Május végén ünnepeltétek a New York-i Smashy első születésnapját (alapító-ügyvezetőként 2025 szeptemberében adtál interjút). Hogyan élted meg ezt a pillanatot?
Lehoczky Simon: Bevallom, nem vagyok nagy szülinapos, általában a sajátomat sem szeretem ünnepelni, mert valahol nem tartom ünnepelni való dolognak az idő múlását. A Smashy-vel nagy eredményeket tudhatunk magunk mögött (például napi 3000 hamburgerre tornázták fel az eladásokat – a szerk.), amelyek sokkal örömtelibbek számomra. Ezzel együtt természetesen örülök, hogy ilyen stabilan működik a Smashy.
A szabadságom érdekében volt egy teljes elszakadás a márkától, de továbbra is jó kapcsolatban vagyok a Simiékkel (Tóth Simonnal és Tóth Mátéval, a Simon’s Burger és a Smashy tulajdonosaival – a szerk.). Ahhoz, hogy új helyekkel tudjak foglalkozni, és hogy megnyithassam az Electric Toastot –, valamint a Mango Smoothies névre keresztelt új projektemet Siófokon –, le kellett zárnom ezt a szakaszt az életemben.
Nagyon jó látni, hogy folyamatosan nőnek, és még mindig sikeres az, amit csinálnak. A legjobbakat kívánom nekik! Sok mindent köszönhetek a csapatnak, és a további sikereimnek is az alapköve lehet valahol a Simon’s Burger és a Tóth-testvérek.
Ingázol Budapest és a Balaton között?
Igen, de a két hely különböző mértékben igényli a figyelmemet. A Balatonon sokkal egyszerűbb: nyolcféle smoothiet kínálunk, étel abszolút nincs. Az volt a perspektíva, hogy szuper az üzlethelyiség, nagyon jó a lokáció a Petőfi sétányon. A Balatonon inkább az északi part viszi a gourmet vonalat, ott színvonalasabb éttermek vannak. A déli parton nem nagyon van lehetőség mit enni óriáspalacsintán, lángoson, főtt kukoricán, jégkásán és fagyin kívül. Összeállt a kép, hogy ide be kell hozni valami újat. Ha korai, akkor legyen korai, de valakinek egyszer el kell kezdenie ezt csinálni!
Nagyon régóta volt már inspirációm Thaiföldről. Ott van egy cégcsoport, az iBerry, beszélőviszonyban vagyok mindkét tulajdonossal, akik a Junk Food Group éttermeiket csinálják, és nekik egyszerűen zseniális ötleteik vannak! Nagyon tetszik a gasztrotanácsadó vonaluk, hogy egyszerre több helyen nyitnak és több helyen vállalnak felelősséget.
Sári Tibortól, a FELIX Kitchen & Bar igazgatójától is rengeteg inspirációt kaptam ahhoz, hogy tovább menjek ezen a vonalon és csináljak új helyeket. Volt vele egy meetingem azelőtt, hogy a smashys vonal megszűnt volna, és mondta, hogy „menj tovább, nehogy elengedd a potenciálodat huszonnégy évesen!”. Nagyon összerakott fejben.
Milyen megelőző munkálataitok voltak az Electric Toast nyitása előtt? Mit élveztél ebben a folyamatban a legjobban?
Szerintem az egész nyitás kompletten nagyon izgalmas, a kezdetektől fogva: keresni egy üzlethelyiséget, összeállítani egy jó csapatot, közös tervezés a belsőépítésszel, és látni, hogy „pont erre gondoltam” vagy sok esetben nem (mosolyog). Aztán a kóstolás, hogy a szakács felfőzi, variálunk egyet, megint egy új termék kerül az asztalra, és a végén már belefáradsz, de végtelenül élvezed… Annyira sokféle toast-variációt próbáltam már ki, hogy mire megnyitottunk, már alig tudtam enni belőle, de tudom, hogy végigkóstoltam az összes variációt, és biztos, hogy a mostani kínálat a legjobb.
Az egyik kedvenc részem embereket felvenni, utána a csapattal kommunikálni, csapatösszetartást, kohéziót teremteni közöttük, és azt, hogy ők is ugyanazt a minőséget tudják közvetíteni, amit én a saját kezemmel kitennék a vendégek asztalaira. Ez hatalmas munka, de nagyon lehet élvezni. Ha szereted, amit csinálsz, az embereket, az ételt és tudsz vendégélmény-centrikus lenni, akkor nagy szenvedéllyel lehet csinálni a kezdetektől egészen a legvégéig. Olyan, mint egy építkezés: ha minden elemet jól teszel le, és a végén azt látod, hogy valaki beköltözik a házba, boldogan éli ott az életét, akkor jó munkát végeztél. Embertpróbáló feladat, de nem hasonlítható semmihez az az eredmény, amit ez a munka összehoz.
