Hogyan találtál rá a bartenderszakmára? Volt egy pillanat, amikor eldőlt, hogy ez lesz az utad?
Az elmúlt tizenhárom évben, vagyis a kezdetektől ebben dolgozom. Informatikai képzésre jártam, de nem tudnám elképzelni, hogy egész nap gép előtt üljek és programozzak – bár a megszerzett számítógépes tudás ma is jól jön. Egy barátom akkoriban pultozott, és amikor megkérdeztem, hol tanulta a szakmát, a Mojito Mixeriskolát említette. Én is elvégeztem a bartenderképzést: megadta az alapokat, ám a valódi tapasztalatot munka közben szereztem meg.
Melyek voltak az első meghatározó állomások?
Először az Akváriumban dolgoztam barbackként, majd beugrósként több szórakozóhelyen, fesztiválon. Később visszakerültem az Akváriumba, ahol két-három évet töltöttünk együtt egy egészen fix csapattal.
Szerettem volna még többet fejlődni, így 2015 környékén átmentem a Boutiq’Barba, ahol nagyjából fél évet töltöttem. Egy magánéleti kihívás miatt váltottam, majd a BB’z-ben dolgoztam a Gozsdu udvarban. Ez egy nagyon jó időszak volt: rengeteg klasszikus italt készítettem, és egy kedves barátommal, Jánosi Botonddal együtt állítottuk össze a bárprogramot. Hétköznap street food étteremként működtünk, hétvégén pedig szórakozóhelyként.
Ezután körülbelül egy évre Londonba költöztem. A Mr. Fogg’s Society of Explorationben dolgoztam, ami egy nagyobb csoporthoz, az Inception Grouphoz tartozik, majd az ötcsillagos Belmond Cadogan Hotel bárjában, amely világszerte ismert. A Covid előtt hazajöttem, pár hónapot a Twentysixben dolgoztam, majd az egyik nagyszabású buli után egy héttel beköszöntött a járványidőszak.
A pandémia után hogyan alakult a pályád?
Egyre inkább azt éreztem, hogy minden találkozás értelmet nyer. A Boutiq’Baros időszak például azért is volt fontos, mert ott ismertem meg Dreghiciu Gábort, a Leo bármenedzserét. Ő hívott fel később, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a Leo csapatához. Emellett 2023 és 2025 között a Pernod Ricardnál dolgoztam Liqueur és Speciality Brand Ambassadorként, többek között az Italicus, a Muyu, a De Kuyper, a Malibu és a Ceders márkák nagyköveteként.
A Leo Rooftop Barban 2020 környékén, az első Covid-hullám utáni nyitáskor kezdtem dolgozni, egészen 2024 végéig itt voltam. Sok mindent összeraktunk, több új menüt is, kifejezetten spirituális szemlélettel. Jó volt megérkezni ebbe a gondolatiságba. Aztán idén januárban Amszterdamba költöztem, augusztusig ott dolgoztam, majd visszatértem a Leóba. Szeretem a helyet és a csapatot, de Amszterdamban is nagyon jól éreztem magamat.
Szakmai szemmel nézve mi tetszett a legjobban Hollandiában?
A Salmuerában dolgoztam, Európa legnagyobb agavépárlat-bárjában, ahol több mint százötvenféle mezcal van. Rajtuk kívül még két hasonló méretű mezcal bár létezik Európában, Rómában és Athénban, de alapvetően kisebb helyek jellemzőek. A Salmuera egy nagyon jó latin-amerikai étterem is, különleges mezcal párosításokkal: többek között húsok mellé ajánlottunk tételeket. Az agavék világa miatt szerettem nagyon ezt az időszakot, és a közösséggel is jól megtaláltuk a hangot. Sőt, versenyeztem is kint.
Mik a terveid most, visszatérve Budapestre?
A Leóval egy évre állapodtunk meg, izgalmas időszak jön, új projektek is vannak kilátásban. Áprilisban megyek egy kéthetes ázsiai útra, és ha az nagyon megfog, akkor valószínűleg Ázsia felé tendálok. Hosszú távon pedig saját helyet szeretnék nyitni.
Van már saját koncepciód is?
