A Michel/Fabian Design Studio olyan „kanalat” tervezett, ami mintha a saját ujjunk lenne, meghosszabbítva.
Evés közben mintha csak az ujjunkat nyalogatnánk.
Az M/F Stúdió termékei szupermodernek, de valami ősi módon ösztönös, gyerekes élménynek a mai formájú, civilizált változatai. Amellett, hogy jó sok gondolat van bennük, egyszerűek és nem mellékesen szépek is.
Meglepő módon a Goûte nevű kanál annak a sokéves kutatásnak az eredménye, ami azt vizsgálta, hogyan tudja befolyásolni az étkezéshez használt eszköz magának az étkezésnek az élményét, az ízek érzékelését. A Goûte készülhet üvegből és fából, utóbbit főleg mézhez ajánlják.
A kanalat krémes, kenhető dolgokhoz tervezték, mint a joghurt, hummusz, méz vagy a fent említett Nutella. Használatával a fejlesztők ígérete szerint az ételeket finomabbnak érezzük.
Itt egy pillantra álljunk meg, mert bennem megszólalt a kisördög: rendben, bedőlök ennek, és rendelek egy kanalat 29 euróért a tervezők webboltjából (egyelőre ne próbálják meg, mert elkapkodták, ha hiszik, ha nem), és mire ideér, és még a szállítási költséget is kifizettem, persze, hogy azt fogom érezni, hogy a múlt héten a konyhapulton felejtett vegyes gyümölcsíz is égi manna, ha ezzel eszem, máskülönben simán csak bevallhatnám magamnak, hogy értelmetlen hülyeségre költöttem el megint a pénzem.
Sima marketing – gondoltam.
De a Tudomány, a nagybetűs, bebizonyította, hogy nincs igazam, és nem az önigazoláson múlik az ízélmény felerősödése. Hogy mennyire komoly az ügy: a témából még filozófiadoktori dolgozat is született Spoons and Spoonless címmel. Az Oxford Egyetem egyik kutatólaboratóriumában ezzel kapcsolatban végeztek egy pszichológiai kísérletet, mely érdekes eredményre vezetett: a kísérletben résztvevő alanyok ugyanazt az ételt jelentősen finomabbnak érezték a csepp alakú kanalat használva, mint hagyományos evőeszközzel.
Az ízélmény értékelésekor a különbség elérte a 40 százalékot.
A Goûte segítségével benyalogatott joghurtot édesebbnek érzékelték, mint műanyag kanalat használva. Ugyanazt a joghurtot, természetesen.
Charles Michel francia-kolumbiai művész és profi séf az Institut Paul Bocuse tanulója volt, Michelin-csillagos éttermekben dolgozott, de tudományos cikkeket is megjelentetett a szenzoros érzékelés és dizájn témákban.
A tudomány, művészet és innováció metszete érdekli, jelenleg az ember-étkezés-környezet hármasát kutatja.
Andreas Fabian német dizájner a filozófia, az esztétika és a funkcionalitás határmezsgyéjén mozog. A londoni Royal College of Art elvégzése után luxusmárkáknak tervezett.
Tézise szerint az étel sokkal jobban esik, ha evés közben lenyalhatjuk az ujjunkról.
„Az étel minden érzékszervünkre hat, mégpedig nagyon erősen és összetett módon. Az egészségünket és a jóllétünket meghatározza, hogy mit eszünk, az pedig társas kapcsolatainkat, hogy miként és kivel. Az illem erősen korlátoz minket, ha evésről van szó. Enni alapvető, ösztönös dolog, de a társadalmi szabályok és szokások az élményét csökkenthetik. Puszta kézzel enni, lenyalni az ujjunkat vagy a tányért nagyon is emberi dolog.”