Hogy mi minden rosszat hozott a koronavírus, tudjuk jól a fősodratú médiából, és tapasztaljuk nap mint nap. Sokaknak hozott ugyanakkor kisebb pozitívumokat, új élményeket is. A jó séfek márpedig nem arról híresek, hogy tétlenül ülnének.
Bíró Lajos: Először is, elkezdtem sütni itthon. Én, aki soha nem sütöttem... Teszem ezt a feleségem legnagyobb örömére, és még élvezem is. Ezenkívül nap mint nap receptezem, írom őket, gyűjtöm az információkat. Közel száz ramen receptet néztem meg online, csak jöttek és jöttek fel az újabbak, amikor az egyiknél egyszercsak bekattant, hogy mitől lehet krémes egy ramen. Nagy megvilágosodás volt, meglett a nagy titok... Többször kóstoltunk Japán egyik leghíresebb ramenezőjében, azóta töröm a fejem a nagy megfejtésen. Azonnal elkezdtem csinálni itthon, persze irtózatosan macerás. Nagyüzemben készítve mizópasztával egész más... Lassan másfél-két éve kísérletezem rajta, most pedig egy egész héten át dolgoztam a saját ramenemen. Egy fél spirálfüzetnyi jegyzetem van már róla. Ha tisztességesen csinálja az ember, kell bele a tare, plusz szósz, az ízesítő olaj... Önmagában csak a lé elkészítése is nagyon macerás, plusz a hús, plusz a tojás, plusz a zöldségek, ezek mind külön készítendők. De a lényeg, hogy megvan! Ahogy vége van a karanténnak, tesztelni is fogjuk.
Kóstolhatjuk majd az egyik éttermedben is?
Igen, tervezem a piacra (a Belvárosi Piacra, a Buja Disznó(k)-ba – a szerk.) kivinni, és mangalica hasaaljával szeretném adni. Ott az előállítása egyébként jóval könnyebb is lesz, egyszerre le lehet főzni 60 litert, mert otthoni konyhában ennyi eszközzel és hozzávalóval kissé őrületes volt megfőzni.
Egy olyan aktív, jövős-menős figura, mint te, hogyan éli meg az otthon maradás heteit?
Valamennyit muszáj kint lenni, mozogni. Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert kertünk van, ami még a karantén része ugyebár. A friss, jó levegő nagyon jót tesz most, egy nagyvárosban azért ez egészen más lehet. Én végre rendberaktam a kertet és a házat, összesen négy köbméter kidobnivaló dolgot gyűjtöttem össze. Erre eddig nem volt időm. Elmegyek viszont motorral egy-két körre, ami nagyon jólesik. Tíz év után újra motorra ültem most, de amikor a haverjaim akartak csatlakozni, azt nem engedem. Egyedül megyek.
Mennyire vetted könnyen a korlátozást?
A legelején őszintén szólva nem vettem komolyan az egészet. Aztán látva a fejleményeket én is elgondolkodtam rajta, és rendesen betartom a szabályokat. Szájmaszkban megyek ki, sokkal gyakrabban mosok kezet, mint eddig. A feleségemre való tekintettel itthon is külön törölközőt használok. Riportot is mondtam le most. Ki akartak jönni egy egész stábbal, de ezt most elhalasztottuk. Hetente egyszer elmegyek zöldségeshez és csak egyszer élelmiszerüzletbe – természetesen a meghatározott időben –, és ennyi. A nejemmel ráadásul még nem megyünk válóperes ügyvédhez sem, sőt komolyabb balhé sem volt, ami szintén jó hír.
Mit gondolsz, szerinted mikor találkozhatunk újra? Nem mi, hanem mindannyian.
Legkésőbb egy-két hónap múlva újra kell kezdeni az életet, hiszen túl sokáig nem lehet így vinni tovább az életet. Azt gondolom, hogy ha megkezdődik a fokozatos visszarendeződés, majd új szabályokat kell felállítani, és inkább tartsuk a másfél méteres távolságot az asztalok között; inkább legyen kezdetben kevesebb munkaerő, kisebb a rezsi, és inkább hajtsunk végre átalakításokat a vendéglátóhelyeken, de az életnek újra kell indulnia. Azt is gondolom, hogy igazán nagy vízválasztó az indulásnál jön majd el gazdasági értelemben az éttermek életében. Hiszen most rengetegen döntöttek az elbocsátások mellett, sok helyen adnak bérleti díj kedvezményeket, és vannak kisebb-nagyobb könnyítések, de amikor fel kell állni ebből, és újra fizetni mindent, akkor fog eldőlni, hogy kinek van létjogosultsága ebben a szakmában.
Bíró Lajos-recept nélkül se maradjunk!
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.