak érezzük.
Az általunk választott desszert kókuszkrém roppanós csokigömbbe zárva, amit az asztalnál öntenek le forró öntettel, amitől aztán a golyó szétolvad. Föl lehet venni, ki lehet tenni az instagramra.
Masszív árak, kevésbé masszív teljesítmény, inkább látványos bűvészkedés, mint emlékezetes produkció.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram