Otthoni komposztálás A Séf és a Kertésszel

Milyen tanácsokat, tippeket adnátok azoknak, akik most fognak hozzá az otthoni komposztáláshoz? Miket érdemes beszerezni, mik az első lépések?

Először talán a saját élményünket osztanánk meg azzal kapcsolatban, hogy milyen csodálatos dolog volt az első alkalommal végigkövetni azt a folyamatot, amelynek eredményeként az ember egyszer csak FÖLDET tart a kezében; azt a földet, amit kint is lát a természetben, és közben bele sem gondol, hogy az hogyan került oda és valójában miből is lett. Végignézni és asszisztálni ahhoz a természetes folyamathoz, amelynek eredményeként a sokféle kerti és konyhai “hulladékból” egy termékeny közeg lesz, amelyből a zöldségeink nőnek majd – ez az, ami minket elsőként fogott meg, amikor a saját kertünket kezdtük gondozni jó néhány évvel ezelőtt.

Ami a beszerezni valókat illeti, mi a környezettudatosság jegyében mindig arra törekszünk és másokat is arra buzdítunk, hogy lehetőleg a környezetünkben fellelhető, természetes anyagból készült dolgokat használjuk fel, ha már ott vannak, ráadásul fizetni sem kell értük, és a műanyaggyártást sem támogatjuk az előkészületeinkkel. Ha van kertünk, bármilyen kicsi is, egy kieső sarkában raklapból bárki összeüthet magának egy kisebb komposztálót, amelynek a rácsos falai segítenek abban, hogy szellőzni is tudjon a benne lévő anyag. Ezen kívül másra nagyon nem lesz szükség, de a komposztálási folyamatok során azért némi víz és átforgatás időnként nem árt majd az érésben lévő anyag megfelelően nedvesen tartásához és a komposztálódás gyorsításához. Érdemes a komposztáló aljára egy réteg gallyat tenni, hogy a szellőzést ezzel is biztosítsuk.

Mik a komposztálás alapelvei? Mi mehet és mi nem mehet a komposztba?

A legfontosabb, hogy a friss zöldhulladékot és a száraz, barna anyagokat igyekezzünk mindig rétegezni. Mivel sokaknál van a kertben nyírott fű, érdemes megjegyezni, hogy a füvet is mindig vékony rétegben tegyük a komposzthalomra, és – ahogy a többi friss zöldhulladékot is – váltogassuk száraz anyagokkal, hogy ne következzen be penészesedés, illetve mert a zöld anyagok nitrogént, a barna, szárazak pedig szenet adnak a lebontási folyamathoz. A kerti és konyhai zöldhulladék mellett mi sok kávézaccot és tojáshéjat is a komposztba dobunk, hiszen ezekből jócskán keletkezik a kerti vendéglátásunk során, és igen jó szolgálatot tesznek majd a kész komposzt összetételében. Főtt étel maradékát mi sosem dobjuk rá, mert ezzel akár patkányokat is a ház közelébe vonzhatunk. Fontosnak tartjuk, hiszen organikus kertet gondozunk, hogy a vegyszerrel kezelt citrusfélék és banán héját sem komposztáljuk. Beletesszük viszont a komposztálni valók közé Kormi cicánk kifésült szőrét is! Amiből pedig csak egy kevés kerül a komposztálókba, az a tűlevél, amiből a túl sok savasíthatja a komposztot, ráadásul nehezen is bomlik le.

Hogyan érdemes kiválasztani a megfelelő helyet az otthoni komposztáló számára?

Lényeges szempont, hogy – mivel azért némi szag óhatatlanul keletkezik a lebomlási folyamatok során – a lakástól, háztól viszonylag távolabb helyezzük el a komposztálót, de azért ne legyen túl messze sem, ha ki kellene szaladni a konyhából egy vödörnyi komposztálni valóval. Nálunk két megtermett fenyő félárnyékában vannak a komposztálók, mert nem szerencsés, ha egész nap tűz a forró nap az érés alatt lévő anyagra, amelyet könnyen ki is száríthat, illetve a lebontó szervezetek sem érzik jól magukat az átforrósodott közegben – ha egyáltalán életben maradnak.

Milyen alapanyagokkal érdemes elkezdeni a komposztálást egy háztartásban?

Minden fajta konyhai növényi hulladékot, a szoba- és balkonnövények elszáradt részeit, az elhervadt virágcsokrokat, a kávézaccot és a tojáshéjat is mind-mind érdemes felhasználni, hogy minél több értékes anyagot kapjunk. Nem is gondolná az ember, hogy egy háztartásban mennyi ilyesmi keletkezik nap mint nap, és egészen meglepően kevés kommunális hulladékot fogunk a kukába dobni, ha a műanyag és a papír külön gyűjtése mellett a komposztálásba is belefogunk.

Milyen gyakran kell keverni a komposztot, és mi történik, ha túl ritkán mozgatjuk meg?

Ha nem fordítunk kellő gondot az anyagok rétegzésére és ezzel a megfelelő szén/nitrogén arányra, illetve a lebontáshoz szükséges oxigén biztosítására, hamar befülledhet, berothadhat a komposztálóban lévő anyag, különösen, ha zárt és tömör műanyag tárolóban van. Mi ezért is használunk raklapból épített komposztálókat, illetve ezért figyelünk oda a száraz és friss zöld rétegek váltogatására. Bár a szakmai tanácsok szerint érdemes időnként átforgatni a lebomlóban levő anyagot, mi egy szezonban csak egyszer szoktuk ezt megtenni, és eddig még nem adódott ebből problémánk.

