Kezdjük az elején: a világ legjobb marhahúsaként számon tartott, márványos textúrájú japán wagyu ('vagjú') húsa annyira lágy, hogy lényegében szétolvad a szájban. Az ízélmény fokozása érdekében gyakran nyersen vagy hirtelen átsütve tálalják.
A zsírral gazdagon átszőtt wagyu tehát nem éppen klasszikus steakhúsnak teremtetett.
Hacsak nem keresztezik egy másik, a wagyuénál masszívabb, jobb "harapású" fajtával, amilyen például a skót fekete Angus. A steakrajongókat ennél jobban tehát kényeztetni sem lehet.
Bár a wagyu tenyésztők jellemzően épp arra törekednek, hogy megőrizzék a vérvonal tisztaságát, másutt úgy vélik, hogy nagyon is érdemes alkalmanként más marhafajtákkal keresztezni őket. Hangsúlyozzuk, hogy maga a wagyu elnevezés nem egy konkrét marhafajtára vonatkozik. Általánosan annyit jelent, hogy "japán marha". A wagyunak négy fajtája létezik, amelyek közül a japán fekete a legelterjedtebb (ez teszi ki teljes wagyu-állomány több mint 80%-át).
A skót fekete Angus marha szintén márványozottságáról ismert, így a wagyuval keresztezett marha húsa alapvetően szintén wagyuszerű élményt nyújt, azonban az Angus marhák szilárdabb, erőteljesebb textúrájával kiegészülve. A húsnak jobb a tartása, és kevésbé zsíros, mint az igazi wagyu, így nem olvad vajszerűen a szájban.
A japán-skót marhafajtával több tenyészetben foglalkoznak a világon. Az USA-beli Oregonban van a székhelye annak a Japan Premium Beef nevű vállalkozásnak, akik Washugyunak nevezték el hibridjüket, és a nevet időközben le is védettek. Bár be kell vallanunk, hogy nekünk a Wangus elnevezés sokkal jobban tetszik. Főleg, hogy nekünk, magyaroknak már a wagyu név kiejtése is kicsit döcögős, a washugyu (vasugjú) pedig sehogy sem áll a szánkra.