A csapatösszetételt teljesen a nulláról kellett felépíteni vagy korábbi ismerettségek is szóba jöttek? A hozzád lojális emberek a Smashy-érából eljöttek vagy ez nem okozott náluk egy nagyobb felmondási hullámot?
Nagyon személyzetcentrikus vagyok. Ha úgy van, akkor a saját dolgaimról mondok le azért, hogy nekik komfortosabb legyen ott dolgozni. Tudom, hogy a személyzeten keresztül tudok stabil vendégélményt is teremteni. Ha két-három havonta cserélődik a személyzetem, akkor két-három havonta cserélődni fog az élmény is. Ha az elején fel tudok építeni egy stabil törzset, akik ki tudják nevelni az új kollégákat –, akiket ugyancsak nagyon megválogatok –, akkor nem fog változni az ötcsillagos Google-értékelés sem. Mivel én végig jó zsaru voltam a Smashy-ben, nagyon sokan vannak, akik folyamatosan keresnek. Nagyvonalakban nem smashys a csapat, van egy-két kolléga, aki ott is huzamosabb időt eltöltött, de a többiek teljesen újak.
Mesélj a vendégösszetételről is! Milyen a magyar és a külföldi vendégek megoszlása? Javában inkább turisták jönnek (a lokáció miatt) vagy itt lakó expatek is rátok találnak? Azért a helyi, belvárosi réteg is képviselteti magát?
Pont ez a három keveredik. Turisták, magyarok, környékbeliek. Most már szerintem egészen jól pörögtünk a közösségi médián is ahhoz, hogy külső kerületekből is jöjjenek, sőt vannak, akik vidékről. A brunch nem egy hétköznapi dolog, így inkább hétvégén megy nagyot. Előfordul, hogy szombat-vasárnap, brunch időben, például délben, két órás sor áll kint, mert egyszerűen nincs asztalunk. Emellett a bakelitek és a retro hangulat miatt sok zenés együttműködéssel is megkeresnek minket, szerda délutánonként például szokott lenni nálunk élő zene.
Nagyon sokszínű és befogadóképes a hely, és valahol pont ez volt a cél az egésszel, hogy ne próbáljuk meg leszűkíteni egy adott közegre, hanem a lehető legtöbb embernek próbáljunk meg nyitva tartani! Hiszek abban, hogy később jót tesz a helynek, ha eleinte nem egy teljesen kirajzolt brandünk van, és azt nem konkrét emberekkel promózzuk, hanem hagyjuk a vendégeknek, hogy ők alakítsák. Mert, ha ők elmondják, hogy mi a véleményük, tapasztalatuk, és figyelünk a visszajelzésekre, akkor tudjuk olyanra szabni a helyet, hogy mindig visszatérő vendégek legyenek, és hogy olyan pozitív benyomásokkal menjenek tovább és beszéljenek róla, hogy folyamatosan behúzzák ide az embereket.
Ételek, italok tekintetében miket emelnél ki a kínálatból?
Próbálunk egy kicsit az autentikus, otthonos, magyar komfort étel vonalon maradni, Dékány Levente szakács irányításával, Udvari László szakács gondolatvilágát is belefűzve. Ezért vannak melegszendvicsek például. Friss kovászos kenyerünk van, és Levi főzi fel minden nap frissen a szendvicskrémeket. Egy finom grillsajtos besamel krémbe például egy nagyon jó minőségű csirkemellsonkát darálunk bele, és ebből készül a sonkás toastunk.
Ami engem illet, nagyon szeretem, amikor a napi levesünk valamilyen krémleves, és eszek hozzá egy négysajtos toastot. A vendégek favoritja pedig a french toastunk. Bár ez abszolút nem magyar dolog, itt készül a fonott kalácsunk, amiből csináljuk, aztán ráteszünk egy vanília sodót. Nem akkora durranás, de mégis jó kombináció: édes, de gyümölcs is van rajta, ami egy kis savasságot is ad neki. Ebből vásárolják a legtöbbet.
Italvonalon pedig a foamos italok hódítanak. Ez a kávévilágban már teljesen ismert, és most már ez inkább csak egyfajta felzárkózás. Napjainkban talán egész Budapest foam-vonalon zárkózik fel a világ többi részéhez. Melbourne-ből indult, az amerikai piac már tele van vele, így nekünk muszáj volt integrálni az étterembe.
Gondolod, hogy azok az USA-beli hatások, élmények, amik korábban értek, akarva-akaratlanul kikacsintanak, visszaköszönnek az ételek, a zenék vagy az enteriőr terén?