Mikor kerül használható állapotba a komposzt?

A mi gyakorlatunk az, hogy évente egyszer, tél végén termeljük ki a kész anyagot a komposztálóink alsó harmadából, és ilyenkor a felette lévő rétegek fordított sorrendben kerülnek vissza a komposztáló keretekbe: ami addig fölül volt és még nagyjából egyben van, az kerül alulra. ennél egyébként gyorsabban is, akár 6-8 hónap után is felhasználható lehet a komposzt, különösen, ha alkalmazunk mikroorganizmusokat tartalmazó komposztgyorsítókat is, amelyek segítik a lebomlás természetes folyamatát. 

Van olyan gyakori hiba, amit érdemes elkerülni a komposztálás során?

A száraz és zöld rétegek váltogatását különösen fontosnak tartjuk, de egyébként nem gondoljuk, hogy óriási hibákat lehet elkövetni. Amire még érdemes figyelni, az az, hogy minél kisebb darabokra vágjuk-aprítjuk a komposztra kerülő anyagokat, annál gyorsabb lesz a lebomlási folyamat. Ha a száraz ágakból, gallyakból, fűfélékből túl sok van egy helyen és túl ritkás az anyag, nagyon levegős és száraz lesz a komposztáló belseje, és így nem tud lebomlani az anyag. Mi az ilyen rétegeket némileg tömöríteni is szoktuk, illetve szükség esetén locsoljuk is. A kész komposztot érdemes átrostálni, hogy homogénebb anyagot kapjunk (erre egy kisebb műanyag zöldségesrekesz tökéletesen megfelel) és a nagyobb darabokat visszadobni a komposztálóba.

Sokan ódzkodnak a komposztálástól a szagok, vagy a rovarok megjelenése miatt – ezzel kapcsolatban mit tanácsoltok?

Valóban előfordul, hogy szagok keletkeznek a lebomlás során, erre az egyik megoldás, hogy a háztól, terasztól viszonylag távolabb helyezzük el a komposztálót, a másik pedig, hogy odafigyelünk arra, hogy a kupacunk tetején ne legyen friss zöldhulladék és gyümölcs-zöldség maradvány, ami rothadásnak indulhat: ezeket mindig érdemes valamilyen száraz növényi anyaggal betakarni.

Mit tanácsoltok azoknak, akiknek nincs kertjük és lakásban laknak? Érdemes erkélyen komposztálni?

Ha valaki mindenképp szeretné a saját maga készítette termőközeget használni az erkélyén nevelt növényekhez vagy sajnálja veszendőbe menni az értékes zöldhulladékot, ma már ez is szagmentesen kivitelezhető: elérhetők már praktikus, kis méretű, zárt rendszerű komposztálók, amelyek az erkélyen, de akár még a konyhában is tárolhatók.

Milyen növényeknek tesz jót a komposzt, és van-e olyan, amelynek nem ajánlott?

Mi nem találkoztunk még olyan növénnyel, ami ne örült volna ennek az életteli friss anyagnak!

Ha valakinek nincs kertje, hogyan tudja mégis hasznosítani a komposztot?

Az erkélyen, teraszon cserepekben, dézsákban nevelt növényekkel sem tehetünk jobbat, mint ha frissen készült, élettel teli komposztot adunk nekik.

Számotokra mik voltak a fentieken kívül a legizgalmasabb felfedezések a komposztálással kapcsolatban?

A komposzt kitermelése során sokféle élőlénybe bele lehet botlani és közelebbről is megismerni. Ezek közül külön figyelmet érdemelnek a szarvasbogár- és rózsabogárpajorok, amelyek a gilisztákhoz és számos egyéb lényhez hasonlóan igen fontos szerepet játszanak a lebontási folyamatokban, és ami talán még fontosabb velük kapcsolatban, hogy nem szabad őket összekeverni a cserebogár pajorral, ami viszont komoly károkat tud okozni a veteményesben, sőt a fák gyökereiben is. Azok a pajorok, amelyeket a komposztban találunk, bizonyosan a jótékonyak közé tartoznak, ezek ugyanis korhadó növényi anyagokkal táplálkoznak, míg a cserebogár pajorokat a talajban találjuk meg, ahol az élő növények gyökereit pusztítják. Szóval ha rostálás közben pajorokra bukkanunk, mindenképp helyezzük őket vissza a komposztálóba, ahol nagyon jó szolgálatot fognak nekünk tenni! A cicák pedig egész évben szívesen lebzselnek és hegyezik a fülüket a komposztálók környékén, és olyan neszekre is felfigyelnek, amiket mi nem is hallunk, így nagy szerencsénkre a komposztban lakó rágcsálókat is kordában tudják tartani. És persze különösen nagy érdeklődést mutatnak a komposztálók szétbontásánál, amikor még meg is könnyítjük a dolgukat!

Fotók:  Kaunitz Tamás, Dancsecs Ferenc
Borító: Unsplash