Jól látom, hogy nem jelent meg még a boltok polcain az Önök bora?
Jól. Azt a stratégiát folytatjuk, hogy elsőként közvetlenül szeretnénk eljutni a fogyasztókhoz, elsősorban az éttermeken keresztül. Nem szeretnénk bekerülni nagyobb kereskedelmi rendszerekbe.
Ehhez Önök nem is állítanak elő elég mennyiséget, ha jól gondolom.
Egy hektárról általában egy átlagos borászat esetében 5-6000 palack bor kerül ki. A mi esetünkben ez 1000, legfeljebb 1500 palackot jelent hektáronként. Kizárólag a legjobb minőségű szőlőt dolgozzuk fel.
Nem gondolt arra, hogy két brandet hozzanak létre, és kevésbé minőségi borokkal hamarabb elkezdjenek pénzt is keresni?
Sokan vallják ebben a szegmensben is a piramis-szemlélet helyességét. Én ugyan nem tartom magamat sem borásznak, sem borszakértőnek, de én ebben egyáltalán nem hiszek. Mi exkluzív borokkal szerettünk volna belépni a piacra, és nem nagy volumenben gondolkodunk. Egy olyan termékkel akartunk előállni, ami világviszonylatban megmozgatja az emberek fantáziáját, és újra tudja definiálni Magyarország, azon belül Tokaj-Hegyalja borainak megítélését.
Ezek nem kis szavak.
Azt gondolom, hogy jelenleg Tokaj-Hegyalja lehetőségei messze nincsenek kiaknázva. Mindemellett azt is gondolom, hogy versenyeznünk kell tudni a legjobb fehérborokkal, legyen az chardonnay, szamorodni vagy aszú. Büszkék vagyunk egyébként a szamorodninkra, szerintünk sikerült a kategóriáján belül kiemelkedőt alkotnunk vele. Dűlőszelektált borokban gondolkodunk, és elégedett vagyok az indulásunkkal.
Nem tartott attól, hogy olyan üzletbe vág bele, amelyben túlzottan ki lesz szolgáltatva mások szakmai tudásának? Nem hiányzik a saját szakmai múlt?
Eredetileg a légitársaságokhoz sem értettem jobban, megmondom őszintén. Nem vagyok pilóta, valójában soha nem dolgoztam légitársasági operációban, hanem üzletileg érdekelt ez a terület. Így vagyok ezzel a borban is.
Lehet, hogy vitatható lesz, amit mondok, de szerintem igen nagy mértékben a szőlőterület határozza meg a bor minőségét, ahonnan származik. A borkészítés tudása és módja jön ezután, majd további el nem hanyagolható tényező egy bor pozicionálása és piacra való bevezetése. Mi kizárólag első osztályú szőlőterületeket vásároltunk, erre óriási hangsúlyt fektettünk. Van olyan nézet, ami szerint 80%-ban ez határozza meg egy bor minőségét. Mindehhez olyan szakemberekkel dolgozunk együtt, akik a hazai szakma csúcsát jelentik. (Szőlésze és borásza Szepsy István vője, Vincze Zsolt; és Szik Mátyás sommelier-bajnok is a csapat tagja – a szerk. megj.)
Szó esett a pozicionálásról: tulajdonképpen kiknek készülnek a boraik?
Természetesen a magyar piacra is, de nem titkolt szándékunk, hogy jelentős részben, akár két-harmad arányban szeretnénk külföldre eljuttatni a Juliet Victor borokat.
Említette, hogy amennyiben lehet, kikerülnék a kereskedelmi rendszereket. Ez emlékeztet a WizzAir stratégiájára.
Pontosan. A Wizz Airrel így jelentősen hatékonyabbá tettük az üzleti modellünket, ami ideális a fogyasztónak is, mert nem vele fizettetjük meg a további költségeket. Azt még nem látjuk pontosan, hogy ez miként megvalósítható külföldön, de az biztos, hogy nem kívánunk bekerülni a nagy disztribúciós rendszerekbe, amik csak elszívják a pénzt.
Meglepett a Juliet Victor angolos kiejtésével. Nem 'zsülietnek' kell mondani?
