A pawpaw latin neve Asimina triloba, és a trópusi gyümölcsöket magába foglaló Annonaceae család tagja. Ide tartozik például a Mexikóban népszerű guanábana, vagy tüskés annóna és a cherimoya, vagyis csirimojó, amely Peru egyik legkedveltebb gyümölcse.
A pawpaw fontos szerepet játszott az amerikai történelemben. Az őslakos amerikaiak és az első telepesek rendszeresen fogyasztották. Hernando de Soto 1540-es floridai expedícióját kísérő író szerint a pawpaw „nagyon jó illatú és kiváló ízű”. Lewis és Clark a pawpaw segítségével kerülte el az éhhalált, George Washington pedig hűtött pawpaw-desszerteket kedvelt. Thomas Jefferson pawpaw-fákat ültetett, és Daniel Boone is szívesen fogyasztotta. A gyümölcs az amerikai irodalom és művészetek része is: megjelenik John-James Audubon festményein, valamint Walt Whitman és William Faulkner írásaiban.
Illinoisban, Michiganben és Nyugat-Virginiában olyan települések is találhatók, amelyek nevüket a pawpaw-ról kapták. Ma az Egyesült Államokban közel 20 pawpaw-fesztivált rendeznek évente, Új-Angliától a Középnyugaton át a mély délvidékig.
Termesztése
A pawpaw több mint 25 amerikai államban nő, a Nagy-tavaktól Floridáig és a Nagy Síkságokig. A fák gyakran folyók mentén, nedves talajban találhatók, és 4,5–6 méter magasra nőnek, csoportokban.
A gyümölcsök augusztus közepétől érnek, és szeptember-októberben van a csúcsszezonjuk, amely az első fagyig tart. A pawpaw-k kettesével-ötösével csoportosulva nőnek a fákon, akár 15 cm hosszúak és 700 gramm súlyúak is lehetnek. Érettségük jelei közé tartozik a fekete pöttyökkel tarkított héj, amely zöldből sárgás-narancsos árnyalatúvá válik. Illatuk intenzíven édes, gyümölcsös, virágos jegyekkel, és tapintásuk lágy, mint egy érett avokádó.
Íze
Bár Észak-Amerikában nő, ízvilága meglepően trópusi. A leggyakrabban mangó és banán keverékeként írják le, de különböző változatai lehetnek vanília, körte, tök, ananász, sárgadinnye vagy citrus aromájúak is. Mindegyik változatra jellemző a pudingszerű, krémes állag, amelyet az avokádó habos textúrájához hasonlítanak.
Hogyan használjuk a pawpaw-t a konyhában?
A pawpaw-t óvatosan kell kezelni, mert érzékeny, és sérülései gyorsan rontják az ízét. Ha három napon belül felhasználjuk, tárolhatjuk szobahőmérsékleten; hűtőben egy hétig is eláll. A pudingszerű hús népszerű alapanyag, de a héját és magjait el kell távolítani, mivel ezek mérgezőek. A gyümölcsöt hámozhatjuk késsel, vagy félbevágva kanalazhatjuk ki a húsát. Ezután egy szűrőn átnyomva készíthetünk belőle pépet.
A pawpaw nyersen is ízletes, trópusi jellegű ízt ad az ételeknek. Reggelire joghurttal vagy desszertként fagylaltra kanalazva kiváló. A mangóhoz hasonlóan salsákban és salátákban is jól használható. Az illékony ízanyagai miatt érdemes alacsony hőmérsékleten használni: például fagylaltokban, pudingokban vagy panna cottában. Kivételt képeznek a sütemények, például a banánkenyér, ahol a pawpaw kellemes, visszafogott ízt ad.
Forrás: finedininglovers.com
Fotók: Unsplash
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.