Az étterem nevét az inka mitológia kígyóalakjáról kapta, és enteriőrje is ezt a gazdag képzeletvilágot idézi. Az Engadin-völgy visszafogott alpesi esztétikája Peru élénk színeivel és játékos motívumaival találkozik, miközben a street food ihlette fogások természetes párbeszédbe lépnek a látványos belsőépítészeti megoldásokkal.
Luke Edward Hall jellegzetes színpalettája – a zöld, a rózsaszín és a napsárga árnyalatai – romantikus, szinte szürreális hangulatot ad a térnek. Ezt erősíti tovább a londoni művész, Timba Woollard monumentális mennyezeti falfestménye is, amely az Engadin vadvirágait idézi meg túlméretezett formában.
Az olívazöld lakkozott faburkolatok a spanyol barokk ajtók világára reflektálnak, miközben szinte tapintható mélységet adnak a térnek. A gombaalakú lámpák, a púderrózsaszín abroszok és az antilopmintás, kézzel szőtt szőnyegek mind azt az aprólékos részletgazdagságot hangsúlyozzák, amely Hall munkáit általában is jellemzi.
A történetmesélésben fontos szerepet kapnak a perui művész, Ernesto Gutierrez festményei, valamint Hall virágos és perui tájakat idéző skiccjei is, amelyek a vendégeknek érkezéskor átadott vászontáskákon szintén megjelennek.
Az Amaru enteriőrje azonban nem pusztán látványos díszlet, hanem a gasztronómiai élmény szerves része. Luke Edward Hall szerint az igazán izgalmas éttermek képesek arra, hogy egy másik világ érzetét keltsék – olyan helyek legyenek, amelyek szinte fantáziának hatnak, mégis kapcsolódnak valami valóságoshoz.
Ez a szemlélet szorosan összefonódik Claudia Canessa konyhájával is. A séf perui–olasz gyökereiből építkezve olyan street food ihlette fogásokat alkot, amelyek egyszerre merészek és letisztultak: a hangsúly az egyszerű, mégis precízen elkészített alapanyagokon van.
Canessa neve az elmúlt években egyre ismerősebben csengett St. Moritz gasztronómiai életében, az Amaruval pedig végre saját, teljes értékű színpadot kapott a Kulm Hotelben. Konyhája ugyanakkor messze nem ragad le a klasszikus perui recepteknél: thai és japán hatások is megjelennek az étlapon, amelyek természetesen simulnak bele a dél-amerikai alapokba.
Az empanadák például garnélarákkal, gyömbérrel, citromfűvel és újhagymával készülnek, melléjük pedig tamarindos, perui rocoto chilivel készült sweet & sour szósz érkezik. Az Amaru egyik központi eleme a ceviche bár, ahol a klasszikus Don Ceviche farkassügérrel, tigristejjel, lilahagymával, korianderrel és édesburgonyával készül.
Canessa cevichéiben a csípősség intenzív, mégsem nyomja el a hal finom textúráját, inkább feszességet és energiát ad az ételnek. A séf egyik legizgalmasabb fogása a La Resacosa nevű leves, amelynek neve perui szlengben másnaposságot jelent. A kókusztejjel, perui chilivel, gyömbérrel, citromfűvel, galangallal és kaffir lime-mal készülő fogás egyszerre idézi meg Dél-Amerikát és Délkelet-Ázsiát.
Az Amaruban a perui street food világát nem autentikus reprodukcióként értelmezik, hanem szabadon újragondolt, luxushotelbe illesztett élményként.
A gasztronómia, a design és a történetmesélés itt szinte teljesen összefolyik – és talán éppen ez teszi az Amarut a kortárs luxusvendéglátás egyik legizgalmasabb új példájává.
Forrás: yatzer.com | gaultmillau.ch
Fotók: Billal Taright