Meg tudod mondani zsigerből, hány nap van hátra a Bocuse d'Orig?
Széll Tamás: Hirtelen nem is tudom kiszámolni... mondjuk azt, hogy nem. Nem foglalkozom az idővel.
Szulló Szabina: Fú, harmincnégy-öt-hat. Zsigerből nem.
Vomberg Frigyes: Egy hónap és egy hét van hátra. Egyébként én nem azt veszem, hogy mikor versenyzünk, hanem hogy mikor kell bepakolni, és azzal 20-án végzünk. Amit itthon felejtünk, az nem is létezik, tulajdonképpen a bepakolás is a verseny része.
Szabó Kevin: Egy hónap?
Hamvas Zoltán: Negyven.
A felkészülés során okozott valamilyen meglepetést a bresse-i csirke?
SzT: Nagyon jó szárnyas, jó vele dolgozni, de az epéje vagy nagyon kicsire zsugorodik össze és könnyen ki lehet vájni, vagy olyan szinten elterjed benne, hogy a mellét is megszínezi.
SzSz: Fantasztikus alapanyag, amit megpróbálunk úgy prezentálni a versenyen, hogy megmutassuk, mitől bresse-i csirke a bresse-i csirke. Ez egy olyan szárnyas, amire sok szabály vonatkozik: kizárólag belsőséggel együtt érkezhet, szárazon kopasztják, satöbbi ... és minden szabály precízen be van tartva vele kapcsolatban. Így tíznaposan is ugyanolyan, mint amikor megérkezik.
VF: Ez egy nagyon jó minőségű csirke, amit már jól ismertünk. Két évvel ezelőtt a gyöngytyúk több meglepetést tartogatott.
SzK: Szárazon kopasztják, így semmiféle hőkezelésen nem megy át, így finomabb és szaftosabb a húsa.
HZ: Nagyon jól ismertük ezt a csirkét. Amikor mentünk Lyonba, többször ettük is, például Paul Bocuse híres, sertésgyomorban készült csirkéjét is, úgyhogy nagy meglepetést nem okozott. Ráadásul nagyon számítottunk is rá, hogy ez lesz az alapanyag.
Mennyire figyeled a konkurens csapatok felkészülését az interneten?
SzT: Amerikát figyelem a leginkább, nagyon tudatos és jól felépített marketing kommunikációt csinálnak, nyilván azért, mert tudják, hogy figyelik őket. Meg mert nyerni akarnak. Egyébként abban biztos vagyok, hogy készülnek belőlünk, ugyanis májusban, amikor versenyeztünk, Philip Tessier, az amerikai csapat trénere folyamatosan minket videózott.
SzSz: Én figyelgetem a skandinávokat és az amerikaiakat. Pont most csíptem el a norvégoknál, hogy az egyik képükön a sütő tetején egy japán grill van. Ilyen nem elhanyagolható részleteket azért ki lehet venni.
VF: Csak azzal foglalkozom, hogy mi mit csinálunk.
SzK: Igen, mert a későbbiek folyamán majd szeretnék indulni, és már most ötletelgetek, tanulgatok.
HZ: Figyelünk, az amerikai, a japán, a francia és a skandináv országok csapatain rajta tartjuk a szemünket.
Mit szóltál, amikor kiderült, hogy zöldségtányért kell csinálni, és nem lesz haltéma?
SzT: Sejtettük, hogy valami csavar lesz a dologban, mert nagyon titkolóztak a szervezők, és már egy ideje nem mondták ki azt a szót, hogy hal. Igaz, mi csigára számítottunk. Én azt gondolom, rendkívül okos húzás volt a Bocuse d'Or részéről, hogy behozták a vegán vonalat, ami kinyitja a kapukat a világ gasztronómiája felé, ami mostanában egyértelműen a zöldségek felé tolódik. És ezt ütősen, formabontó módon reagálta le a Bocuse d'Or.
SzSz: Én nagyon örülök neki, nagyon jó kihívás. Már kóstoltam a tányérunkat, és nem volt hiányérzetem. Az étteremben is sok olyan fogásunk volt, és én ezt kimondottan erőltettem is, ahol a zöldség volt a főszeplő. Erre megy a világ is. Azért jó lett volna egy tejfölt vagy sajtot bevinni, de lehet, hogy így az igazi.
VF: Ugyanolyan alapanyagról beszélünk, mint bármilyen másikról. Ez a feladat, ezt kell megcsinálni.
SzK: Nagyon változatos téma lesz, úgy gondolom. Mondok egy példát: vegyünk egy svéd uborkasalátát, egy dán paradicsomsalátát és egy magyar burgonyasalátát. Ezeket nehéz összehasonlítani. A kecsege és kecsege között láttunk különbséget, ez viszont izgalmas, hogyan alakul majd.
HZ: Merész vállalásnak tartom a szervezők részéről. Bízom benne, hogy mindenki nagyon profi lesz a zsűriben, és össze fogja tudni hasonlítani azt a nyolcvanféle zöldséget, ami elé kerül majd. Ugyanakkor az is igaz, hogy eddig a haltényéron is szerepelt rengeteg különböző köretelem, és azokat is pontozni kellett. Talán jobban örültem volna, ha megneveztek volna egy bizonyos zöldséget.
Számodra melyik a verseny 5 óra 35 percének legizgalmasabb pontja?
SzT: Még nem tudom, mert holnap lesz az első nap, hogy lepróbáljuk az 5 óra 35 percet. Nincs mese, amit begyakoroltunk, azt meg kell tudni főzni, és remélem, hogy nem történik olyan gikszer, ami belerondít a gondosan megtervezett időbe.
SzSz: Mind az 5 óra 35 perc elég izgalmas.
VF: A vége, amikor megiszom a kávémat. De komolyra fordítva a szót, a tálalás kezdetétől van egy óra, amikor minden perc nagyon számít, olyankor nagyon ott kell lenni a szeren.
SzK: Az eleje és vége. Az elején az a fontos, hogy a start után megnyugodjunk, a végén pedig hogy a két tálalás között maximálisan precízek legyünk.
HZ: Az egész hatalmas feszültséggel telik el. Ebből a szempontból Tamás és Kevin is kiváló versenyzők. Én nagyon izgulós vagyok, szerencsére csak később érek ki a verseny helyszínére, de biztos az lesz a legizgalmasabb, amikor elkezdődik a tálalás, és balszerencsémre vagy a zöldséget, vagy szerencsémre a bresse-i csirkét tudom kóstolni.
