Popikonból gasztroguru: lelepleztük Thomas Anders konyhai titkait! 

Többször járt már Budapesten. Volt lehetősége a koncertek mellett felfedezni a magyar éttermeket és elmerülni a helyi gasztronómiai kínálatban? 

Több fantasztikus étteremben is megfordultam Magyarországon – bár őszintén szólva nem mindig emlékszem a nevükre. Amikor az ember annyit utazik mint én, könnyen összemosódnak az éttermek és a városok élményei. Azonban élénken emlékszem egy látogatásomra a Stand étteremben, amiről később megtudtam, hogy mára már két Michelin-csillaggal is büszkélkedhet. Az ottani ételek egyszerűen lenyűgözőek voltak.

Van olyan magyar étel, amelyet kedvel? 

Nincs kifejezett kedvenc fogásom, de utazásaim során mindig igyekszem valamilyen tradicionális ételt választani, bárhol is járok a világban. A gulyás például Magyarország egyik legikonikusabb étele, hasonlóan népszerű, mint Németországban a bratwurst. Különösen lenyűgöző volt látni, ahogyan a magyar séfek törekszenek a hagyományos ételek színvonalának emelésére, a tökéletes kivitelezés és az aprólékos odafigyelés révén.

Tapasztalt változásokat az elmúlt években a magyar gasztronómiában? 

Abszolút! Az első látogatásom Magyarországra több mint 35 évvel ezelőtt történt és el kell mondanom, hogy a változás igazán figyelemre méltó. Akkoriban az éttermek leginkább a hagyományos ételekre fókuszáltak. Ma viszont már a helyi ízek és a nemzetközi hatások kifinomult fúziójának lehetünk tanúi. Nagyszerű látni, milyen óriási fejlődésen ment keresztül a magyar gasztronómia.

Egy korábbi interjúban említette, hogy szívesen kísérletezik a magyar konyha egyik legnépszerűbb fűszerével, a paprikával. Mesél erről? 

A paprika egy hihetetlenül sokoldalú fűszer és van egy gyűjteményem is annak különböző típusaiból: az édestől a közepesen csípősön át egészen a nagyon erősig. Előszeretettel használom a főzés során, hogy különböző ízprofilokat hozzak létre általa. Lenyűgöző, hogy egy ilyen alapvető és egyszerű fűszer mennyire képes átalakítani egyes ételek ízvilágát.

Hogyan és mikor kezdődött a főzés iránti szenvedélye?

Körülbelül 35 évvel ezelőtt, a Modern Talking idején kezdődött. Ekkoriban annyira népszerű volt a zenekar, hogy nem élvezhettem egy nyugodt vacsorát sem a nyilvánosság előtt anélkül, hogy oda ne jöttek volna hozzám a rajongók aláírást kérni. Ezért a privát szférám és a baráti kapcsolataim megőrzése érdekében elkezdtem az otthonomban vacsorákat adni. Egy idő után a főzés valódi örömforrássá és kikapcsolódássá vált számomra. Ez lett a legfontosabb hobbim, és most már bármikor szívesen készítek ételt a családomnak és a barátoknak.

Két sikeres szakácskönyvet is kiadott. Milyen filozófia mentén dolgozik a konyhában? 

A felkészülés kulcsfontosságú! A főzésnek élvezetesnek kell lennie, nem pedig egy stresszes folyamatnak. Mindig gondoskodom arról, hogy a hozzávalók előre elő legyenek készítve – ahogy a szaknyelvben mondják, mise en place. Például már előre elkészítem a salátákhoz az önteteket, hogy később kizárólag a főétel elkészítésére koncentrálhassak. Ez a módszer segít abban, hogy minden rendszerezetten haladjon, és így a főzés egy valóban élvezetes folyamattá váljon.

Megosztana velünk egy olyan receptet, amit az olvasóink is kipróbálhatnak otthon?