Nem, de nagyon sok verzió felmerült már a név kapcsán a Rómeó és Júliától a Zsülietig. Valójában a repülésből hoztam ezt a nevet. A repülésben és hajózásban létezik egy nemzetközi kódrendszer, az A betű az alfa, a J betű a Juliet, a V a Victor. Ez a nevem monogramja megfordítva.
Biztosra vettem, hogy egy franciás utalással így akarták pozicionálni a márkát a nemzetközi borpiacra.
Pedig ha más lenne a nevem, akkor azt a kódot választottam volna. (Nevetés.)
A borok világába, vagy a földbe, a szőlőbe szeretett bele? Ha egyáltalán beszélhetünk szerelemről.
Engem nem ez motivált. Ahogyan anno a repülésnek sem voltam a szerelmese. Viszont ahogyan elkezdtem ezen a területen dolgozni, magába az iparágba szerettem bele. Persze tartom magam a mondáshoz, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz borokat igyunk, és a jó borok egyfajta életminőséget is jelentenek a számomra. De engem alapvetően a bor üzletileg érdekel. Ugyanakkor vannak bizonyos filantropikus elképzeléseim is.
Az előbbiek után ez meglep.
Nyilván egy üzletileg működőképes vállalkozásban kell gondolkodnom, de a magyar borok, azon belül is Tokaj hírének terjesztése a világban egy komoly vágyam. Ebbe beletartozik az is, hogy nem profitmaximalizálásban gondolkodom, pénzügyileg nem a maximumot akarom kihozni ebből a vállalkozásból, hanem értéket teremteni. És mivel nekem abban van tapasztalatom, hogyan lehet nemzetközi környezetben üzletet csinálni, nemzetközi színvonalon. Ebben most nekem az a kihívás, hogy miként lehet erre az erőforrásra, Tokaj-Hegyaljára átültetni ezt a modellt.
A filantrópia pedig úgy jelenik meg ebben, hogy mindaz, amit tanultam a nemzetközi üzleti életben, ezen keresztül szeretném úgymond visszaadni az országnak.
Egy olyan adottságot kiaknázni, ami egyébként itt maradna az országban. Szeretném azt látni, hogy a boraink valóban összevethetővé váljanak a burgundi chablis-val vagy a kaliforniai chardonnay-val, mégpedig ne csak egy-egy jól sikerült borral, hanem szisztematikusan.
Míg a WizzAir széles tömegeket szólít meg, az Önök borászata épp ellenkezőleg teszi.
Igen, a borainkkal egy exkluzív, de azért elérhető ajánlatot akarunk tenni a piacnak. Az a meglátásom, hogy bár sok jó bor készül Tokajban, de még mindig inkább a múltjáról, nem pedig a jelenéről és jövőjéről híres ez a jobb sorsra érdemes borvidékünk.
Úgy tudom, hogy amikor az egyik fia jelentkezett a Wizz Airhez, Ön nem vette fel. A borászatban már dolgozhatnak a gyerekei?
Valóban így történt, egyébként a borászkodás iránt pedig nemigen érdeklődnek. A részemről azt tartom helyesnek, ha mindenki a saját útját járja. Nem hiszem, hogy az jó lenne nekik, hogy mindig az apjuk árnyékában éljenek, esetleg megkapják másoktól, hogy csak miattam tartanak ott, ahol.
Megvoltak Önnek is a hullámvölgyek a szakmai életében. Ön fogalmazott ilyen élesen: kirúgták a Malévtől, majd pedig majdnem csődbe vitte a WizzAirt. Hogy áll a kudarc kérdéséhez? Nyilván ennek a szöges ellenkezőjét kívánjuk, de a Juliet Victorban is benne van ez az opció.
Természetesen. Ráadásul egy nagyobbrészt családi vállalkozásról van szó. Nyilván megpróbál az ember kalkulált rizikókat vállalni, de nem vörös szőnyegen vezet az út. Azt gondolom, hogy idővel azért tanul az ember. Amit megtanultam az egyik iparágban, igyekszem kamatoztatni a másikban. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy egy terméknek meg kell tudnia különböztetni magát a szegmens többi szereplőjétől. Ha egy átlagos bort készítenénk, amit a megszokott disztribúciós csatornákon terjesztenénk, bele sem vágtam volna. Most azt gondolom, hogy meg fogjuk tudni valósítani, amit kitűztünk célul.