Minőség vs. mennyiség
Ha már étterembe megyek, akkor adjanak jó áron, jó nagy adagot! — ismerősen csengő mondat ez, mindegyikünknek vannak olyan ismerősei, vagy akár mi magunk is abba a táborba tartozunk, akik pukkadásig habzsolnak és az éttermi élmény milyenségét a mennyiség vetületében értékeljük. Sok volt, jó volt alapon. A jelen gasztronómiai trendjei természetesen már bőven messze járnak ettől a megközelítéstől, élménycsomagban gondolkozik a legapróbb gasztrobár is, az alapanyagok minősége, a harmonizáló ízek és a tálalás esztétikája is esszenciális. Mindegy, hogy egy kozmopolita, több nemzet konyháját felölelő étteremről, vagy egy konkrét tematikára, nemzetre építkező helyről beszélünk.
Az elmúlt tíz-húsz év különleges fúziói, a "foodie" kultúra, az étkezések sokfélesége hozta magával, hogy már egy cseppet sem csodálkozunk, ha például tányérszerviz helyett a pultnál vesszük át a rendelt ételt egy oldottabb helyen, vagy, hogy egy úgynevezett "közösségi asztalnál" fogyasztjuk el a reggelit, ahol a többi kávé tulajdonosát nem is ismerjük. Átalakultak, lazultak a szabályok, a megszokott beidegződések. Ezzel együtt pedig mi is nyitottabbak lettünk — de nem mindenben. Az ismeretlen, egzotikus, különleges ízeket megkóstoljuk, de van, hogy a tálalási módszerrel nem értünk egyet — pedig nagy élménytől fosztjuk meg magunkat, ha ragaszkodunk a megszokásokhoz, ahhoz a bizonyos egy nagy tányérhoz.
Néhány tapas nem helyettesít egy főétkezést, de nem is kell neki
A kistányéros étkezések egyik érdekes vetülete mindaz, ami lényegében Amerikában történt a spanyol tapassal. Az Ibériai-félszigeten a tapasok leginkább étkezések közötti majszolások, bor mellé kínált falatok, melyek története egészen prózai. Hajdanán a boros poharak tetejére kis tányérkákat tettek, hogy még véletlenül se szálljon bele por, fulladjon az italba egy szúnyog vagy muslica: a tányérokba pedig olívabogyók, kis kolbászkák, sonkák kerültek. Tehát adott ez a csipegetnivaló, ami nem ebéd és nem vacsora, de a tengerentúlon mégis úgy vonult be a köztudatba, mint egy főétkezés, amiből muszáj jól lakni. Vagyis, nem csak mi ragaszkodunk a konvencióinkhoz, máshol is értetlenkednek. Több tapas és az őket kísérő bor hamar felér egy vacsorával, csak ügyesen kell rendelni.
Csicseriborsó, bab, lencse
A Közel-Kelet mezzéivel, de a kínai-japán-koreai small plate ételekkel már kicsit más a helyzet, hiszen sokkal laktatóbb, kiadósabb tányérokról beszélünk. Hüvelyesekről, rizses ételekről, BBQ húsokról, tésztás falatokról. Belőlük sokkal kevesebb is elég, mint a spanyol rokonnál, ahol pár harapásnyi sonka, egy rákfarok vagy egy megtermett olívabogyó nem telít el. Ezért talán érdemesebb a kétkedőket, a megosztásos csipegetés kritikusait egy libanoni, izraeli, japán, koreai ételbárba vinni, hogy elégedetten távozhassanak.
Sharing is caring, az egész világon
A 'small plate' rendszer nem feltétlenül kötött nemzetekhez, hiszen akár fúziókban, és "kistányérosításban" is gondolkodhatunk. Igaz, a spanyol tapas, az olasz antipasti, Görögország mezéje, a Közel-Kelet mezzéi, a hawaii pu-pu, és az ázsiai gasztronómia számos szereplője (kínai forgó asztalok, japán izakaják kínálata) jelentik az alapokat. A felsorolt kistányéros falatok közös, együttes fogyasztása, csipegetése már önmagában is élmény, arról nem beszélve, hogy egy étkezés alkalmával mennyi új ízkombinációval, textúrával lehet találkozni, ha nem csak egy fogásra fókuszálunk. Mindegy, hogy tapasbárban, görög tavernában, libanoni étteremben, koreai ételbárban vagyunk, ez az együttes lakoma beindít valami egészen más receptort, amire tőlünk nyugatra talán annyit mondanak, hogy "sharing is caring". Egyszerűen jóleső a kedves ételek megosztása. Tudják ezt a mediterráneumtól a felkelő nap országáig. Kedvenceink azok a helyek, amelyek vállalják, hogy minden általuk nagyra becsült és szeretett konyhaművészetet megpróbálnak megmutatni, határok nélkül. Ilyen hely például a balatonfüredi Mór24, ahol szinte az összes apró tányérkát berendelnénk egy nagy, közös borozós koraestén.
Kétség nem fér hozzá, főleg azoknak jó megoldás a small plate étkezés, akik szeretnek új ízeket kipróbálni, sokfélét enni, és rendszerint kérnek egy falatot a barátaik, párjuk tányérjából is. Ezúttal még kérni sem kell, csak középre tolni mindent, és pálcikával szemezgetni, pitával tunkolni belőlük.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.