A Pasaréti tér körívjén, a buszvégállomásnál keressük a bisztró portáját. Bár igazából keresni sem kell, az 1930-as években Bauhaus-stílusban épült tér ikonikus épületéről lévén szó. A bisztró épülete első pillantásra kisebbnek tűnik, mint amekkora külső és belső tereket rejt valójában. A Pasarét ma már újra korareggeltől éjszakába nyúlóan várja vendégeit, ahogyan a boldog békeidőkben is. Az óvatos, rövidített nyitvatartási idejű újraindulások időszakában önmagában jelzésértékű, hogy a bisztró bátran visszatért minden minőségében: reggeliőhelyként, ebédidőben a baráti árú heti ebédmenükkel, és nem szégyellősködnek a régi időszámítással zárni éjjel 11 órakor.
Egyike ezzel azon helyeknek, ahol a legelőbb feledkezhetünk a tavaly óta tartó rémálomról bezárt éttermekkel, távolságtartással és kijárási korlátozással.
Az újjáéledő bisztró nem csak a már említett II. kerületi elhelyezkedésnek köszönhetően van kedvező helyzetben. A szuperhangulatos kerthelyiség, a szinteltolásos terekkel, fűthető terasszal most valós piaci előnyt jelent, hiszen olyan társaságokat is le tudnak ültetni, melynek nem minden tagja rendelkezik védettségi igazolvánnyal. Mégpedig nem a városban megannyi helyen látható rögtönzött teraszokon, hanem erre a célra kialakított, folyamatosan szépítgetett, és évek óta bizonyító teraszon és kerthelyiségben.
A Pasarét Bisztró kapcsán két arc és név mindenképpen felmerült. Nánási Lajos séf, a szakmájának elhivatott és a szó legnemesebb értelmében alázatos képviselője. Az ételeiben ott van az a kis plusz, ami a kiemeli a bisztrók és vendéglők átlagmezőnyéből, de legyen szó akár egy vasárnapi húslevesről vagy a közönségkedvenc fokhagymás rákfarokról, mindennemű öncélúság nélkül készülnek a bisztró tányérjai.
Gál Bence bevett megnevezése szerint üzletvezető lenne, de sokkal inkább a hely szíve-lelke. Fáradhatatlansága példaadó lehet a sokat korholt húszas-harmincas generáció számára. Szakmai sikerei egyértelműek, de helyén kezeli mindezt, ahogyan arról őszintén beszélt is a 2019-es Dining Guide-interjújában:
„A hozzánk betérők nagy része törzsvendég vagy környékbeliek, esetleg olyanok, akik hallottak rólunk, eljöttek, kipróbálták, és megtetszett nekik. Itt nincsenek turisták… Kivételt képeznek a lengyelek, mert egyszer egy lengyel gasztromagazin betett minket a budapesti étteremajánlójába, na onnan azóta is kapunk vendégeket.
Nálunk, ha valaki borlapot kér, rögtön tudjuk, hogy új vendég, mert annyira hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a hozzánk látogatók ismernek minket. Persze ettől még nem érzem magam nagyon profinak, nem gondolom, hogy én találtam fel a spanyolviaszt, de az biztos, hogy itt nem hibázhatsz. Ha egyszer hibázol, rögtön elterjed a híre, és véged. Szerintem mindenhol,
minden vendéglátóhelyen kell, hogy legyen egy házigazda, egy olyan karakter, akiért biztosan visszajönnek…
Kell ehhez egyfajta lazaság meg profizmus is, és abban azért még van hova fejlődnünk. Erre nagyon kell figyelni, nem szabad elszállni, mert ha csak a lazaság marad, akkor vége lesz az üzletnek."
A Pasarétbe érdemes nem csak Pasarétről elindulni – reggel, délben, este nem fogunk étlen-szomjan maradni.
Közönségkedvenc ételek: gulyásleves ökörpofából, beregi tyúkhúsleves, bélszíntatár, fokhagymás királyrákfarok, lecsóvariációk, mangalica bécsi langyos burgonyasalátával, aranygaluska
Pasarét Bisztró
Budapest II. kerület, Pasaréti út 100.
Nyitvatartás: H-P: 08:00-23:00, Szo-V: 09:00-23:00
Az étterem weboldala
Az étterem Facebook-oldala