Hirdetés
Hirdetés

„Rendes magyar ember nem igazán értékeli a molekuláris konyhát" – Ön is olvas ugye Lackfi Jánost?

2021. december 16.
Elhangzik: kortárs költészet, és máris lépünk/lapozunk/kattintunk tovább. Lackfi János mesterségének az a képviselője, aki nélkül hiányozna az a bizonyos láncszem a magasművészet és a mindennapi szórakozás között. A kortárs költő, akihez nem kell feltűrni az ingujjat, és könnyen megkívánhatjuk a következőt is.
Hirdetés

Lackfi János minden más erénye mellett elképesztően szellemes. Költő, műfordító, egyetemi tanár, férj, hat gyermek édesapja, és azon kevés irodalmár egyike, aki olyan könnyedséggel kezeli a közösségi médiát, mintha az a kortárs költészet legtermékenyebb táptalaja volna.

Írásai látszólag könnyedek, de érti, aki érti a rétegeit. Pátosz és ítélkezés nélkül mesél igen szórakoztatóan arról, amiben élünk, legyen az könnyű(nek tűnő) ujjgyakorlat korunk csücsörítő, szelfiző Monalizáiról, vagy kreáljon humort a magyar költészet egyik csúcsteljesítményéből. Lackfi Jánosnak nem – feltétlenül – kell szívszorító '56-os történeteket közzétenni ahhoz, hogy mondanivalójának mélysége legyen.

Hirdetés

Az idei Anyám tyúkja-széria egy igazi műfaji sziporkázás, megszületett többek mellett az Anyám tyúkja óvodapedagógus változata, a gördeszkás és az építőipari változat is. Alább a ciklus két étel-ital vonatkozású parafrázisát közöltük.

Az egyik (ha nem "a") legjobb humorú költőnket itt tessék követni, vagy válogatni műveiből az ünnepekre. Ír prózát és verset, és ír gyerekeknek. A Nagy bejgliháború a tavasszal megjelenő kötet része lesz, íme egy kis ízelítő advent idején.

KOLESZTERIN ÉS CSIRKEFEJ

Rendes magyar ember nem igazán értékeli a molekuláris konyhát, a tányér közepére művészi mozaik gyanánt kirakosgatott, reneszánsz liliomrozetta-formára csoportosított, pár csepp raffinált mártással, két szál bébirépával, három szem zsenge borsóval körített kulináris luxust. A táplálék, az legyen bőséges, süssék át ropogósra vagy párolják sűrűre, legyen benne hús hússal (meg még egy kis hús is), csípjen, mint az Ántikrisztus, és ha lehet, panírozzuk egy kicsikét. Adjanak fel hozzá savanyúságot, utána vastag édességet. Előtte pálinkát. Utána kávét. Mellé karcos bort bőven. Szóval a magyar ember nem nyiszlett, vékonypénzű, kákabélű, zörgő csontú kísértet. Áramlik rajta át a világ anyaga jó kedvvel, bőséggel. Mázsa alatt nem ember az ember. Az olyanba kár az étel, csak kitojja, aztán horkol tőle éjszaka. Magyar férfi kedvenc zöldsége a kolbász, de mellé gyümölcsnek szalonnát is fogyaszt.

Egy Magyarországon élő kínai fickó, aki hajnali négykor már taj-csizva készül erőpróbáló munkanapjára a budapesti utca szmogos friss levegőjén, egyszer kifejtette sommás véleményét az itteni táplálkozási szokásokról.

– Tiszta bolondok vagytok ti, magyarok! Összejöttök páran, baráti társaságban, betermelitek a vastag húsokat, zsíros krumplit, ecetes savanyúságokat, sűrű pálinkákat, nehéz borokat, tejszínes-csokis édességeket, aztán berúgva szuszogtok, gutaütés kerülget, üres a családi kassza, a háziasszony előtt pedig ott tornyosul a mosogatnivalók halmaza. Mi, kínaiak, ha vendégeink jönnek, főzünk mindenkinek egy csésze rizst, szép kis félgömb formában a tányérra borítjuk, tetejére biggyesztünk egy szem magozott cseresznyét, mellé pedig friss levelekből főzött teát kínálunk. Órák hosszat elbeszélgetünk, nevetgélünk, nem gyötörnek rémálmok éjszaka, nem vagyunk másnaposak reggel, nem hízzuk ki a nadrágunkat, nem dobjuk ki ablakon a havi kosztpénzt, a mosogatás meg három mozdulat. Jól mondom?

A magyar ember komolyan biccentett, és álmosan, tűnődve nézte a kecses tornamozdulatokat. Meg kell adni, bölcs emberek ezek a keletiek! Tudják, mitől döglik a légy. Azzal felhajtott egy kupica szilvát kínai barátja egészségére, és betolt a bajsza alá egy szalonnás katonát, csak úgy, az íze végett.

Hirdetés

ANYÁM TYÚKJA – GASZTRONÓMIAI VÁLTOZAT

Ej, mi a szósz! Tyúkunk séf lett?
Azt a tetves edénykészlet!
Ő a konyhának istene,
lessük csillagát, Michelin-e!

Megy itt a nagy serte-perte,
a paellát megtekerte.
Rikoltoz a segédekkel,
a szuflét felverni nem kell!

Nem is verik, nem is verik!
A net népét beetetik.
Szuvidálnak, marinálnak,
konfitálnak, azanyádat!

Van becsület, sóskás lazac
mézzel bolondítva, az az!
Chilis-sajtos eperfagylalt,
ettől kap az anyám agybajt!

Morzsa kutyám, ide dzsere,
te leszel a menedzsere!
A kuncsaftot dehogy szánnád!
Állíts ki egy borsos számlát!

Főzőműsort intézz neki,
útját arany pitykézze ki!
Ne kóstolgasd, igen kényes…
Meg anyám a főrészvényes!

ANYÁM TYÚKJA – SZESZESITALFOGYASZTÓI VÁLTOZAT

Hé, mi a szesz, tyúkanyóka,
Kora reggel vodka-szóda?
Lám, csak árad itt az áldás,
millás üvegvisszaváltás!

Szaladgál és kötekedik,
ládára száll, földre esik.
Aztán egy fél napig horkol
beszürcsölt pár liter bortól.

Dehogy lista, nyista lista!
Kegyed nem alkoholista…
Ellensége minden szesznek,
pusztítja, mit aznap vesz meg.

Váltson már, ha élni akar,
kannás nedűkbe belehal!
Szilárdat rég tojt, madmazel,
a klotyóig ma sem jut el.

Morzsa kutyánk, szóval izé,
Te vagy a nagy szommölié…
Ezeréves cimboránk vagy,
kupáld már ki tyúk-komádat!

Minden magyar állat igyék,
de nem mindegy a mennyiség!
Csersav, gerinc, buké, dűlő -
borínyenccé szelídül ő!

(Forrás)

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram