Ötvenévesen tíz kilótól egy év alatt lehet megszabadulni, gyorsabban nem érdemes - Interjú Prof. Dr. Izbéki Ferenc egyetemi tanárral

A túlsúly, főleg az extrém nem csak esztétikai kérdés, hanem komoly egészségügyi probléma, amely egyre inkább érinti a lakosság jelentős hányadát. Az új évben megfogadott diéták kellő akaraterő nélkül hamar elbuknak, de a legnagyobb gondot az jelenti, hogy sokan saját kútfőből, megfelelő orvosi vizsgálatok nélkül szeretnék leadni az évek során felszedett fölös kilókat, és a túl gyors súlyvesztésnek a legtöbbször a test eléhezése és még több kilogramm visszaszedése a végeredménye.

A legjobb, amit tehetünk, ha az elhatározást követően szakemberhez fordulunk, aki a megfelelő vizsgálatok elvégzése után személyre szabottan fog megoldást javasolni, amellyel tartósan és az egészségünk veszélyeztetése nélkül fogjuk elérni a célunkat. A témában Prof. Dr. Izbéki Ferencet, a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház belgyógyászatának osztályvezető főorvosát kérdeztük. 

Miért fontos, hogy ne diétában, hanem életmódváltásban gondolkodjunk? 

Az életmódváltás nem csak a diétáról, a táplálkozásról, hanem a fizikai aktivitásról és a minket érő mindennapos stresszfaktor csökkentéséről is szól.

Az első és legfontosabb, hogy eldöntsük, mi a célunk, és ehhez mérten kell felépíteni a megfelelő táplálkozást, a személyre szabott edzéstervet, amelyhez mindenképpen szakemberek segítségét kell igénybe venni.

Az elhatározás után mi a következő lépés?

Amikor valaki eljut arra a pontra, hogy életmódot akar váltani, előtte szembesül valami problémával. Például belenéz a tükörbe, és látja, érzi is, hogy túlsúlyos.

Egyáltalán nem ellenzem, ha első körben valaki az internetről tájékozódik. Általában ezt nem szeretik az orvosok, mert rengeteg tévedésre adhat okot, de a kollégáimnak is szoktam mondani, hogy nagyon örülök annak, ha egy beteg úgy jön hozzám, hogy ő már olvasott a témáról. Ez lehet a kiindulási pont, én is megtudom, mennyire ásta bele magát a témába, el tudunk kezdeni beszélgetni és tisztázzuk a nem helytálló állításokat. Ezért fontos a megfelelő szakember segítsége. 

Hogyan és mennyi idő alatt alakul ki a túlsúly, az extrém túlsúly?

A túlsúly általában nem gyors folyamat eredménye. Ha hirtelen és gyorsan hízik meg valaki, az valamilyen betegség következménye, más diagnózist kíván. Egészséges embernél a fölös kilók lassan, az évek múlásával rakódnak le, például 10 évvel idősebbek és 10 kilóval nehezebbek leszünk. Ha azt nézzük, hogy évente egy kilót híztunk, az nem tűnik soknak, de 10 vagy akár 20 kilogramm többlet már látványos, és nagyon nehéz tőle megszabadulni. 

Mi az első reakció, ha valaki szembesül a súlytöbblettel?

A legtöbben belekezdenek valamilyen drasztikus fogyókúrába, amellyel néhány hónap alatt leadják ezt a 10 kilogramm felesleget. Csakhogy ez idő alatt a szervezet energiahiányos állapotba kerül, és úgy eléhezik, mint az a kerekpáros vagy futó, aki nem visz be megfelelő mennyiségű táplálékot a szervezetébe. A túlélési ösztön bekapcsol, elkezd nagyon sokat enni, aminek következtében ugyanannyit vagy még többet is visszahízik, és persze elveszti a motivációját is.

Mi a feladata a szakembernek?

Első lépésként a háziorvost kell felkeresni, aki beutalja a pácienst különféle laborvizsgálatokra, hasi, szív- és ultrahangvizsgálatokat végeztet a szakorvosokkal. Ezeknek az eredményét sem szabad otthon vagy ismerőssel kiértékelni, hanem vissza kell velük menni az orvoshoz, mert elképzelhető, hogy a túlsúly mögött valamilyen betegség áll. 

A lakosság hány százaléka érintett gasztroenteorológiai betegségekben?

A népesség körülbelül 40 százaléka az, akinek valamiféle tápcsatornát érintő, idült panasza van.

Százezer emberből körülbelül negyvenen halnak meg valamilyen tápcsatornai betegség következtében, a lakosság nagy része szív-érrendszeri betegségekben veszti életét. 

Az elhízás, amely napjaink óriási problémája, anyagcsere betegség következménye. Egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy az évek alatt több táplálékot viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit felhasználunk. Az evolúció során a táplálék raktározásának képessége szelekciós előnyt jelentett, mert az élelem nem úgy állt rendelkezésre, mint most, amikor lemegyünk az élelmiszerboltba, bevásárolunk és megfőzzük, megesszük. Régen el kellett ejteni az állatot, gyűjtögetni, és az élte túl a táplálékhiányt, aki képes volt arra, hogy a táplálékot zsír formájában elraktározza. Ez a reflex fennmaradt, és most hajlamosak vagyunk túlenni magunkat, elhízunk. Az elhízás pedig világméretű problémává vált. 

Kik fordulnak orvoshoz elhízásból fakadó panaszokkal?

Én elsősorban azokkal az emberekkel találkozom, akiknél valami egészségügyi probléma merül fel a kóros elhízás következtében. Az elhízás minden vonatkozásban kórosnak tekinthető, aki tényleg kórosan elhízott, azoknak vannak speciális bajai: szív- és érrendszeri problémák, magas vérnyomás, cukorbetegség, a túlterhelt ízületek is panasszal járnak. 

Miért veszélyes a mozgásszegény életmód? 

A BMI, vagyis a testtömegindex egy mutató, ami változatlanul jól használható az elhízás mértékének a megállapítására. De nem lehet csupán ezt az értéket figyelembe venni, mert egy izmos testalkatú embernek lehet magas a BMI-je, még sincs elhízva. Ha viszont nem mozgunk eleget és felszaporodik a szervezetünkben a zsír, akkor izomtömeget is vesztünk. Ez pedig elindít egy folyamatot, mert már a fizikai aktivitásra sem leszünk olyan mértékben képesek, mint ahogy elvárható lenne. Ebben az esetben a fizikai aktivitást is szakemberrel egyeztetve kell növelni.

Nem a konkrét értékeket, mutatókat kell figyelni, hanem állapotfelmérést kell végezni, és az eredmény függvényében táplálkozási és edzéstervet felépíteni a célok eléréséhez.

Az sem mindegy, hogy egészséges emberről beszélünk vagy esetleg olyanról, aki az életmódja következtében már 2-es típusú cukorbetegséggel indul. Ilyenkor teljesen más a kezelés menete. 

Szakember által kontrollált életmódváltással 10 kiló felesleget mennyi idő alatt lehet biztonságosan és tartósan leadni?

Ha 10 kilótól akar valaki megszabadulni 50 éves korában, akkor az legalább 1 éves program.

Havonta 1 kilót biztonságos és elégséges leadni.

Azt is fontos tudni, hogy a fogyni vágyó hány kiló volt 20-30 éves korában. Alkatilag is különbözőek vagyunk, vannak, akik mindig is kicsit molettebbek voltak, de semmilyen egészségügyi vagy ízületi panaszuk nem volt. Ha korábban sportolt és abbahagyta, akkor sem szabad ugyanazzal az energiával és lendülettel újrakezdeni a mozgást, hiszen most 10-20 kilóval nehezebb testet kell mozgatnia, ami sérülést okozhat, valamint az ízületekre és a szív-érrendszerre is megterhelő lehet. Az étrendet is személyre szabottan kell megtervezni, hiszen az egészséges ember étrendje más, mint azé, akinek valamilyen panasza van. Ezért is fontos az egészségügyi felmérés, orvosi vizsgálat, amelynek eredménye alapján el lehet dönteni, hogy egy egészséges, vagy valamilyen panasszal, betegséggel élő embert kell lefogyasztani. A különféle divatos, felkapott diéták szakmai felügyelet nélkül ezért is lehetnek veszélyesek.