Tearroir Project néven kezdtem el egy edukációs oldalt, ami alatt agavé, tea, szőlő alapú italokkal foglalkozom. A terroir összeköti ezeket, illetve sok hasonlóságot vélek felfedezni közöttük, és közel is állnak hozzám. A teázáshoz személyes kötődésem is van: édesanyám révén kazah származású vagyok, nálunk minden étkezés után tea volt az asztalon.
Miben érzed magad igazán erősnek a Leo Rooftop Barban?
Leginkább az italkészítésben (ízek összekombinálásában, és hogy technológiailag stimmeljenek az összeraktott italok) érzem magam erősnek, valamint a vendégközpontúságban. Lényegesek a jó italok, de a vendég a legfontosabb ebben a moziban. És természetesen a csapatmunka is kulcstényező. Mindenki másban jó, és nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Az alapkoncepciót általában Dreghiciu Gábor álmodja meg, aztán közösen bontjuk azt ki. Volt például bolygós, hét világ menü, horoszkópos, tarot kártyás, kristályos és vizes menü is – mindig igyekszünk spirituális réteget adni az italoknak. Most az Élet fája menü fut, ahol az italok eredetét a magyarság múltját megéneklő mondák ihlették. A következő menü tavasszal érkezik. Az ötletelés közös, a végeredmény pedig a műhelymunkát tükrözi, sőt a konyhával is sokat kollaborálunk.
A versenyzés is fontos része a pályádnak?
Abszolút! A báros világban sok verseny van, és ez szerintem a pályakezdőknek is motiváló lehet, hiszen rengeteg utazással járhat. Nekem legalábbis sokat adtak ezek az alkalmak. 2022-ben megnyertem egy Diplomático versenyt, aminek köszönhetően Venezuelába utazhattam lepárlótúrára. Idén Amszterdamban indultam a World Classon, kevés felkészülési idővel, de bekerültem a holland top tíz helyezett közé. Bakancslistás álmom megnyerni egy Nikka versenyt – idén a magyar-szlovák regionális döntő top tíz helyezettje közé kerültem be. Februárban a Condesa Gin versenyére készülök, ahol a döntő Mexikóban lesz.
Szilveszteri kitekintő
Közel áll hozzád az ünneplés különböző champagne-okkal, pezsgőkkel, cavákkal?
Nagyon is. A jelenlegi menün van például egy pezsgőalapú koktélunk, egy French 75 variáció. Van, aki champagne-nyal, más proseccóval vagy magyar habzóval készíti. Mi egy saját címkés habzóval dolgozunk, Sauska-kollaborációban. Ez egy grapefruitos, zsályás, jázminos, méhviaszos gines ital, kevés habzóval felöntve és zöldolaj-cseppekkel díszítve (ez egy spenóttal és petrezselyemmel mixelt olívaolaj, pár csepp CBD-vel, kizárólag az íze kedvéért és az információ miatt, amit beviszünk ezzel a szervezetünkbe).
Van nálatok szilveszteri „klasszikus”?
Az ünnepekre mindig készítünk tojáslikőrt, akár húsz-harminc litert is, házi recept alapján. Welcome italként adjuk, de szilveszterkor természetesen a champagne-ok, a habzók és természetesen a champagne koktélok dominálnak.
Milyen együttműködések határozzák meg a mostani időszakot?
A Sauskával való kollaboráció több évre nyúlik vissza, így született meg egy-két évvel ezelőtt az Elegantly Wasted. Ez egy extra dry pezsgő, a dosage-t nálunk az alsó határra állítottuk be. Furmint, pinot noir és chardonnay van benne, akárcsak a Sauska Extra Dry-ban. Emellett az Etyeki Kúriával is együtt dolgozunk – ebből született a Smooth Operator (pinot noir) és a Tiny Dancer (chardonnay), amik grafikailag is rímelnek az Elegantly Wastedre.
Mivel készültök még szilveszterre a Leóban?
A tojáslikőr és az Élet fája koktélok mellett vermutos shotokkal is kínáljuk a vendégeket. Saját vermutmixet használunk, például Negroniban. És, ha már vermutok, várhatóan a Moena Wermut csapatával is lesz egy együttműködésünk, Moenás-Leós ízvilágban.
Cikkünket egy második részben folytatjuk a 2026-os trendekkel és koktélreceptekkel.
Fotók: Sós Richárd, Leo Rooftop bar és Bistro
Tovább olvasok:
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.