Prés alatt: A profik elhatárolódnak – A nagy fokhagymaprés-kérdés

SZERZŐ: Méhész Zsuzsa
2019. június 21.
Régi fémes fokhagymanyomó egész fokhagymafejjel, gerezdekkel és kaporcsokorral fa alapon.

Prés alatt. Fokhagymanyomó ügyben nyomozunk. A séfek egy része esküdt ellenségnek tekinti, az otthon főzők afféle kisebb konyhai megváltásnak. Kinek van igaza?

Hirdetés

A dédi először vékonyan felszeletelte, majd egészen aprócska kockákra aprította. Végül besózta és szétnyomta a kés lapjával a vágódeszkán. Soha nem használt volna fokhagymanyomót. Neki az csalásnak számított.

Nem otthon tanítottak meg főzni, de a mozdulatok az emlékezetembe ivódtak. Szakácskönyvekből és tévéműsorokból lestem el a recepteket. Kezdetben az újdonság, a más módszer és a frappáns gyorsaság érdekelt. Majd arra kellett rájönnöm, hogy a slow food a legjobb a világon, és egyes régimódi, kevésbé hatékonynak tűnő módszerekhez nem véletlenül ragaszkodnak a profik.

Kétnyelű, félhold alakú vágókés és fém fokhagymanyomó szürke felületen
Vintázs módra

Alice Waters, David Chang és korunk más meghatározó séfjei zsinórban adták ki szakácskönyveiket. Ezekből nagyvonalúan kihagyták ezt az apró és egyszerű konyhai eszközt, a fokahagymanyomót. Waters kedvenc kését használja, Chang szintén az aprítás híve.

Nehéz elhinni, de a fokhagymapréseknek is van rangsora. Ennél egyszerűbben működő eszköz talán tényleg csak a faék, így azt gondolhatnánk, mind egyforma. A fokhagyma állagát, a belőle kicsapódó íz- és illataromákat, ezáltal az étel ízét azonban ugyanúgy befolyásolja, ahogyan a darált és az (aprólékos kézimunka árán) aprított húst sem lehet összehasonlítani.

Kézzel fokhagymát aprítás közben fadeszkán, mellette paradicsomsaláta és olívaolaj a konyhapulton

A fokhagymanyomó a hidegháborús űrverseny egyik mellékterméke. Bár az asztronautáknak viszonylag ritkán jelenti az a fő kihívást, hogy fokhagymát aprítsanak antigravitációban, a korszak általános siessünk-és-mindent-oldjunk-meg-feleannyi-idő-alatt hozzáállása sok praktikus konyhai fejlesztéshez vezetett. Az ötvenes években terjedtek el tömegesen a leveskonzervek és a tortaporok is...

„Kérlek, tisztelettel nyúlj a fokhagymához. A tésztádhoz úgy vágd szeletekre, ahogy a Nagymenőkben láttad; és meg ne égesd! Szétnyomhatod a kés lapjával, de bele ne tedd a fokhagymanyomóba! Ami abból kijön, azt nem lehet többé fokhagymának nevezni”– írja Anthony Bourdain. Egyenesen utálatosnak és ördögtől valónak nevezte. Elizabeth David, a britek nagyasszonya a konyhában is elzárkózott előle, olyannyira, hogy londoni konyhafelszerelés-üzletéből is száműzte.

Fém fokhagymanyomó lilás csíkos fokhagymafejek és szétvált gerezdek mellett szürke felületen

Mi az alapja ennek a felfokozott utálatnak, de minimum elhatárolódásnak?

Sokan azzal érvelnek, hogy a nyomóeszköz elválasztja egymástól a szálas, száraz részeket és a nedves, leves fokhagymabelsőt, ezzel mintegy tönkretéve a textúráját. Az is tény, hogy az íz- és illataromák más intenzitással érvényesülnek, ha préseljük vagy ha kisebb és nagyobb darabokra aprítjuk a fokhagymát. Az egyenlet úgy néz ki, hogy préseléssel csapnak ki a legerősebben – hiszen ezzel nem szép szóval élve trancsírozzuk a fokhagymát –, és minél nagyobb darabkákra szeljük, annál kevésbé markánsan fog a fokhagyma íze és illatai érvényesülni.

Mások úgy tartják, hogy a préstől a fokhagyma kesernyés, enyhén savas ízt kap. A magyarázat szerint ezt a nem éppen ideális ízelváltozást a fém fokhagymanyomó okozza. Felmerül a kérdés, akárcsak a „fémmel padlizsánt NE”-vitában, hogy ez csak egyfajta hiedelem. Ha jól belegondolunk, a hagyományos módszert követők is fémből készült kést használnak.

Vonzások és választások.

Elolvasom a cikket
Hirdetés
Hirdetés