Hirdetés

Ami a kávét illeti, mindenhol felveszem a helyi szokásokat: Brooklynban bödönnyivel kezdem a napot, és természetesen papírpohár jár a rohanás mellé. San Franciscóban cold brew-t kérek, ha nem szeretnék kilógni a sorból.

Hirdetés

Jáván megkapom, amit a cibetmacska már megdolgozott, míg a jordániai Wadi Rum sivatagi beduinjainak saját pörkölésű kávéjából készült, áttetsző ital (gyengének tűnik, de nem az!) csészéjét csak a harmadik újratöltés után billegtetem meg. (Ezzel a könnyű kis mozdulattal lehet jelezni, hogy nem kérünk többet – és a harmadik pohár után már nem is illik kérni.) Mindet élvezem, de

minden új kávéélmény mellett hiányzik az a kis, cremás, fekete eszpresszó, amivel jól indulnak a napok, és amihez minden kávékaland után visszatérek.

Se tej, se cukor. A kávé íze, tisztán. Ezt szeretjük. Sokan vagyunk így. Mostantól viszont kezdhetünk aggódni.

A neten több cikk kering, miszerint a keserű ízek kedvelői között több a pszichopata. Nem mindegy, hogy fogalmazunk, mert az Interneten Diagnosztizálók Társasága árgus szemekkel figyeli, hogy amit más 6 év orvosi egyetem és számtalan esettanulmány után sem tud biztosan állítani, azt ők egy ellenőrizetlen forrású hírből azonnal összerakják. A felületes olvasó máris azt hiheti, hogy aki feketén issza a kávét, azzal bizony vigyázni kell!

Hirdetés

minden új kávéélmény mellett hiányzik az a kis, cremás, fekete eszpresszó, amivel jól indulnak a napok, és amihez minden kávékaland után visszatérek.

Se tej, se cukor. A kávé íze, tisztán. Ezt szeretjük. Sokan vagyunk így. Mostantól viszont kezdhetünk aggódni.

A neten több cikk kering, miszerint a keserű ízek kedvelői között több a pszichopata. Nem mindegy, hogy fogalmazunk, mert az Interneten Diagnosztizálók Társasága árgus szemekkel figyeli, hogy amit más 6 év orvosi egyetem és számtalan esettanulmány után sem tud biztosan állítani, azt ők egy ellenőrizetlen forrású hírből azonnal összerakják. A felületes olvasó máris azt hiheti, hogy aki feketén issza a kávét, azzal bizony vigyázni kell!

Az Innsbrucki Egyetemről, Ausztriából származik a tanulmány, miszerint a bizonyos ízek kedvelése és a személyiség között létezhet kapcsolat, de jelenleg ezt tudományosan alátámasztani még nem lehet. Az erről szóló sorok az Appetite magazinban jelentek meg, ami nem kimondottan a tudományos cikkek tárháza. Innen vették át mások, és terjedt el a neten.

Mit jelentsen ez? Tulajdonképpen semmit. Steven Meyers, a Roosevelt Egyetem professzora szerint nagyon óvatosan kell bánni az efféle feltételezésekkel. Megfelelő módszerekkel a tudományos kísérletek keretei közt érdemes a hipotéziseket alátámasztani, mielőtt széles körben elkezdenének terjedni.

„Egy étteremben sokkal több információ tudható meg egy vendég személyiségéről, ha azt figyeljük, hogyan bánik a pincérrel vagy az asztaltársaságával, mintha a kávéfogyasztási szokásaiból következtetnénk”

– mondja Meyer professzor. Nem beszélve arról, hogy az ízekkel kapcsolatos beállítódásunkat más körülmények is befolyásolhatják: divat, családi-baráti minták, megszokás…

Ha Innsbruckban kávéznak, a biztonság kedvéért ne utasítsák el a kávé mellé járó cukrot. Legfeljebb egy apró mozdulattal nem a kávéjukban, hanem a sídzseki zsebében landol…

FACEBOOK TWITTER GOOGLE PLUS