A televíziónak óriási ereje van, de amikor öt éve belecsöppentem ebbe a közegbe, nem annyira hittem benne, hogy egy tévés karakter vagyok. Ennek ellenére úgy indultam el, hogy ha csak egy embernek tudok valami újat mutatni, már megérte. A visszajelzések azt mutatják, hogy elértem a célom: szakácstanulók, diákok, szülők írnak nap mint nap e-mailt, vagy a közösségi oldalaimra — ez felemelő érzés.
Negatív kritikából sokkal kevesebb jut, de egy gyakorta felmerülő problémára azonnal tudok is válaszolni. Sokszor felhozzák, hogy a műsorban nagy a pazarlás, mert a fel nem használt ételek, komponensek a kukában végzik. Vágott műsort néz mindenki, de bizton állíthatom, hogy jó helyre mennek az ételek: az ezekből készült fogásokat eszi a stáb, van ami éttermekben köt ki, mert érintetlenül megmaradt, mi több, közétkeztetésbe is szállítanak a Konyhafőnök alapanyagaiból — ez egy vállalkozás is, sok háttérmunkával, nem várhatjuk el, hogy minden este kiírják, hogy mi lett a megmaradt holmikkal. Egy párszor nekimentem már ennek a témának, de ugyanolyan vesszőparipa ez, mint a hosszú, kiengedett haj témája, hogy a versenyzőknek miért lóg a haja — örülök, ha nem csak ez marad meg a nézőkben.
Szerencsére tényleg elenyésző ez a visszajelzés, a pozitívakhoz mérve.
Bízom benne, hogy hiába egy szórakoztató műsorról beszélünk, segít egy kicsit a szemléletformálásban. A séfeket és a szakácstársadalmat már sokkal jobban elfogadják, hiszen a laikus betekintést nyerhet a konyhákba, a munkafolyamatokba, a háttérbe.
Ráadásul szélesebb körben, mint valaha, sokaknak tudunk új löketet adni, új alapanyagokat, receptúrákat mutatni. Ez az egyik küldetése a főzőműsoroknak, gasztroshowknak.
Ha az első évadot nézem, ahhoz képest már óriásit fejlődött a Konyhafőnök, sokkal technikásabb és extrább, tényleg a magasgasztronómiát idézi, mintsem az otthoni vasárnapi menüt. Újat kell mutatnunk. Egyszerűen egyre jobban tolódik ki az emberek ingerküszöbe, nem arra kíváncsiak, hogy milyen a tökéletes gulyásleves. Szeretnék továbbfejleszteni magukat, új alapanyagokat, technológiákat megismerni, ebben is segítünk.
A szerkesztők bevonnak minket a tervezésbe, az újdonságokba, bíznak bennünk, az ötleteinkben. A versenyzők és a nézők szempontját ugyanúgy figyelembe kell vennünk, hiszen ez mégis egy televíziós produkció.
Háromszor egymás után nem lesz izgalmas a krémes burgonyapüré és a rántott szelet sem.
Ha van rá mód, akkor például a beszállítóim elérhetőségét is szívesen odaadom — bizalmi kör ez.
A műsor alapján nehéz megítélni, hogy a fiatal generáció hol tart most gasztronómiailag, hiszen aprólékos kiválasztás és szerkesztési munka előzi meg, hogy ki kerül végül adásba. Persze alapvetés, hogy a legjobbak, a legizgalmasabb arcok, akikben van sztori, de éppen ezért ez mindig egy szűrt csapat, általános tanulságokat nem tudok levonni.
Fontos, hogy ez egy tehetséggondozás is, és be lehetne szippantani azokat az embereket, akik komolyan gondolják a vendéglátást, a gasztronómiát.
Sok embernek tettem a műsor után ajánlatot, szeretettel vártam őket a konyhámba: volt, aki élt vele, más belekezdett, de egészen hamar rájött, hogy ez egy kőkemény világ, és inkább a családi fészekben marad, ahol kevesebb munkával többet kereshet. Ha tényleg átütő tehetséget, energiát szimatolok, nem határolódom el az utógondozástól.
Egy séf vagyok, aki mentor — engem a személyes fejlődés érdekel, és kevésbé a műsor kimenetele. Nagyon odafigyelünk a versenyzőinkre, nagyok az elvárások, és tényleg személyes sikernek könyvelem el, amikor túllépnek a határaikon, amikor nagy lépéseket tesznek adásról adásra. 10 millió forint a tét, nem adjuk ingyen!
Olvassa el a séf sorozatának előző részét is:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.