Fordítás Paul Sorgule gasztroíró cikke alapján.
Az alaplé és a csont pirítása
Vannak, akik szerint egyszerűen túl old school az alaplevek készítése. Igaz, hogy igen időigényes, nem olcsó (a műanyagmegoldásoknál különösen nem), és némi tehetséget is igényel, hogy jó alaplevet készítsünk. Vannak szakácsok, akik nem pirítják meg a sütőben főzés előtt a csontokat és a húst, én igen – ajánlja a gasztroblogger. Hozzáteszi: szereti, ahogy a levest a lepirított csont megszínezi, a karamellizált, odaégett részek pedig megízeítik. Sorgule szerint sokat elárul egy szakácsról a lassú tűzön főtt alaplé, és az az illat, amit a konyhában érezni lehet főzése során.
Frissen pucolt zöldségek
Répa, burgonya, hagyma... ezek mindig legyenek frissen a konyhán. Nyilván nem a séf feladata a pucolás, ebben gyakran a mosogatólányok vagy a reggeliztető szakácsok segítenek, vagy egyszerűen azok, aki szeretnének előre lépni a ranglétrán…
Szakácsegyenruha viselése
Minden egyenruha mögött történetek sokasága és évszázados hagyomány húzódik meg. Jelképe egy adott szakmának. A ropogós, fehér séfkabát egy szakmájában jártas professszionális szakemberre utal, aki tisztán dolgozik, és aki büszkén vállalja mások előtt kenyérkereső szakmáját. Bár attól, hogy valaki egyenruhában van, nem biztos, hogy jól is tud főzni. Az egyenruha viselésével a szakácsok leginkább szakmájukat tisztelik.
A konyhai hierarhia tisztelete
Egy konyha csakis akkor működik jól, ha mindenki elfogadja az ott érvényes utasításokat, és minden tagja tiszteli a konyhai hierarchiát, valamint tudja, hogy mi a feladata. Ez persze nem azt jelenti, hogy a konyhában szeretni kell minden kollégát, de respektálni kell mindenkinek a beosztását és személyét a konyhában, különben minimum állandó rossz hangulat, rosszabb esetben anarchia fog uralkodni.
Egy rendhagyó gondolat: egyesével feltört tojások
Talán banális dolognak tűnik, de egy szakács igenis dolgozzon a tojással, és törje fel egyesével mindegyiket, hiszen ezzel a csirkét is megtiszteli. Arról nem is beszélve, hogy a tojások héját kezelhetik olyan anyagokkal a hosszabb eltarthatóság érdekében, ami a rohanó feltörésnek köszönhetően beleoldódhat az ételbe.
Legyen az étlapon saját készítésű fagylalt
Bár kaphatók jó minőségű fagylaltok, ám ahhoz fogható nincs, ha a saját fagylaltunkat kínálhatjuk egy étteremben. A saját készítésű édesség nem csak sokkal finomabb, hanem egyedi is, és jó terep a kreativitásnak. Vannak olyan modern berendezések (pl. a Pacojet), amelyek roppant egyszerűvé teszik a fagylaltkészítést.
A friss kenyér védjegy
Jó előjel egy étteremben, ha az ételek előtt frissen sütött kenyeret szolgálnak fel. A finom friss, ropogós kenyér azonnal megkülönbözteti az átlagos konyhát egy igényes étteremtől.
Késtechnikai alapkészségek
A kényelem és a gyorsaság gyakran előtérbe kerül a kéz készségeivel szemben.
A kényelmet és a gyorsaságot azonban csak az értékeli, aki kézzel is megtanulta már előzőleg megcsinálni.
Például szeletelni.
Húsügyek
Tudni kell csirkét és kacsát bontani, valamint disznó-, bárány- és marhahúst szétszedni. Amíg egy szakács maga nem tudja hogyan kell egy csirkét szétbontanti, és nem ismeri pontosan a részeit, addig sosem lesz képes gazdaságosan dolgozni és így is gondolkodni a konyhában. Nem fog tudni olyan menüket felépíteni, ahol az állat minden részét fel lehet használni a főzés során.
Hal-adóknak: friss, egész halak feldolgozása étteremben
Nincs is jobb a friss halnál. Egy igazi szakácsnak tudnia kell megpucolni, kibelezni a halat, és eldönteni,hogy mely része hasznosítható, és melyik nem.
Hosszadalmas, de megéri: múltidéző szószok készítése házilag
Lehet, hogy sajnos sok étterem már eltávolodott az úgynevezett alapszószok készítésétől, de ahogyan alapléből elkészül a mirepoix (lepírított zöldség alap) vagy a glace de viande (pecsenyelé), a demi-glace (barnamártás lepirított húsból) vagy a glace (gláz – szintén sűrű hűskivonat), hihetetlenül ízletes szószokat eredményeznek. Ezek helyben készítése értékes készségeket takar. Megadhatja az éttermeket fémjelző különleges ízvilágok alapját.
Nem lehet eleget hangsúlyozni: szezonális alapanyagok használata
Ma már az év bármely szakában szinte bármit megkaphatunk. Ennek ellenére minden séf tudja, hogy az a legfinomabb és legjobb termék, amit a közelben lévő termelőktől szereznek be. Az sem árt, ha az étterem folyamatosan tartja a kapcsolatot a termelőkkel, így akár egy-egy alapanyag növekedését is végigkísérhetik. Így egyúttal a szakács megtanulja igazán értékelni és elismerni a termelők munkáját is.