Akarva-akaratlanul, de tudatosan is. New Yorkban nagy változáson ment keresztül az ízlésem. Átvettem nagyon sok ottani trendet, megfigyeltem a helyi marketingstratégiát. Például van egy srác, Aris Yeager, egy marketingcég tulajdonosa, akivel jóban lettem. Vele interjúztam New Yorkban, és utána nagyon sokat beszélgettünk különböző helyekről. Megnéztem minden videóját. Rengeteget tudtam inspirálódni, főként a befogadóképességéről. Szerintem ebben a szakmában ez esszenciális ahhoz, hogy az ember olyasmit tudjon letenni az asztalra, hogy még az egymilliomodik ember egymilliomodik igényét is ki tudja elégíteni.
Ekkor csatlakozik a beszélgetéshez Pátkai Jordán, aki az ital- és kávéoldalért felel, és a koncepció másik pillérét hozza be az Electric Toast világába.
Hogyan kapcsolódtál be ebbe a projektbe?
Pátkai Jordán: Régóta ismerjük egymást Simivel, laktunk is együtt egy időben. Ott kezdődött nálam a kávé iránti érdeklődés is, teljesen otthoni szintről, szenvedélyből. Ebből lett az, hogy elkezdtem komolyabban megtanulni a kávékészítést, majd kávézókban is tevékenykedtem. Közben mindkettőnk élete ment előre, de a kapcsolatunk megmaradt. Amikor Simi megkeresett, hogy dolgozzunk együtt, akkor már volt mögöttem egy kisebb vendéglátós múlt.
Hol szereztél tapasztalatot a specialty kávék világában?
Többek között a Luiban és a My Green Cup-ban dolgoztam, de sok újonnan nyíló helyen is megfordultam, ahol segítettem az indulásban. Amikor elkezdtük összerakni az Electric Toastot, az italoknál nagyon magasra tettem a lécet. A specialty világban sokan ismerik az April Coffee Roastery nevét – Koppenhágából, világbajnok pörkölőként is ismert. Sikerült velük kapcsolatba lépni, és így mi lettünk az első és egyetlen hely Magyarországon, ahol ezt a kávét használják.
Hogyan tudnátok leírni a köztetek lévő együttműködést?
L. S.: Szerintem jó kifejezés erre, hogy az én páncélomon a lyuk a kávé. Jordi ebben egy elképesztően erős partner: ami nekem hiányzik, azt ő hozza be, és így lesz kerek az egész.
P. J.: Ez fordítva is így van. Sok dologban én is tanulok Simitől.
Az italok között említettétek a foam italokat. Itt mire helyezitek a fókuszt?
P. J.: A Melbourne-ből származó foam italok lényegében egy tejszínhabos irányt képviselnek, de nem a klasszikus módon, kemény habos verzióban, hanem egy sokkal lágyabb, folyósabb állaggal. A nehéz része nem is az alap volt, inkább az, hogy megtaláljuk a megfelelő konzisztenciát, majd azt, hogy mivel ízesítsük és hogyan párosítsuk. Innen jött az ötlet, hogy ne csak klasszikus cappuccino legyen, hanem olyan italokat is kínáljunk, amiket az emberek külföldi inspirációkból ismernek, de így már itthon is meg tudnak kóstolni.
A nyitás előtt mi volt számodra a legnagyobb kihívás?
P. J.: Egyértelműen a csapat összeállítása. Korábban is foglalkoztam csapatok szervezésével – például divatbemutatók és különböző projektek kapcsán (Pátkai Jordán divatterületen is aktív, feltörekvő designereket támogat bemutatók szervezésével – a szerk.) –, de egy vendéglátós csapat teljesen más. Itt olyan embereket kell találni, akik nemcsak egy pozícióban jók, hanem több területen is bevethetők. Ez sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk. Nagyon sokat tanultam Simitől arról is, hogy mennyire fontos a munkaerő megbecsülése. Ha ez nincs rendben, az egész működés szétesik.
Mi az, ami a legjobban működik a közös munkátokban? A köztetek lévő barátság szerintetek inkább előny vagy néha nehézség a vállalkozói létben?
P. J.: Van egyfajta „átkapcsolás” köztünk. Amikor munka van, akkor munka van, amikor szabadidő, akkor szabadidő. Ez rengeteget segít. A másik fontos szempont, hogy teljesen más területeken erősítjük egymást, így nincs átfedés, inkább kiegészítésről van szó.
L. S.: Ez egy bizalmi viszony. Pontosan tudjuk, hogy hogyan gondolkodik a másik, így sosem keresünk hibást, amikor elénk gördül valamilyen akadály, hanem értjük egymás működését, és megugorjuk azt a bizonyos kihívást.
Fotók: Buttyán Zsombor