Miért buknak el az emberek, amikor diétáznak?

Az egyik leggyakoribb ok az, hogy drasztikus, kampánydiétát folytatnak, és valójában nem érik el, vagy ha elérik a céljukat, akkor az energiahiányos állapot miatt nem tudják fenntartani. A másik ok, hogy nem kapnak szakembertől segítséget a diéta fenntartásához és az életmódváltásra.

Mitől nem lesz szenvedés a diéta?

Azt szoktam javasolni a betegeknek, hogy az étel élvezete nagyon fontos a jóllakottságérzet kialakulásában. Az ízérző receptorok, az ízérző bimbók – pár éve azt is tudjuk, hogy a zsírízérzésre is vannak receptorok – megfelelő ingerlése fontos a jóllakottságérzet elérésében, az étkezés okozta örömérzetben. A jóllakottságot lehet úgy is érezni, hogy megfelelő mennyiségű inger éri az ízreceptorokat, de úgy is, hogy a gyomorfeszülés miatt hagyjuk abba az étkezést. Az nagyon nem jó, ha a gyomor feszülése miatt hagyjuk abba, „hú, de telettem magam!” felkiáltással.

Ehelyett alaposan és hosszan rágjuk meg a falatokat, lassan együnk, élvezzük ki az ízeket. Amikor fogyókúrába, diétába kezd valaki, lassan, nyugodtan étkezzen, és a bevitt táplálék mennyiségét csökkentse, hogy ne feszüljön gyomor a táplálék elfogyasztása után. 

Hogyan étkezzünk jól?

A diétákkal nagyon kell vigyázni. 1200 kalóriánál kevesebbet nem szabad bevinni a szervezetbe, akkor sem, ha inaktív életmódot élünk, mert azt tartósan nem lehet bírni, márpedig a cél a tartós eredmény elérése. Az emberek többsége már ott hibát követ el, hogy nem reggelizik, az ebédet sebtiben bekapja, este farkaséhesen ér haza, és jól teleeszi magát. Utána lefekszik és az este bevitt táplálékból gyakorlatilag semmit sem hasznosít, hanem elraktározza a szervezete. Éjszaka, alvás közben csak az alapanyagkalória fedezésére van szükségünk. Az a helyes, ha reggel és napközben fogyasztjuk el a szükséges kalória jelentős részét, és lefekvés előtt 4-5 órával nem, vagy csak alig eszünk. Így elegendő ideje van a tápcsatornának és az egész anyagcserének is arra, hogy nyugalomban maradjon és hogy az esetlegesen elraktározott tápanyagokhoz is hozzányúljon.

Ezekben a nyugalmi órákban egyfajta éhezésben van a szervezet, és 12-16 óra kell ahhoz, hogy már ne a szénhidrátokhoz nyúljon és ne az izmokban lévő glikogént bontsa, hanem a zsírokból származó energiát hasznosítsa a szervezetünk.

Mi a veszélyesebb, a túlzott zsír- vagy a túlzott szénhidrátbevitel?

Sokáig a koleszterint tartották felelősnek a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. A magas zsírtartalmú ételeknek pedig legtöbbször magas a koleszterintartalma is, emiatt a zsír ellenséggé vált. Az utóbbi időben azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy meg kell különbözteti a „jó” és a „rossz” koleszterint. Az LDL a rossz, a HDL a jó koleszterin. Amikor a koleszterint vizsgáljuk, akkor ezeket a koleszterin alcsoportokat is nézzük. Diétával az LDL-mennyiséget csökkentve kedvező hatást érhetünk el. Vannak olyan ételek, amik csökkentik és kedvezően hatnak az LDL-szintre, ilyen például a lenmag, a mandula, az avokádó, a paradicsom, kurkuma és a zöld tea. Akinek viszont már szív- és érrendszeri betegséget okozott a rossz koleszterin felhalmozódása, drasztikus, gyógyszeres kezelésre van szüksége. Akinek nincs ilyen betegsége, az diétával is tud javítani az LDL-szintjén. Az LDL-szintet egyébként növeli a kávéfogyasztás is, de azt sem lehet mondani, hogy a kávét iktassuk ki a szokásaink közül. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a kismértékű kávéfogyasztás, espresso vagy hosszúkávé formában még jót is tesz a szív- és érrendszernek.

Ami nagyon káros, az a direkt cukrok fogyasztása, vagyis az olyan cukroké, amelyeket nem kell lebontani, nem kell megemészteni, hanem direkt módon bejutnak a tápcsatornába, felszívódnak és rögtön a vérbe bejutva megemelik a vércukorszintet.

Az inzulin a cukrot a sejtekbe szállítja, leesik a vércukorszint, ami éhségérzetet és falásrohamokat okoz. Ilyen cukor a kristálycukor, de a gyümölcscukor is, ha levek formájában fogyasztjuk. A feleslegesen bevitt fruktóz ráadásul a májban lerakódik, ami a máj elzsírosodáshoz vezet. Ezeket érdemes kerülni, ahogy az energiaitalokban lévő szénhidrátokat is. Az összetett cukrok azért jobbak, mert azoknak idő kell mire szépen lassan lebomlanak néhány óra alatt hasznosulnak, így nem okoznak inzulinválaszt. 

 Mikor jó és mikor veszélyes az evés?

Az étkezés egy alapvető örömforrás az ember életében. De van, amikor nem csak örömből, hanem stressz miatt kezdünk el enni. Az étkezés hatására a tápcsatornából felszabaduló szerotonin nyugtatólag hat ezekre a stresszes helyzetekre, aminek az a következménye, hogy felesleges kalóriákat viszünk be, ami elhízáshoz vezet. Azok az emberek a stresszevők, akik azt mondják, hogy „úgy ennék valamit”.  Ők általában cukros ételeket fogyasztanak, amelyek tényleg csak üres kalóriák. Gyakran az is probléma, hogy a fennálló hasi panaszokat, a puffadást a szénhidrátbevitel csak tovább rontja, mert a stresszes állapot miatt elszaporodnak a baktériumok a vékonybélben. Az idült stressz pedig a tápcsatorna működését lassítja. 

A stressz napjaink egyik legsúlyosabb problémája.

A perisztaltika a táplálék továbbítását szolgálja, az is a feladata, hogy tisztán tartja a tápcsatornát. Az emészthetetlen anyagokat, a salakanyagokat továbbítja és a tápcsatornába bekerült baktériumokat, elsősorban a vékonybélben lévő baktériumokat visszasöpri a vastagbélbe, ahová azok valók. Ha a vékonybélben a stressz miatt ez a tisztulási folyamat nem tökéletes, akkor elszaporodnak a baktériumok. A vékonybél nagyon kellemes hely a számukra, hiszen találnak táplálékot és kedvező a hőmérséklet is. Ilyenkor a baktériumok elszaporodnak, anyagcserét folytatnak, amelynek során gázokat, szén-dioxidot, hidrogént és metánt termelnek, és e gázok miatt a béltartalom nem tud kiürülni, és hasi feszüléshez, fájdalomhoz vezet, valamint a bél nyálkahártyája is károsodhat. 

Mikor érdemes orvoshoz fordulni a panaszokkal?

A tápcsatorna a legnagyobb immunszervünk, amelynek egyik alapvető feladata, hogy megóvjon az idegen anyagoktól. A táplálékok alapvetően a szervezettől idegen anyagok, amelyektől védeni is kell a szervezetet. Ha a gyulladás miatt a nyálkahártya károsodik, be tud hatolni egy idegen fehérje, amire a tápcsatorna immunrendszere azonnal válaszol, és a válasz következtében részben a nyálkahártya védekezőképessége akár tovább romlik, és a felületes sejtréteg tovább károsodik, puffadást, gázosságot és hasi fájdalmat okozhat. Amikor ebbe a stádiumba eljut valaki, ekkor fordul a leggyakrabban gasztroenteorológushoz.

Mennyire okozhatnak ilyen panaszokat különböző ételintoleranciák, például a gluténérzékenység?

