Az óbudai villanegyedben december nyitotta meg kapuit a Lashka Tésztaműhely. A tésztát sok nemzet hiszi sajátjának, különböző etnikumok gasztrokultúrájában előkelő helyen szerepel, ez a valamikor alapvetően egyszerűnek és olcsónak számító népi étel. A Lashka a magyar vonal és az „olasz meló” fúziójára építve próbálja azt a maga saját formájában létrehozni, de a konyha hangsúlyozza, hogy nem csak a piros-fehér-zöld trikolórok alatt készült tésztákban gondolkodnak, japán gyoza- és sobavariációk is felfértek az étlapra.
A tésztaműhely megálmodója, séf-tulajdonosa
Hammer Zoltán régi motorosnak számít a gasztronómiában,
a neve a Halászbástya és a Bródy-ház konyhájához is köthető. A történet ma már nem szokatlan, mondhatni trendszerű: a Lashka-koncepció egy régóta dédelgetett álom megvalósulása, ahol is a „nagyüzemet” hátrahagyó séf végre azt csinálhatja, amit szeret, a comfort foodot. A „hogyan?” érdekesebb kérdés, hiszen az olaszországi kötődés letagadhatatlan, ott találkozhatunk többnyire olyan tésztakészítő kisüzemekkel („casa della pasta”), ahol is a naponta frissen készülő, különböző fajtájú töltött és töltetlen tojásos tésztákat a vendég helyben is elfogyaszthatja, de haza is viheti. A helyválasztás elsőre furcsa, de valójában céltudatos.
Kíváncsiak voltunk, hogy mit tud egy olyan étterem, amelyik lényegében csak és kizárólag tésztaételeket kínál. Tésztákat, amiket tényleg még egy valamirevaló agglegény megfőz otthon, és tucatnyi helyről rendelhetünk is.
Az étterem vállalása pontosan ez: igen, meg tudjátok venni ti is, de mi jobban elkészítjük nektek. Hisznek benne, hogy a ráfordított idő, a törődés, a gondosság és nem utolsósorban a szeretet meghozza a gyümölcsét.
Az étteremben barátságos, korántsem hivalkodó látvány fogad minket. Az enteriőr egyszerű, érződik, hogy itt a hangsúly az ételeken van. Az üveges vitrinbe „ütközünk”", ahol friss tészták sorakoznak, ha nem lett volna elég az ebéd vagy a vacsora, vagy az otthonmardókkal is szeretnénk megosztani az élményt, akkor haza is vihetünk.
Az étlapon a tésztaételeket négy kategóriába sorolták: Lashka-különlegességek, hazai pálya, az olasz meló, és végül „A világ maradék része”.
Mi ebédidőben érkeztünk, de az étterem már reggel 7:30-tól várja a vendégeket reggelivel, egészen 11 óráig. Sós és édes reggelik közül lehet válogatni. A nagy klasszikusok mellett, úgy mint az Eggs Benedict, a különféle omlettek és rántották mellett helye van tócsni-gofriknak is, utóbbi a hely specialitása. Érkezik az első fogás, a kacsahúsos tortellini kacsalevesben. Rögtön képbe kerülünk, hogy alapvetően mit is szeretne az étterem: ötvözni a magyar és az olasz konyhát, és jóllakatni a közönséget. A kacsahúsleves egytálételnek is vígan elmenne, ha mást nem, csak a tortellinik számát nézve. A tortellinihez képest a tészta inkább derelyébe hajlikát, de az összhatás finom és laktató.
Második fogásként a lasagnét kóstoltuk, az étlap „olasz meló” elnevezésű traktusából. Erről az ételről mindenkinek van elképzelése, és talán előítélete is. Nekünk is volt. Csak ne legyen túl sok benne a besamel, ne legyen túl paradicsomos! Egyik előítéletünk sem jött be: a lasagne tésztája tökéletes vastagságú és szerkezetű volt, a töltelék egyszerűen isteni, és pont jól volt besütve. Mennyiségben sem maradt egy csepp hiányérzetünk sem. Ezen a ponton már látható, hogy a Lashka nem próbálja feleslegesen újraértelmezni, átformálni a jól bevált fogásokat és ezt üdvözöljük.
A következő fogást a „hazai pályáról” választottuk, a csirkehúsos „hortobágyi” raviolit. Íme, az eklatáns példa az olasz és magyar konyha házasítására. Nekünk, magyaroknak a hortobágyi palacsintával kapcsolatban határozott elképzeléseink vannak, amiből nem engedünk, ezért ez a fogás nagy vállalás. A kézzel készült tészta tökéletesen vékony, és a tölteléket sem spórolták ki belőle. Az elvárásainkhoz képest ebben a fogásban a hortobágyitól alapvetően idegen füstös íz is érezhető, ami a rálocsolt kolbász zsírjából eredeztethető. Ez egy kicsit kilógott belőle, de alapvetően korrekt, jó ízű fogás.
Kolbászos spenótos pirított nudli marinált sült paprikával – a fogás nem titkoltan a paprikás krumpli átértelmezett változata. Ezt az ételt sem kell bemutatni senkinek, és erről is mindenkinek megvan a véleménye, mindemellett a magyar konyha egyik talán legegyszerűbb fogása. Amikor megkaptuk, látványában kicsit mást vártunk, a paprikás mártást nem láttuk sehol. A szabálytalan formájú, kézzel készült nudli szerkezete „szférikus”, és jól áll neki, ahogy le van pirítva. A hozzáadott marinált paprika és kolbászmorzsa pedig telitalálat. Ekkor nem voltunk már éhesek, mégis egy szem nudlit nem hagytunk a tányéron. Mást vártunk, de nagyon ízlett, kell-e ennél nagyobb siker egy séfnek?
Egy kihagyhatatlan magyar klasszikussal folytattuk, a káposztás cvekedlivel. Kétségeink ekkor már nem voltak, pontosan tudtuk, hogy nem fogunk csalódni, és így is lett. Ahogy az elvárható, a káposzta tisztességesen le volt pirítva, a tészta szép vékony volt. Ennél a fogásnál még érkezett egy frappáns, a káposzta levével bekent bricktészta. Aki ezt választja az étlapról, nem fog csalódni!
A magyar klasszikusok után visszaeveztünk Olaszországba, hogy megkóstoljunk egy ikonikus ételt, a spaghetti carbonarát. Ennek elkészítésére két nagy iskola van, de ami teljesen biztos, hogy az eredeti verzióban sosem használunk tejszínt, ahogy Hammer Zoltán sem tette. Az egyik verzió, a tojás sárgáját, a másik egész tojást használ. Itt a második variációval találkozhatunk, a séf az egész tojásra esküszik. A tészta ebben a fogásban is kifogástalan, ugyanakkor a carbonara mártása egy kicsit „vizes” volt, és egy picit a tojásfehérje is kicsapódott, de a hozzáadott reszelt parmezánnal meghintve felturbóztuk, így az élmény már nem maradt el. Számunkra a carbonara talán nem a legerősebb az étlapon, de az elvárásaink ezzel a fogással szemben nagyon magasak is.
Az utolsó főételünk egy újabb magyar klasszikus, a túrós csusza volt, és a hatás nem maradt el. Klasszikus túrós csusza lepirított szalonnával, túróval, tejföllel, besütve került tányérra. Ajánlott választás!
Összességében ez az étterem üdvözölendő és újszerű. Hiánypótló Budapesten, a koncepció jól fekszik, igazodik a környékbeliek igényeihez. Ha éppen diétázik az ember, akkor is érdemes egy „csalónapot” beiktatni és ellátogatni a Lashkába, hiszen hétfőtől bőven ráér a beach body.
A Dining Guide szerkesztőségének munkáját SAMSUNG okostelefonok segítik 2024-ben.