Természetesen! Az egyik kedvenc dresszingem hihetetlenül egyszerű, és nem szükséges hozzá precíz méricskélés. Keverjünk össze egyenlő arányban mézet és mustárt – nagyjából négy evőkanállal mindkettőből. Adjunk hozzá egy csipet sót, frissen őrölt borsot, valamint friss grapefruit levet. A grapefruit friss, enyhén kesernyés íze remekül ellensúlyozza a méz édességét és a mustár fűszerességét. Ízlés szerint tovább variálható gyógynövényekkel, apróra vágott hagymával vagy akár egy kis chilivel is, ha extra csípősséget szeretnénk elérni. Ez a dresszing rendkívül sokoldalú, és tökéletes kiegészítője lehet bármilyen salátának.

A főzés mellett a borászkodásba is belevágott a St. Anthony borászat égisze alatt. Honnan jött az ötlet és az inspiráció?

Mindigis szerettem a borokat, hiszen egy híres német borvidék közelében nőttem fel. Egy podcast beszélgetés alkalmával, ahol a St. Anthony borászat tulajdonosával beszélgettünk, felmerült az ötlet, hogy működjünk együtt. Kezdetben azt hittem, hogy ez ennyiben is fog maradni, de három nappal később aztán felkerestek, hogy hivatalossá tegyük a dolgot. Elsőként egy grauburgunderrel kezdtünk - amely a pinot gris német megfelelője - amelyet segítettem megtervezni. Friss és könnyed íz profiljával számos ételhez kiválóan párosítható, amelynek köszönhetően óriási sikert aratott.

A sikert tapasztalva milyen terveik vannak a jövőben a termékportfólió bővítésére?

Rengeteg tervünk van! Nemrégiben bővült a kínálatunk egy rozéval és egy rozé pezsgővel, valamint ezen felül a alkoholmentes borok piacára is szeretnénk betörni. Bár ez még egy viszonylag kis szegmens, világszerte tapasztalható, hogy az igény folyamatosan növekszik, különösen a fiatalabb generáció körében, akik a bor ízét szeretnék élvezni az alkoholtartalom nélkül. Ez egy nagyszerű alternatíva lehet olyan alkalmakra, amikor az alkohol fogyasztása nem megengedett - például ha valaki sofőrködik az este során - de ennek ellenére szívesen koccintana egyet a barátaival. 

Utazásai alkalmával követ-e valamilyen speciális diétát, vagy van-e olyan étkezési preferenciája, amely meghatározza, milyen ételeket fogyaszthat?

Nem követek szigorú diétákat, de igyekszem kiegyensúlyozottan étkezni. Például, ha egy burgert eszem, előtte a salátával kezdem az étkezést, hogy csökkentsem az étvágyamat, így végül kevesebbet fogyasztok a burgerből is. Az évek során organikusan a könnyedebb ételek irányába fordultam: előnyben részesítem az étkezések alkalmával a csirkét, a halat és a sok zöldséget, miközben igyekszem minimalizálni a szénhidrátbevitelt.

Van-e kedvenc étterme vagy egy olyan nemzetközi konyhai irányzat, amelyet előnyben részesít?

Nincs konkrét kedvencem – az ízlésem nagyon eklektikus. Ettem már lenyűgöző Michelin-csillagos éttermekben, de ezek mellett ugyanolyan örömmel látogatok el a szülővárosomban található kedvenc olasz éttermembe, ahol fantasztikus scampit készítenek. Számomra az utazás nem arról szól, hogy egy adott éttermet célozzak meg, hanem arról, hogy bárhol is járok, élvezzem azokat a kulináris élményeket, amelyet az adott ország nyújtani tud. 

Végül de nem utolsósorban: milyen tanácsot adna a főzés iránt érdeklődő, lelkes rajongóknak?

A főzés és az étkezés örömforrás és kapcsolatteremtő élmény. Legyen szó akár egy egyszerű otthoni fogás elkészítéséről, vagy egy különleges vacsora elfogyasztásáról, mindig élvezni kell a jelen a pillanatot. Ne féljünk a kísérletezésről sem – hiszen a varázslat éppen ott születik meg!