Novemberben, az újbóli étteremzárások idején beszélgettünk Ádám Csabával, az Olimpia Vendéglő séf-tulajdonosával, aki már akkor azt mondta, hogy az egész kiszállítás megalkuvásnak indult, de lubickolnak benne. A Facebook hétről hétre, napról napra dobálja fel az ajánlataikat, és a súlyra mért kifőzdés étlapjuk mellett mindig csábítóak a napi menük is. Ez nem újdonság, hiszen hosszú évek óta az élvonalban vannak ebéd fronton, mi több, náluk vált fogalommá a gurmé déli ajánlat.
Több forgatókönyv is íródhatott volna a 2020/2021-es étterembezárások hatására, az is benne lehetett volna a pakliban, hogy kivárnak, átmenetileg szünetelnek, de az Olimpia Vendéglő inkább a zárt ajtók mögötti varázslást választotta. Hiszen attól, hogy nem a saját asztalaiknál tálalják fel a napi ajánlatokat, ugyanúgy alkothatnak maradandót, nyújthatnak élményt a vendégeknek. És nyújtanak is. 90%-ban a klasszikus, elkészített formában történő kiszállítást választották, vagyis a vendégnek nincs dolga a fogásokkal, csupán tálalni kell. A maradék 10% mégis olyan fogásokat jelent, amiket otthoni gondoskodással kell finiselni, de ezekről külön szólnak.
Vasárnap és hétfőn zárva vannak, a többi napokon 10-14 óráig veszik fel a rendeléseket, 11:30-tól 15 óráig lehet átvenni őket az étteremben, és a kiszállítást is ebben az időintervallumban oldják meg.
Az Olimpia is a személyes hangra szavaz, vagyis applikációk helyett a régi vágású, telefonos rendelésben hisznek — a vendég ilyenkor érdeklődhet az allergénekről, a pontos kiszállításról is. Régi iskola, de működő szisztéma, ráadásul tényleg jólesik a kapcsolódás és törődés.
Rendelésünk során a kifőzdés ételek és a napi aktualitás is ugyanolyan fontos volt, tehát mindkét alternatívát kipróbáltuk, hogy nagyobb rálátásunk legyen a választékra. És milyen jól tettük!
Ami a csomagolást illeti: olyan esetben szoktuk az eredeti dobozokban fotózni és enni, amikor szemmel láthatóan kifejezetten az eldobhatós eszközökbe tálaltak, amikor nem kéne megtörni az egységet, és/vagy olyan a doboz, hogy felesleges a tálalással bűvészkedni. Teljesen szimplák a pakkok, így a tálalásnál döntöttünk, ráadásul egy lakományi Olimpia ételről beszélünk, inkább mosogatunk, de megadjuk a módját!
Nem túlzás, hogy már az előételnél sejtettük, emlékezetes lesz ez a rendelés: mesteri kaszinótojást hoztak, melynek a majonézes karfiol körítése is karakteres. Csaba megosztotta velünk a titkot: saját sózott Meyer citromuk és a nyers karfiol miatt ennyire friss és dinamikus ez a fogás. A karfiol textúrája miatt beugrott a görög halikrás taramo saláta is — abszolút mediterrán jelleget kapott ez az előétel, dacolva a kaszinótojáshoz társított bóvli, piros aranyos, zselatinos hidegtálak asszociációjával. A ház kenyerét ettük hozzá — a kovászos vekni héja vékonyabb, mint amit mostanában megszoktunk, bélzete levegős és könnyed. Ne riasszon meg a sültebb, sötétebb pír!
Az a bizonyos kaszinótojás
A napi ebédbe tartozott a kapros káposztaleves húsgombóccal, ami egy teljesen klasszikus ízvilágot és kivitelt jelentett, egyedül idézetnyi pikánssága lepett meg. Egy birssel érkező kacsamáj patét is kóstoltunk, ekkor már félig el is fogyott a vekni... pirítani nem kellett, élményszerű volt így is. Mindig öröm a birs fanyarsága, ez most sem volt másképp.
Igazán combos adag volt a juhtúrós sztrapacska, amit hiába hívott Jókai Mór nyögvenyelőnek, a fojtó telítődést nem éreztük az olimpiás kivitelnél. Inkább volt könnyed, jól jött a juhtúró íze is. Nem tagadjuk, némi "vendégtejföl" még ment rá a hűtőből, de ez nem számít szentségtörésnek. Vannak azok a fanatikusok, akik... még a tejfölt is megtejfölözik.
Napi ajánlaton, felárral (+3000 forint) szerepelt a füstös, omlós báránycsülök bársonyos polenta körítéssel. Szintén óriási adag, épp annyira füstös csülökkel, ami nem tolakodó. Remekül ellensúlyozta a krémes polenta. Sajnos a hosszas szállítás miatt (nem a szűken vett belvárosba kértük) a fejes saláta vesztett a frissességéből, de meg is feledkeztünk róla, nem hiányzott a főétel mellé.
A citrussal és diógranolával érkező szilva mousse érdekes desszert volt, mert a dió és a mousse állag hozta azt a műfajt, amit a krémes édességekért rajongók szeretnek, a citrus és a szilva pedig élénkített rajta. Mintha a meleg aromájú vanília fagylalt mellé friss málnát ennénk.
Az állandó étlapról somlóit próbáltunk — papírpohárban jött, a desszert pedig egy kis baracklekvárt is kapott a középső részére. Ez nagyon jól állt neki, ahogy a kövér, húsos mazsolák is.
A kifőzdés, vagyis állandó, súlyra mért ajánlatok közül kíváncsiak voltunk a Facebookon sokat emlegetett grillcsirkére. Ez egy igazán megosztó téma, mert sokan rajonganak érte, mások csak az illatát és a grillen forgó szárnyasok hipnotikus látványát szeretik. Az Olimpia csirkéje egy igazi must have darab: hártyavékony bőrrel, szaftos mellehúsával, lerágcsálható combokkal és szárnnyal, visszafogott, de felejthetetlen fűszerezéssel. Egy egész éjszakát pácolódnak a húsok a saját fűszerkeverékükben, majd sütőben, magas hőmérsékleten készülnek, míg a combok maghője eé nem éri a 70-75 fokot. Szárazságnak, túlkészültségnek nyoma sincs, látványra is pont olyan a csirke, mint a rajzfilmekben az ünnepi asztal pulykája/csirkéje — és az íz is mesés.
A grillcsirke
Erős, nagyon erős, amit az elmúlt hetekben tapasztaltunk a kedvenc éttermeink kapcsán: olyan ebédeket kóstoltunk egész januárban, amelyek bőven rácáfolnak arra a vélekedésre, hogy dobozból nem az igazi az élmény.