El tudunk vajon képzelni életerősebb fizikumú embert, mint egy sikeres római kori gladiátort? Kőkemény izmok, éberség, mozgékonyság, erő! Képzeletünkben így élnek ezek az ókori legendák, legalábbis a filmekben és a művészeti alkotásokon így látjuk őket. Amit azonban modernkori felfedezéseknek köszönhetően az étrendjükről tudunk, az némileg más képet festhet róluk. Régészeti kutatások szerint hasukon és mellkasukon jelentős zsírréteg raktározódhatott, és inkább behemótok voltak, mint fürge atléták.
És hogy ennek mi az oka? A kutatások arra jutottak, hogy a gladiátorok hús helyett a szénhidrátfeltöltésben hittek. Étrendjükben első helyen szerepeltek a hüvelyesek és az árpa, míg az állati zsíradékok az utolsó helyre szorultak. Elfogyasztott ételeik valószínűleg köszönő viszonyban sem voltak egy mai elit sportoló vagy harcművész ételeivel, akik előszeretettel használják a paleo diétát vagy teszik étkezésük közzéppontjába a sovány húsokat és halakat.
A kutatást különben a Bécsi Orvosi Egyetem egyik csoportja végzi, amelynek forrásául egy közel 2000 éves gladiátor sír szolgál, amely a mai Törökország területén található, egykor azonban a Római Birodalomhoz tartozott. A tömegsírban 67 gladiátor és egy női rabszolga holttestét találták meg, aki vélhetően valamelyik elesett felesége lehetett. A kutatók a sírban talált különböző relikviák és emlékek segítségével jutottak bizonyosságra azzal kapcsolatban, hogy a halottak valóban gladiátorok voltak. A megmaradt csontokból, koponyákból és fogakból a kutatók elegendő mintát tudtak venni ahhoz, hogy komoly vizsgálatokba kezdhessenek azzal kapcsolatban, vajon ezek az ókori harcosok milyen fizikai állapotban voltak, és milyen étrend szerint étkeztek. Egy úgynevezett izotópiás analízis segítségével azt is fel tudták mérni, hogy a csontok mennyire lehettek ellátva ásványi anyagokkal, például kalciummal és cinkkel. Ezek alapján részben fel tudták térképezni a szóbanforgó harcosok vélhető étrendjét.
Így arra jutottak, hogy a gladiátorok viszonylag kevés állati fehérjét fogyasztottak, magas szénhidráttartalmú hüvelyesekből viszont annál többet, sőt, a kalcium bevitelre külön odafigyeltek.
Tévedés azonban azt hinni, hogy ennek a státuszuk volt az oka, legalábbis nem kizárólag. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a gladiátorok egy része rabszolga volt, rab, vagy hadifogoly, egy másik részük azonban önként jelentkezett a viadalokra. A diéta valószínűleg szándékos volt: a kutatók arra jutottak, hogy az arénában nagyon jól jött egy extra réteg a bőr alatt, mert ez is egy fokkal sebezhetetlenebbé tette a harcosokat.
forrás: gastroobscura.com