Francesco Zizola olasz fotós lenyűgöző, fekete-fehér képein a mattanza nevű ősi, földközi-tengeri tonhalhalászati technikát örökíti meg. Hybris névre keresztelt fotósorozata címében azt az ókori görög fogalmat idézi meg, amely az emberi faj gőgös elbizakodottságára utal.
A fotóművész képein ember és természet törékeny egyensúlyára helyezi a hangsúlyt, ezen belül pedig a túlhalászatban rejlő veszélyekre igyekszik felhívni a figyelmet. Nem csupán a tengerek élővilágának pusztulásáról van szó: a halrajokkal együtt a hagyományos halászközösségek és ősi módszereik is eltűnnek a föld színéről.
A Szicília és Szardínia környékén honos mattanza (ami szó szerint mészárlást jelent) minden évben késő tavasszal történik. A tonhalrajok ekkor az Atlanti-óceánból a melegebb Földközi-tenger felé vándorolnak. A halakat ilyenkor egy bonyolult hálórendszerbe terelik, amelynek végén szuronyokkal felszerelkezett halászok várják őket. Az akár 400 kilogrammos súlyt is elérő példányokat a halászok kampókkal a csónakokba emelik, és hagyják kivérezni.
A módszer sokak szemében manapság barbárnak és kegyetlennek tűnik. Az évszázados halászati hagyomány ápolói szerint azonban szó sincs erről. Bár a halak lemészárlása kétségkívül drámai esemény,
a helyi halászok tiszteletben tartják a tengeri élővilág természetes ciklusát. Ha a túlhalászat a jelenlegi ütemben zajlik tovább, a mattanza sorsa is meg van pecsételve.
A halrajokat ugyanis manapság már gyakran azelőtt lehalásszák, hogy elérnék Szicília és Szardínia partjait.
A többi képet a Hybris fotósorozatból az olasz Arte Magazine cikkében (alul) nézegetheti meg!
Forrás.