Hirdetés
Hirdetés

Szezon és fazon - Első benyomás: Seasons Bistro

SZERZŐ: Ted Aprajev
2015. január 30.
Nemrég nyílt a Király utca-Liszt Ferenc tér sarkán egy Season nevű bisztró. Az impozáns műemléki épület a környék kulináris kalandokra vágyó közönségének vándorlási, ívási útvonalán helyezkedik el. Nem lehet nem észrevenni. Földszinti hatalmas ablaktábláin a most divatos kalligrafikus írás hirdeti, hogy itt a Josperben, a szupergrillben sütött finomságok vannak főszerepben.
Hirdetés

Nemrég nyílt a Király utca-Liszt Ferenc tér sarkán egy Season nevű bisztró. Az impozáns műemléki épület a környék kulináris kalandokra vágyó közönségének vándorlási, ívási útvonalán helyezkedik el. Nem lehet nem észrevenni. Földszinti hatalmas ablaktábláin a most divatos kalligrafikus írás hirdeti, hogy itt a Josperben, a szupergrillben sütött finomságok vannak főszerepben.

Josper: mondják kemencének is, pedig inkább grill. Zárt rendszerű, jó szellőzésű, beltérben, profi konyhán is alkalmazható eszköz. Nagyon magas hőmérsékletet produkál igen rövid idő alatt. Hatféle lassú égésű, ehhez az eszközhöz fejlesztett faszénnel működik, brikettszerű égési tulajdonságokkal. Magas a hőtartó képessége, ami gyorsabbá és szabályozhatóbbá teszi a sütést. Az eredmény szaftos textúra, parázs adta ízekkel. Minden adva van, hogy a legegyszerűbb húsból is kihozza a maximumot, bár a hús minősége mellett az emberi tényező sem elhanyagolható szempont, szóval meg kell tanulni a használatát.

fotó: seasonsbistro.hu


Az „L” alakú éteremben, az L rövidebb szárában helyezkedik el a látványkonyha, ez a Király utcai oldal, a másik a tér felé néz, ott meleg hatású, bársonyborítású ülőalkalmatosságok vannak, a konyha felőliben kecses, fekete-fehér kagyló fotelekből lehet belesni a konyhára. A nyers faasztalok is egyfajta könnyedséget, házias bisztró-kocsma hangulatot sugallnak, de a székekhez képest kissé bumfordiak. Érezhető némi design zavarodottság a helyen, mintha több tervező egymástól független ötletei próbálnának egymásra találni. De ez lehet tudatos is.
A táblás ajánlatokból választok. Előtte azonban egy jóféle húslevesre vágyom, fel is fedezem az étlapon, így nincs akadálya, hogy kisvártatva meg is kapjam. Piros, belül cirmos zománc lábasban kapom, kalaptányér jár hozzá, kellő mélységű. A leves színe elsőre bíztató, benne apró kockákra vágott húsok, akár lábszárból is lehet, karikára vágott zöldségek, erős túlsúlyban a sárgarépa, és csavart tészta betét. Forró, gőzölög. Látszólag ügyelnek a részletekre. De, hát, mint tudjuk, az ördög a részletekben lakik. A húsleves hagyományos aranyló színének eléréséhez rendelkezésre állnak természetes eszközök, és mondjuk úgy kevésbé természetesek is. Ha valószínűtlenül „aranyló”, akkor feltételezhetjük, hogy a levestől idegen színező anyag, fűszer, ízfokozó kölcsönzi a csábító színezetet, egyúttal a klasszikus húslevestől idegen íz is megjelenik. Mondhatni, hogy a magyar irodalom jelesei túl sokat írtak az ideális húslevesről, arról a levesről, ami a valóságban talán nem is létezett, legendát teremtettek, aminek a való életben igen nehéz megfelelni. Az itt kapott levesem is inkább a legenda újraélesztését pedzegeti, teszem hozzá, nem sok sikerrel, mert hiába a csábító szín, ha ízében túlteng az édesítőként ható sárgarépa, és az egyéb gyökérzöldségek is íztúlsúlyosak. A sárgarépa karikák túlfőttek és vélhetően a vöröses színárnyalatú leves létrejöttében is ludasok. Mégis ez egy aránylag jó leves, bár kissé fáradtnak érzem az ízét, de a megfelelő hőmérséklet, a cuppanós húsok miatt mégis élvezhető.

fotó: facebook.com/SeasonsBistroBudapest


Valamit a grillből: legyen sertéstarja, pirított polentával, kovászos uborka „gazpachóval”. Ha valamiből, akkor a mérsékelten zsíros tarjából a Josper csodákat tud kihozni. Nyeles, alacsonyperemű vastálon kapom a fogást. Jól néz ki, a rusztikus tálalás mellett az edény hőtartó képessége szintén fontos szempont.
Nagy meglepetésemre a kovászos uborka „gazpacho”, amire őszintén kíváncsi lettem volna, nem más, mint néhány kisméretű sósvizes uborka aprócska kockákra vágva, szintén apróra vágott lilahagymával keverve, történetesen nagyon jó, de semmi köze a gazpachóhoz még idézőjelben sem, hacsaknem a gazpacho egyik lehetséges betétjeként került ide. Az étel tocsog a zsírban, így az uborkák is kapnak belőle. Nincs kifogásom a tarja zsírja ellen, sőt kifejezetten kedvelem, de inkább akkor, ha benne van a hússzeletben. A Josper lényege éppen az, hogy a megfelelően márványozott húst úgy süti meg, hogy a zsír egy része olvadásnak indul, mintegy szaftosítja a húst, bekerül a szövetekbe, a többi pedig felpuhul, és ezáltal könnyedén ehetővé válik. Mindez persze azt feltételezi, hogy a hús nem főtt állagú, hanem sült és egy darabban kerül a tányérra. Jelen esetben a hús inkább főtt, és csíkokra van vágva, a zsír pedig olvadt állapotban csillog a vasedényben. Ezzel együtt a hús még így is szépen kapott a faszén illatból, ahogy a pirított polenta szintén, ami ennek a fogásnak a legjobb eleme.
Gundel palacsintával csapatom a zsírbombát, és jól teszem, mert ezt a jobbsorsra érdemes magyar klasszikust már annyiszor megbecstelenítették, hogy csak ünnepelni tudom azt, aki megadja a módját és ízesen, roppanósan, csokisan készíti ezt a desszertet. Itt ügyeltek a részletekre.
Hogy miért Season és miért nem Szezon, arra nem találtam választ, bár elképzelhető: biztos, ami biztos: ezt a külföldiek, akik a környék éttermeit többségében látogatják, könnyebben megértik.
Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram