A bambuszpoharak néhány éve úgy robbantak be a köztudatba, mint A Nagy Megoldás a brutálisan elharapódzó műanyagszemetelés problémakörében, beleértve a fesztiválokat, illetve elviteles italokat kínáló kávézók, büfék és más vendéglátóhelyeket is.
Ahol nem az elmosható üvegpoharakban mérik az innivalót, ott kérdés a pohár anyagának mivolta – a tányérok, tálkák, evőeszközök problémája pedig szintén külön téma –. Gondoljunk csak a tölcséreket egyre gyakrabban kiváltó fagyis tálkákra, műanyagevőeszközökre és a (talán irreálisan is) sokat emlegetett szívószálakara. Az alábbi tesztelések bár nem a bambuszszívószálak lebomlási tulajdonságait és az emberi egészségre gyakorolt hatásait vizsgálták, de
ezek után joggal gyanítható, hogy a valójában igen felesleges szívószálat sem e természetes anyagból készült eszközökre, hanem a saját szánkra volna érdemes cserélni, ha valóban környezettudatos embereknek valljuk magunkat.
De vissza a németországi tesztelésekben (le)szereplő bambuszpoharakhoz. Azt már egy ideje rebesgetik, hogy a bambuszpoharak és más eszközök hiába készültek természetes anyagból, a lebomlásuk mégsem olyan egyszerű, mint ahogyan azt az emberiség remélné. És sajnos ugyanez a helyzet a nyugati világban szintén üdvözölt PLA-val is. (Egy kiváló cikk a PLA-val kapcsolatos aggályokra.)
Az azonban feltétlenül megrökönyödésre ad okot, hogy a bambuszpoharaknak nem "csak" a lebomlási tulajdonságai kétségesek, hanem az emberi egészségre gyakorolt hatásai is, amennyiben forró italt töltünk beléjük. És hát az egyik cél éppen ez lenne velük.
Hangsúlyozottan nem abból a megfontolásból foglalkozunk a bambuszpohár témával, hogy ezentúl majd jót röhögjünk a környezet- és egészségtudatosságra törekvő fogyasztókon, cégeken és vendéglátóhelyeken, hanem nézzünk szembe a ténnyel:
most járunk abban a bizonyos gyerekcipőben, hogy megtaláljuk a valóban környezettudatos megoldásokat a fogyasztói társadalom igényeire.
Mert az biztos, hogy már most is van, és lesz is egy statisztikailag mérhetetlenül szűk réteg, akik minden műanyagot eldobva igyekeznek ökotudatos életet folytatni, de a hangsúly most azon a gigászi embertömegen van, akik nem a biológiailag lebomló mosódióval mosott vászontáskával járják a saját dobozaikkal a csomagolásmentes ökoboltokat... hanem azokon, akiknek a mindennapi igényei miatt ott tart most a Föld, ahol.
És ezzel a felvetéssel egy pillanantig sem szeretnénk mi is az ökokatasztrófa-szorongók egyre népesebb táborát gyarapítani,
egyszerűen csak azt javasoljuk, hogy gondolkodjunk, tájékozódjunk, döntsünk, majd a vásárlásaink nyomán befolyásoljuk a vállalatok termelését és azoknak a környezetre gyakorolt hatását a választásainkkal.
Következzen tehát a sajtóban számos helyen közölt MTI-közlemény:
"Lesújtó a kísérletek eredménye, amely a német kiadású Test magazin augusztusi számában jelenik meg. A többször használatosnak szánt, 12 tesztelt bambuszpohár közül egyetlen egy ment át a teszten, négy esetében a gyártó félrevezető módon állította, hogy a termék biológiailag lebontható, nem terheli a környezetet vagy nem tüntette fel, hogy a pohár milyen anyagokat tartalmaz.
Öt pohárnál a szervezet azt találta, hogy egészségre káros anyagok kerülnek át belőle a benne lévő forró italba. Kettő pedig teljesen megbukott a teszten; a megjelölése is félrevezető vagy hiányos volt, és egészségre ártalmas anyagok is kerülnek a benne lévő italba.
Mindkét probléma forrása ugyanaz az anyag, a melamingyanta. A szervezet emlékeztetett arra, hogy a bambuszból önmagában nem lesz pohár, a bambuszt porrá őrlik vagy rostokra bontják, majd melamingyantával keverik össze, hogy formázható legyen.
A Stiftung Warentest aláhúzta, hogy a melamingyanta melaminból és formaldehidből áll, és egészen addig teljesen ártalmatlan, míg 70 Celsius-fok fölé nem melegszik. A Test magazin háromszázalékos ecetsavat melegített és tartott 70 Celsius-fok fölötti hőmérsékleten minden pohárban hétszer, hogy így szimulálják egy olyan enyhén savas és forró ital jelenlétét, amilyen a kávé. A harmadik és a hetedik alkalom után vizsgálták minden folyadék melamin- és formaldehidtartalmát.
Hét pohárnál azt találták, hogy a folyadékban a melamin szintje meghaladja az EU-s egészségügyi határértéket a hetedik melegítés után is. A formaldehid szintje is magas volt, de az uniós határérték fele alatt maradt. A melamin a gyanú szerint húgyhólyag- és vesebántalmakat okozhat. A formaldehid pedig bőr-, tüdő- és szemirritációt, belélegzés esetén pedig légzőszervi rákos megbetegedést is okozhat.
Ugyanebből az okból a bambuszpoharakat mikrohullámú sütőbe sem szabad betenni. Erre a legtöbb termék csomagolása egyáltalán nem figyelmezteti a fogyasztókat.
A legtöbb poháron az szerepel, hogy a bambusz természetesen lebomlik, a pohár nem szennyezi a környezetet és újrahasznosítható. A Test magazin kiemelte, hogy ez a bambuszra igaz is, ám a bambuszpoharak nem csak bambuszból, hanem műanyagból is állnak, és a műanyag miatt a pohár egyáltalán nem bomlik le, és nem is bontható összetevőire, így az egyetlen módja a hulladék megsemmisítésének az elégetés. "A környezettudatos vásárlók biztosan nem erre gondolnak, amikor azt látják a termékre írva, hogy »környezetbarát pohár« vagy »óvja a környezetet«" - jegyezte meg a Test.
A magazin megállapította, hogy ezeket a poharakat nem lett volna szabad forgalomba hozni."
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.