Amikor az emberek ezeket a tüneteket tapasztalják magukon, ahelyett, hogy orvoshoz fordulnának, elkezdenek diétázni, de ami még rosszabb, elmennek és ételintolerancia-tesztet csináltatnak maguktól. Egy részük azt látja, hogy ugyan a teszt kimutat valamit, de ők nem is fogyasztják vagy eszik azt az ételt, vagy sosem tapasztalnak magukon kellemetlen tüneteket utána. Ettől teljesen összezavarodnak, elkezdenek valamilyen diétát, majd amikor nem változik semmi, akkor jönnek hozzám.

Ezekkel a tesztekkel az a baj, hogy nem alkalmasak az ételintolerancia semmilyen formájának a diagnosztikájára, se az ételintolerancia kezelésére. Az elmúlt 10 évemet azzal töltöttem, hogy ezt igyekeztem bebizonyítani, de nem sok eredménnyel. Most jutottunk el odáig, hogy a Dietetikusok Országos Szövetsége is kinyilvánította, hogy ezek az IGG-alapú tesztek nem jók szinte semmire az ételintoleranciával kapcsolatban. Ennek ellenére ezek a tesztek továbbra is forgalomban vannak. 

Akkor mi a teendő?

Senki ne hagyja el a laktózt vagy a glutént az étrendjéből ezekre a tesztekre hivatkozva. Az ételintolerancia akkor áll fenn, ha az adott étel egy bizonyos formában és egy bizonyos mennyiségben okoz panaszt, és mindig panaszt okoz. Ha ez felmerül, akkor kell újra megpróbálni, hogy még egyszer, ugyanabban a formában és ugyanabban a mennyiségben újra panaszt okoz-e.

„Ezt a dolgot józan paraszti ésszel kell kezelni: ha egy ételtől egyszer van panasza, máskor nincs, akkor a problémát nem az az étel okozta, hanem valami más, és azt kell kideríteni, hogy mi az.”

Az ultrafeldolgozott ételek fogyasztásával mennyire kell vigyázni?

Nagyon nagy probléma, hogy a feldolgozás és a tartósítás során alkalmazott vegyszerek, festékanyagok az ételintoleranciák számát növelik, és sokszor nem az adott étel, hanem a feldolgozása és elkészítése során alkalmazott adalékanyagok okozzák a panaszt. Ezt sajnos nem könnyű kideríteni. 

Az édesítőszerek, cukorpótlók nagyon elterjedtek, ezeket mennyire érdemes vagy nem érdemes a diétába illeszteni?

Az édesítőszer nagyon nagy csapda, ezek a szerek sokkal intenzívebb édes ízt jelentenek az ízlelőbimbók számára, mint maga a cukor. Ennek az lesz a következménye, hogy az ízérző receptorok kalóriareceptorokként is működnek, és az édes íz azt is jelenti a szervezet számára, hogy cukrot eszünk, amelynek a feldolgozásához inzulinra van szükség. Megindul az inzulintermelés, ami leviszi a vércukorszintet, éhségérzetet okoz, és összességében szerepet játszik az inzulinrezisztencia kialakulásában. Most fókuszba került az inzulinrezisztencia, de tény, hogy kialakulásában a mesterséges édesítőknek is lehet szerepe.

A rendszeres alkoholfogyasztás és az egészségtelen étkezés közül melyik a súlyosabb probléma?

Közismert az a francia paradoxon, hogy a franciák sok alkoholt fogyasztanak, de összességében a szív-érrendszeri betegségek vonatkozásában jobban állnak, mint más országok, amelyekben kevesebb szeszes italt fogyasztanak. Az alkohol is inkább mennyiségi kérdés, kis mennyiségben nem, nagy mennyiségben káros. A naponta a 1-2 alkoholtartalmú italt meghaladó (a 40 százalékos alkoholból fél decit meghaladó) mennyiség már káros, 1-2 deciliter bor még fogyasztható. Ebben a kérdésben a nemek közötti különbség is fontos, a nők általában érzékenyebbek az alkohol károsító hatásával szemben, mint a férfiak.