Körülbelül hány darab szakácskönyved van?
Körülbelül 40 db, de ez folyamatosan változik. Tipikusan az az ember vagyok, hogy ha szembejön velem egy gasztro témájú könyv, azt nehezen tudom otthagyni. Szeretek antikváriumokból ütött- kopott könyveket vásárolni, valahogy nekem még nagyobb varázzsal rendelkeznek.
Kiemelnél öt szakácskönyvet, ami nagy hatással volt rád?
Kezdhetném a sort jobbnál jobb szakácskönyvekkel a legnagyobbaktól, de nekem az első Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött című könyve. Se nem szakácskönyv, se nem gasztro töltetű életmű. Egy vadásznovella. Viszont rám nagyon nagy hatással volt abban, hogy tiszteljük a természetet. Az erdők, a mezők szeretete. A mai napig sok ötletet veszek belőlük. Egy vadhúshoz például még nagyobb tisztelettel nyúlok, amikor készítem.
Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyv. ‘85-ös kiadású kissé megviselt állapotú példány van a birtokomban, de nagy becsben tartom. A nyelvezet, az alapanyag használat valami csodás. A 19. századi magyar konyha méltó bemutatása. Ne lepődjünk meg, ha a könyvet lapozgatva olyan recept jön szembe, hogy “ragú tekenős békából”.
Magyar Elek: Az Ínyesmester szakácskönyve. Egy nagy magyar klasszikus. Tulajdonképpen egy magyar gasztro kultúrtörténeti bemutatás. A mai napig szívesen lapozgatom.
René Redzepi, David Zilber: The Noma Guide to Fermentation. A fermentálás alfája és omegája. Szerintem ennél többet nem is kell erről a könyvről mondanom. Folyamatosan visszatérek hozzá, ha csak azt nézzük hogy a Tatiban az őszi étlapunkon a vegán töltött káposztánk mellett ott a laktofermentált lilakáposzta, vagy a fermentált répa a fogásunk köretében, de akár a bárányunk burgonyáját fermentált lilakáposzta porral szórjuk meg. Bizony, mindet ez a könyv inspirálta...
Bíró Lajos: A disznót’Ortól a Bocuse d’Orig. Eleve szeretem Bíró Lajos munkásságát, na ebben a könyvben ezt be is mutatja, a klasszikusoktól a Bíró Lajosos pimaszságokig. Kertelés nélkül…
Melyiket használod a legtöbbet, van olyan, ami nélkül nem tudod elképzelni az életedet?
Az összes könyv valamit hozzáad az életemhez, az ételeimhez, valamelyik többet valamelyik kevesebbet, de nem tudnék egyet kiemelni. Hogy melyiket használom a legtöbbet… Van olyan könyvem, amelyikhez évekig hozzá sem nyúlok, majd leveszem a polcról és hetekig hónapokig belelapozgatok, az íróasztalomon tartom. Itt sem tudnék 1-et vagy akár 3-at sem kiemelni. Folytonos körforgásban vannak, és mindig tudnak újat mutatni.
Volt az utóbbi időben esetleg friss felfedezésed?
Bózsó Gyula, Megyeri Sára: Ehető erdő című könyve talán a legfrissebb. Gyönyörű képekkel, útmutatókkal, receptekkel, mikor, mit és hogyan gyűjtsünk. Szerintem nem csak a szakácsok körében, de minden háztartásban ott kéne, hogy legyen a könyvespolc szélén, hogy bármikor le tudják venni és bele tudjanak lapozni. Utána fel a túrabakancs és irány az erdő, mező.
Kiemelnél pár izgalmas dolgot, amit tanultál ezekből a könyvekből?
A szakma, a hagyományok, az alapanyagok tisztelete, megbecsülése. Illetve természetesen a tudásvágy, hogy mindig lehet valami újat tanulni, mindig lesz valaki, aki valami mást mutat a megszokottnál, és ezekből mind tanulni tudunk. Sőt, kutya kötelességünk, hogy képezzük magunkat, így vagy úgy levonjuk ezekből a kellő konzekvenciát, és ezeket hasznosítsuk a mindennapi életben.
Tovább olvasok:
Dining Guide A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.